Könnyebben elkel a kávéillatú lakás

Vágólapra másolva!
Egy lakás könnyebben eladható, ha a nappaliban kávéillat terjeng, a női könnyek illata pedig csökkenti a férfi nemi vágyát. Az illatok számtalan helyzetben meghatározzák érzelmeinket és döntéseinket, noha ennek gyakran nem is vagyunk tudatában.
Vágólapra másolva!

Ha nem tartanánk a ránk szegeződő értetlen tekintetektől, akár a forgalmas utcán is kipróbálhatnánk, milyen lehet kutyának lenni: négykézláb járva, a kísérlet kedvéért szembekötve, kizárólag az orrunkra hagyatkozva tájékozódni. A többség valószínűleg úgy véli, hogy a próbálkozás eleve kudarcra ítélt, hiszen az ember szaglása mérföldekkel elmarad a kutyáké mögött. Azonban a legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy az emberi orr nagyon is érzékeny műszer, és meglepő mértékben irányítja a mindennapi életet. Anélkül, hogy ez tudatosulna, a legenyhébb illatok is befolyásolják a kedélyállapotot, a viselkedést és a döntéseket. Mindeközben az általunk kibocsátott szagjelzések szintén árulkodnak az érzelmi állapotunkról, riadalmunkról vagy szomorúságunkról - írja a szaglással kapcsolatos legfrissebb kutatásokat bemutató cikkében a New Scientist brit ismeretterjesztő magazin.

A nagy rejtély az, hogy miért marad mindez jobbára rejtve tudatunk elől. Feltehetőleg a tudatosodás hiányának is szerepe van abban, hogy a szaglást a tudományos kutatás sokáig mellőzte a fontosabbnak vélt érzékekkel, a látással és a hallással szemben. Pierre-Paul Broca, a XIX. század egyik meghatározó anatómusa a szaglásnak szentelt agyterület mérete alapján az emlősöket két csoportba osztotta: az úgynevezett makrozmatikusok közé kerültek a kutyák és egyéb, a világot főként orrukkal feltérképező állatok, míg a mikrozmatikusok közé sorolta a tengeri emlősöket és a főemlősöket, utóbbiak között az embert, akiknek a szaglása - Broca vélekedése szerint - evolúciós csökevény csupán. Nézeteit még a közelmúlt genetikai kutatásai is alátámasztani látszottak, mikor feltárták, hogy a legtöbb emlőssel szemben az emberi génállomány 1000 helyett mindössze 400-féle szagreceptort kódol.

Az emberi szaglást alábecsülték

Most mégis úgy tűnik, hogy mindeme korábbi eredmények félrevezetőek voltak. Ha az agyat működés közben tanulmányozzuk, nemcsak a bonckés alatt, mint Broca tette, kiderül, hogy a szagok feldolgozása jóval nagyobb agyterületet foglalkoztat, mint azelőtt sejteni lehetett. S jóllehet viszonylag kevés fajta szagreceptorral rendelkezünk, az orrunk és agyunk közötti kapcsolatrendszer az emlősök körében egyedülállóan kiterjedt.

Az emberi szaglószerv érzékenységét is jócskán alulbecsülték korábban: egyes vegyületeket ugyanis az orrunk valójában milliárdszoros hígításban is képes észlelni, ami azt jelenti, hogy egy erős szaganyagnak - például a földgáz "büdösítésére" használt etil-merkaptánnak - már néhány cseppjét is megérezzük egy olimpiai méretű úszómedencében. Szintén a vártnál jobban jeleskedünk egyes szagok megkülönböztetésének terén: két, egyébként azonos szerkezetű vegyületet, amelyek között az egyetlen különbség, hogy egymás tükörképei, már eltérő illatúnak érezhetünk.

Lakáseladási trükk illatokkal

Az már régebb óta ismeretes, hogy agyunk szaglásért felelős központjai szoros kapcsolatban állnak az érzelmeket, félelmet és emlékezetet koordináló ősi agykérgi hálózattal, a limbikus rendszerrel. Nem véletlenül tanácsolják a tapasztalt ingatlanosok: ha el akarsz adni egy lakást, a vevőjelöltet fogadja a pirítós vagy a friss kávé illata. Az illatok érzelmeket befolyásoló hatása tudományosan is kimutatható: a holland Delfti Egyetem kutatói bizonyították, hogy egy éjszakai szórakozóhelyre narancs-, tengervíz- vagy borsmentaillatot permetezve a partizók többet táncolnak, utólag élvezetesebbnek értékelik az éjszakát, és még a zenét is jobbnak ítélik, mintha semmilyen extra illatot nem juttatnának a helyiségbe.

Az illatok olyannyira képesek mozgósítani érzelmeinket, hogy szó szerint megzavarják az eszünket. Amerikai kutatók észlelték, hogy ha férfiak egy döntési képességet vizsgáló, szerencsejáték-jellegű teszt közben új, korábban nem érzett - akár kellemetlen, akár kellemes - illatanyagot szimatolnak meg a levegőben, teljesítményük érzékelhetően leromlik. A tudósok ezt úgy értelmezik, hogy mivel az újfajta illatok az agy érzelmekkel foglalkozó területeit stimulálják, hatásukra a játékosok inkább érzelmi alapú, mint racionális döntéseket kezdenek hozni, ami kedvezőtlenül befolyásolja a feladatmegoldó képességüket.

Forrás: AFP
Forrás: AFP

A verejték szaga

Az egyik leginkább vitatott új felfedezés a New York-i Egyetemen dolgozó neurobiológus, Lilianne Mujica-Parodi nevéhez köthető. Ő azt állítja ugyanis, hogy szaglásunk révén átvehetjük a környezetünkben lévők hangulati állapotait, leginkább félelmét. A patkányokról régóta tudjuk, hogy kiszagolják társaik ijedtségét: szabályszerűen pánikba esnek például, ha egy olyan - immár üres - ketrecbe teszik őket, ahol egy társuk előzőleg ragadozót pillantott meg.

Mujica-Parodi úgy próbálta tesztelni, vajon az emberek is képesek-e hasonlóra, hogy életük első ugrását végző ejtőernyős-tanoncoktól vett izzadságmintát, s ezt mutatta be mit sem sejtő vizsgálati alanyainak a laboratóriumban. A funkcionális mágneses rezonanciás (fMRI) képek tanúsága szerint a "félelem szaga" az érzelmekhez szorosan kötődő agyterületet, az amigdalát (mandulamagot) aktivizálta. Ugyanez az agyi központ csendes maradt, ha a kezdő ejtőernyősök a mintavétel idején nem éppen a mélybe vetődtek, hanem konditeremben izzasztották magukat.

Az izzadság illatát, még ha az érzelmeinkre gyakorolt hatása észrevétlen marad is, legalább érezzük; a női könnyeknek azonban - gondolnánk - végképp nincs szaga. Ennek ellenére egy izraeli kutatócsoport kimutatta, hogy a női könnyek illata csökkenti a férfiakban a nemi vágyat. A Weizmann Intézet munkatársai szerint ez valamiféle ősi védekező stratégia lehet, amellyel a nők talán az erőszakosan közeledő férfiakat próbálhatják - persze mindkét fél tudtán kívül - lefegyverezni.

Miért nem tudatosul az illatok és az érzelmek közötti kapcsolat?

Továbbra is kihívás marad azonban annak megfejtése, miképp lehetséges, hogy az illatok ilyen alapvetően módosítják viselkedésünket, hatásuk mégis hozzáférhetetlen marad tudatunk számára. Az egyik elmélet az illatoknak arra a sajátosságára összpontosít, amely élesen elválasztja őket látási és hallási élményeinktől: legtöbbször nem tudjuk lokalizálni a forrásukat.

A látottak és hallottak térbeli helyzete alapján ugyanis egyfajta mentális térképet építünk fel, s míg a kutyák ugyanezt teszik a szagokkal, a mi orrunk erre képtelen. A jelenleg leginkább elfogadott elmélet szerint tudatunkat úgy összpontosítjuk, hogy agyunk "reflektorfénye" a kérdéses pontra világít, s a kijelölt helyen elkezdjük kibogarászni a részleteket. A szagok azonban, mivel a valós térben "szétkenődnek", a mi agyunkban nem tudnak térképpé rendeződni, s így a reflektorfénynek sincs hová világítania. Talán ezért van az is, hogy még a leggyakorlottabbak sem tudnak négynél több összetevőt megnevezni egy komplex illatkeverékből.