Nő az érdeklődés a féregterápia iránt

2011.10.10. 15:47

Míg a fejlődő országokban a bélben élősködő horogférgek több tízezer ember halálát okozzák évente, a nyugati országok kutatóorvosai között egyre nagyobb az érdeklődés a féregterápia iránt. Vannak már olyan kísérleti eredmények, amelyek alapján a "féregoltás" védhet az allergiás és autoimmun betegségektől.

"A viszketés, ahogy átfúrják magukat a bőrömön, egyszerűen leírhatatlan" - mondta korábban a The New York Times-nak David Pritchard immunológus, a Nottinghami Egyetem kutatója, miután nyüzsgő horogféreg-lárvákat telepített alkarjára, azzal a céllal, hogy azok utat találjanak a mélyebb szövetek felé is. Pritchard még 2004-ben végzett bizarr önkísérlete nem az önsanyargatás, hanem a tudományos érdeklődés megnyilvánulása volt. Amikor ugyanis az 1980-as években Pápua-Új Guineában járt, megfigyelte, hogy a Necator americanus nevű, bélben élősködő horogféreggel (lásd az alsó képen) fertőzött őslakosok körében jóval ritkábban fordulnak elő az olyan allergiás és autoimmun jellegű kórképek, mint a szénanátha, az asztma vagy a gyulladásos bélbetegségek, amelyek a nyugati világban egyre növekvő számú embert kínoznak.

Egyre több a klinikai vizsgálat

A féregterápia klinikai vizsgálata egyelőre világszerte gyerekcipőben jár. Az első kontrollált vizsgálatokat a 2000-es évek második felében végezték, döntően gyulladásos bélbetegségben (fekélyes vastagbélgyulladás, Crohn-betegség) szenvedőknél. Azóta évről évre egyre több kórkép esetében vizsgálják a terápia hatásosságát. Legutóbb az amerikai Winsconsin Egyetem és a dániai Koppenhágai Egyetem kutatói jelentették be, hogy idegsejteket elpusztító immunsejtek okozta sclerosis multiplexben szenvedőknél fogják vizsgálni, hogy a férgek miként befolyásolják a betegség lefolyását. Ugyanilyen vizsgálatot tervez Pritchard is (lásd a clinicaltrials.gov honlapon).

A férgek allergiás betegeken is segíthetnek. David Pritchard elmélete szerint a pápua-új guineai őslakosok körében az allergiás válasz eredetileg a férgek leküzdésére fejlődött ki, a férgek azonban megtalálták a módját, miként tudják az immunrendszert a túlélésük érdekében takarékra állítani. A férgekkel fertőzött emberek ezért kevesebb allergiás tünetet mutatnak. A tudós meggyőződése, hogy az ellenőrzött körülmények között előidézett, korlátozott mértékű féregfertőzés segíthet kivédeni a téves, eltúlzott immunreakcióval járó betegségek kialakulását.

A tudós kis mintaszámú vizsgálattal igazolta is hipotézisét. Egy 30 allergiás beteget érintő klinikai próbában a résztvevők felének placebót adott, 15 résztvevőt viszont ténylegesen megfertőzött fejenként 10 féreglárvával. Utóbbiak különösebb panaszról nem számoltak be, viszont az immunválasz szabályozásában kulcsszerepet játszó T-sejtjeik a kontrollcsoporténál kimutathatóan kevesebb gyulladásos jelmolekulát termeltek, ami arra utalt, hogy a férgek hatékonyan megkezdték az immunrendszerük "lehalkítását". A férgeket kapók allergiás tünetei olyan látványosan enyhültek, hogy rövidesen a placebo-csoportba osztott betegek is követelni kezdték a férgeket.

Áruba bocsátott fekália

Az első sikeres eredményeket követően a féregterápia hatékonyságának híre futótűzként terjedt az allergiás és autoimmun betegek berkeiben. A legkülönösebb talán annak a mindenre elszánt amerikai páciensnek, Jasper Lawrence-nek a története, aki régóta szenvedett súlyos asztmától és allergiától, ezért nem sajnálva a fáradságot, egészen Kamerunig utazott, hogy ott a horogféreg-lárváktól hemzsegő falusi latrinákban mezítláb pacskolva összeszedje magának a parazitákat. Hazatért, s következő tavasszal elégedetten tapasztalta, hogy az addig őt gyötrő allergiás tünetek elmaradtak. Ezután - kiváló üzleti érzékkel, ám törvénybe ütköző módon - belevágott a féreglárvák árusításába, melyeket saját székletéből izolált (s állítása szerint a szállítás előtt fertőtlenített).

Lawrence-t hamar nyakon csípték a hatóságok, ám közben a féregterápia hivatalos kutatói sem lustálkodtak, és az élősködők ma már több allergiás és autoimmun betegségben - lisztérzékenységben, gyulladásos bélbetegségekben és szklerózis multiplexben - klinikai kipróbálás alatt állnak. A legtöbben bizakodva várják ezek eredményeit, ám hallani aggályosabb hangokat is.

Forrás: wikimedia

Az ellenzői szerint túl kockázatos

A féregterápiának komoly ellentábora van. Az ellenzők emlékeztetnek arra, hogy ha egy gyerekben 25 féreg élősködik, az már súlyos vérszegénységet és fejlődési elmaradást okoz, ráadásul az immunrendszer tompítása által az áldozat fogékonyabbá válik az egyéb fertőző betegségekre. Szerintük várni kellene addig, amíg a férgek trükkjének molekuláris részleteit jobban megismerjük, s az élő férgek helyett célzottan csak az immunválasz-elnyomó molekulákat kellene bejuttatnunk.

Bár az eljárás ígéretes voltát általában annak kritikusai is elismerik, hozzáteszik: az élőférges "beoltás" inkább csak az első lépés lehet a végleges megoldás felé, amint a biztonságos himlőoltás is idővel felváltotta az esetek 98 százalékában hatékony, ám a maradék 2 százalékban halálos - tehát a mai mércénkkel mérten elfogadhatatlanul kockázatos - elődjét, a himlős varral történő immunizációt.

Miért baj, hogy nem vagyunk férgesek?

A jelenség az évtizedekkel ezelőtt felvetett és azóta többször finomított ún. higiénia-hipotézissel magyarázható.

Ismert, hogy az immunrendszer számos vonásában rokon az idegrendszerrel: amikor az újszülött megszületik, mindkettő igen fejletlen. Csak a világról szerzett tapasztalatok révén válnak működőképessé, és a korai életszakaszban szerzett benyomások mindkét rendszer egészséges fejlődése szempontjából meghatározók. Így többek között egy állandóan bekötött szemű csecsemőnek nemigen alakulna ki ép látása; de hasonlóképpen, ha az immunrendszert megfosztják azoktól az ingerektől, amelyekhez az évmilliók során hozzászokott, fejlődése zavart szenved, s reakciói könnyen rossz vágányra tévednek. Az evolúció útján az ember mindvégig ki volt téve a benne élősködő parazitáknak, köztük jó néhány bélben élő féreg állandó támadásának.

Az immunrendszerünk erre a helyzetre lett "kalibrálva": az immunválasz karmestereiként működő ún. szabályozó (regulátor) T-sejtek finomhangolásához a jelek szerint elengedhetetlen, hogy már gyermekkorban találkozzunk azokkal a mérsékelt kórokozó képességű mikrobákkal és férgekkel, amelyek a törzsfejlődés során végigkísérték az ember útját. Ellenkező esetben e védelmet nyújtó immunsejtek a későbbiekben hajlamosak lesznek ellenünk fordulni.

Azonban a nyugati civilizációban a higiéniás viszonyok javulása és a közegészségügy fejlődése ahhoz vezetett, hogy a gyerekek egyre kevesebb kórokozóval és parazitával érintkeznek, egyre kevesebb fertőző betegségen esnek át. Ez egyfelől áldás, hiszen a gyermekhalandóságot ily módon drámai mértékben sikerült leszorítani; másfelől viszont úgy tűnik, hogy a túlzottan higiénikus környezetből azokat a kevésbé veszedelmes baktériumokat és férgeket is kiebrudaltuk, amelyek nélkülözhetetlenek volnának az immunrendszer megfelelő "betanításához".



KAPCSOLÓDÓ CIKK

Most
Top 12 óra