Mit jelent a valódi elkötelezettség egy házasságban?

A tartós párkapcsolatban élők gyakran gondolják úgy, hogy teljes mértékben elköteleződtek párjuk és a kapcsolat iránt, ám a valóságban ez nem mindig igaz, állapították meg amerikai pszichológusok egy átfogó kutatás során.

Ha valaki elkötelezettségről beszél egy párkapcsolatban, legtöbbször azt érti alatta, hogy a kapcsolatot szeretné folytatni, és jól érzi magát benne. Persze könnyű elkötelezettnek lenni, ha a kapcsolat jól működik. Az elkötelezettség azonban ennél többről szól: arról, hogy a felek képesek legyenek belátni, ha egy kapcsolatban valami nem működik megfelelően, és kompromisszumok vagy akár áldozatok árán is lépéseket tegyenek a kapcsolat javítása, működtetése érdekében. Ez az elkötelezettség valódi, mélyebb szintje, amelyből akár a kapcsolat tartósságára is következtetni lehet. Amelyik pár képes áldozatokat hozni a kapcsolatért, az a problémákat is sokkal hatékonyabban tudja megoldani, és ritkábban végződik válással a kapcsolat - derült ki a Kaliforniai Egyetem (UCLA) pszichológusainak vizsgálatából.

Az UCLA pszichológusai kutatásukban 172 házaspárnál vizsgálták a házasság első 11 évét. A 11 év elteltével a párok 21,5 százaléka már elvált, a többiek viszont továbbra is házasságban éltek. Kiderült, hogy sokkal nagyobb volt a boldog, tartós házasság esélye azoknál a pároknál, ahol mindkét fél ténylegesen áldozatokat hozott a kapcsolatért. Az elköteleződés mértékét a pszichológusok kérdőívekkel mérték, továbbá videofelvételek segítségével elemezték a házastársak interakcióit és egymáshoz való viszonyulását. Az első négy évben a párok évente kétszer találkoztak a pszichológusokkal (ez változó gyakorisággal a későbbiekben is megmaradt), ahol többek között beszámoltak a szakembereknek a párjukkal kapcsolatos érzéseikről, az őket ért eseményekről és stresszhatásokról, családjukról, gyermekkori emlékeikről, stb.

A Journal of Personality and Social Psychology című szaklapban megjelent tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy egyáltalán nem könnyű valóban elkötelezettnek lenni egy házasságban. Ez ugyanis azt jelenti: mindent el kell követni annak érdekében, hogy a kapcsolat sikeres legyen, ez viszont hosszú távon gyakori lemondásokkal, kompromisszumokkal jár. Ha valaki képes a saját érdekeit és kényelmét félretéve a kapcsolatot szem előtt tartani, hosszú távon sokkal jobban jár. A szakemberek hangsúlyozták, hogy rendkívül fontosak a "nagy beszélgetések", amelyekre a nehéz időszakokban komoly szükség van. Amelyik házaspár leül és megbeszéli a problémákat, nagyobb eséllyel meg is oldja azokat - derült ki a vizsgálatból.

Miért vannak egyesek egy hullámhosszon, míg mások kevésbé?

Az UCLA pszichológusai egy másik érdekes kérdést is vizsgáltak: miért vannak bizonyos párok teljesen egy hullámhosszon, míg mások kevésbé. A 11 év után is együtt maradó házaspárok adatait tovább vizsgálva a szakemberek azt gyanítják, hogy bizonyos emberek egyszerűen érzékenyebben reagálnak a társuk érzelmi állapotára, mint mások, amiben feltételezhetően az 5-HTTLPR nevű, a szerotonin ingerületátvivő szállítását szabályozó gén játszhat szerepet. A génnek két variánsa van, és az egyik erősíti, míg a másik gyengíti a két fél érzelmei közti összhangot, és azt is befolyásolja, milyen hosszan hat valakire egy-egy érzelmi állapot, vagyis leegyszerűsítve: mennyire haragtartó az illető.

Bár az eredmények tükrében biológiai okok is vannak a sikeres vagy sikertelen kapcsolatok hátterében, a pszichológusok szerint nem szabad túlértékelni ezeket. A kapcsolatban élők helyes önismerettel elsajátíthatják a kompromisszumkészséget, és a kapcsolat hosszú távú jövőjét szem előtt tartva felülemelkedhetnek a pillanatnyi nehézségeken.