Kiderült, mi az olimpiai atléták betegsége

Az elmúlt öt olimpia adatainak áttekintéséből kiderült, hogy az ötkarikás játékokon résztvevő atléták közel tizede küzd valamilyen krónikus légzőszervi betegséggel, főleg asztmával.

Az olimpián résztvevő atléták több mint 8 százaléka szenved krónikus légzőszervi betegségben, elsősorban asztmában vagy légúti hiperreaktivitásban - derült ki nemrég a Nyugat-Ausztráliai Egyetem kutatójának vizsgálatából. Ezek az állapotok a tapasztalatok szerint idősebb korban jelentkeznek a sportolóknál, ami a szakember szerint arra utalhat, hogy kialakulásában komoly szerepet játszik az éveken át a szabadban végzett megerőltető edzés, valamint a hideg vagy szennyezett levegő beszívása.

A kutató a 2002 és 2010 közötti időszakban megrendezett összesen 5 téli és nyári olimpia résztvevőinek adatait tanulmányozta. Ezekből kiderült, hogy az élsportolók több mint 8 százaléka használt az asztma enyhítésére szolgáló, úgynevezett béta-2 agonistát tartalmazó készítményt. Az ilyen jellegű inhalátorok használatát 2001 óta kötelező bejelenteni a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnál; a döntést nem doppingellenes intézkedésként, hanem az atléták egészségének megőrzése érdekében hozták.

Az asztmások gyakrabban dobogósak

A 8 százalékos előfordulási arány azt jelenti, hogy az atléták életét a légúti betegségek keserítik leginkább. A belélegzett, sokszor nagyon hideg levegő hosszú távon károsíthatja a légutakat, a sportágtól függ azonban, hogy a sportoló mennyi ideig tartózkodik szabad levegőn - olvasható a British Journal of Sports Medicine cikkében. Az eredményekből az is kiderült, hogy a nyári olimpiákon sokkal gyakrabban fordul elő asztma vagy légúti hiperreaktivitás azoknál, akik valamilyen állóképességi sportot, például maratonfutást űznek.

Érdekes módon az asztmával küzdő atléták a statisztikák szerint sorra legyőzik társaikat, és rendszerint a dobogó legfelső fokára állhatnak. A jelenség oka egyelőre nem ismert, és nincs tudományos bizonyíték arra sem, hogy az asztmaellenes szer befolyásolná pozitívan teljesítményüket. Az ausztrál kutató szerint állhat a háttérben genetika, de az is elképzelhető, hogy a legkeményebben edzők amellett, hogy megkapják méltó jutalmukat, "kellemetlen mellékhatásként" felnőtt korukra éppen a kemény edzésektől lesznek asztmásak.