Milyen sófajtát válasszunk?

A tengeri só, a konyhasó vagy a Himalája-só bár mikroelemeiben különbözik, a fő alkotóelemeiben - a nátriumban és a klórban - megegyezik. Mivel a túlzott nátriumbevitel magas vérnyomást okoz, aki nem akar leszokni a sózásról, inkább csökkentett nátriumtartalmú sóval próbálkozzon.

Különböző sófajták léteznek attól függően, honnan származik a só (tengeri só, kősó), finomítják-e, továbbá hogy milyen szemcseméretű (durva, kristályos, finom). A só származási helye befolyásolja a mikroelem-tartalmát, de két fő alkotórésze minden esetben a nátrium és a klór. Magas vérnyomást a túlzott nátriumbevitel okoz, ebből a szempontból a tengeri só használata a konyhasó helyett semmiféle előnnyel nem jár - áll a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének (MDOSZ) legfrissebb hírlevelében.

Egyre több helyen találkozhatunk "csökkentett nátriumtartalmú só"-val, melynek nátriumtartalmát valamilyen más komponenssel helyettesítik, leggyakrabban káliummal. Azok számára, akik nem kívánnak leszokni a sózásról, alacsonyabb nátriumtartalma miatt előnyösebb lehet. A leggyakoribb a 30 százalékkal csökkentett nátriumtartalmú só, amely esetében a káliummal történő helyettesítés egészséges egyének számára nem jelent kockázatot, vesebetegeknél azonban mellőzni kell.

A jódozott só alkalmazása a konyhasó helyett szintén hasznos lehet, mivel Magyarország nagy része jódhiányos.

Háromszor több sót eszünk

A só, azaz a nátrium-klorid két alkotórésze a nátrium (40%) és a klór (60%). A nátrium a klórral és a káliummal együtt a szervezet folyadékháztartását szabályozza. Jelentős szerepe van az ingerületátvitelben, így az ideg- és izomműködésben, valamint a vérnyomás szabályozásában és egyes enzimek aktiválásában.

A nátrium a szervezet számára az egyik legfontosabb makroelem, azonban napi 1,5-2 grammnyi mennyiség elégséges belőle egy egészséges felnőtt számára. Napi nátriumbevitelünk csaknem teljes egészében a konyhasóból származik, 2 gramm nátrium 5 gramm konyhasónak (NaCl) felel meg. Mi magyarok azonban ennek körülbelül háromszorosát fogyasztjuk.

Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) által végzett legfrissebb reprezentatív Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot vizsgálat (OTÁP 2009) adatai szerint a sóbevitel itthon nőknél 12 gramm, míg férfiaknál 17,2 gramm, azaz az ajánlott érték több mint 2,5, illetve 3,5-szerese. A felnőtt lakosság feldolgozott élelmiszerekből származó sóbevitelének több mint egyharmadáért a kenyérfélék, közel egynegyedéért a húskészítmények, mintegy 10 százalékáért pedig a zöldségkonzervek és a savanyúságok felelősek.

A túlzott sóbevitel következményei

A magas vérnyomás (hipertónia) - mely a magyar felnőtt lakosság közel egyharmadát érinti - egyik legfontosabb kockázati tényezője a túlzott sóbevitel, azaz ha túl sok sót fogyasztunk, magas lesz a vérnyomásunk. Ez az összefüggés mindkét nemnél, minden életkorban fennáll. Az agyvérzések 62 százalékának és a szívkoszorúér-betegségek 49 százalékának hátterében a magas vérnyomás áll. Ezek a betegségek felelősek a magyar lakosság körében előforduló halálozások több mint feléért.

A fokozott sóbevitel azonban a magas vérnyomástól függetlenül is növeli az agyvérzés, a vesebetegség, valamint a bal kamrai izomtömeg-vastagodás kialakulásának kockázatát. Vizsgálatok igazolták, hogy a csökkentett sótartalmú étrend mellett a hipertónia kialakulásának gyakorisága 10-14 százalékkal volt kisebb. Magas vérnyomású betegeknél a sófogyasztás visszafogásával a vérnyomás 2-8 Hgmm-rel csökkenthető, mellyel a stroke (agyvérzés vagy szélütés) okozta halálozásban 22 százalékos, a szívinfarktus következtében kialakuló halálozásban 16 százalékos kockázatcsökkenés érhető el - olvasható az MDOSZ hírlevelében.

Forrás: AFP

Tippek sócsökkentéshez

Vásárláskor mindig olvassuk el az élelmiszerek címkéjét! Számoljunk azzal, hogy 1 gramm nátrium 2,5 gramm sónak felel meg. 2016-ig az Európai Unió területén nem kötelező jelölni a címkén az élelmiszerek sótartalmát, azonban addig is segítséget nyújthat, hogy minden címkén az adott élelmiszer összetevőit csökkenő mennyiségben kell feltüntetni. Ha az összetevőknél az első helyen a konyhasó szerepel, feltételezhető, hogy az adott élelmiszer sótartalma magas.

A kevésbé sós íz megszokásához körülbelül 3-4 hét szükséges, ezért fokozatosan csökkentsük a só mennyiségét! Tegyük el az asztalról a sószórót, így elkerülhetjük, hogy bárki is automatikusan kóstolás nélkül sózzon. Sót és sót tartalmazó ételízesítőt egyszerre ne használjunk.

Főzéskor só helyett használjunk erőteljes ízű, friss fűszernövényeket (bazsalikomot, majoránnát, kakukkfüvet stb.).

Főzzünk friss alapanyagok felhasználásával és korszerű konyhatechnikai eljárások alkalmazásával, mert ezekkel az étel íze intenzívebb, és ily módon sótartalma csökkenthető.
Például ilyen eljárás
- a gőzben/zöldséglében/tejben való főzés,
- - teflonban/alufóliában/sütőzacskóban sütés,
- - aromás párolás - amikor a húst zöldséggel, gombával, gyümölccsel együtt pároljuk,
- - zöldségekkel/ gombával rakott, illetve töltött ételek készítése,
- - húsok tűzdelése különféle zöldségekkel/ gombával/gyümölcsökkel,
- - pácolás például tejben, joghurtban, olívaolajban friss fűszerekkel, citrommal, vörös- illetve fokhagymával,
- - vagy ízesítés balzsamecettel/citromlével.

Mivel a sóbevitel nagy része feldolgozott termékekből származik, a sócsökkentésben meghatározó szerep hárul az élelmiszeriparra. Az európai sócsökkentő keretprogram részeként Magyarország vállalta az élelmiszerek sótartalmának 4 év alatti 16 százalékos csökkentését a széles körben fogyasztott élelmiszercsoportokra vonatkozóan. A programról, valamint a sóról, a sócsökkentési lehetőségekről bővebb információk a www.stopso.eu honlapon találhatók.