Már óvodás korban érdemes elkezdeni a zenetanulást

Az óvodai játékhangszerek, a ritmusérzéket fejlesztő tapsolós csoportjátékok és a kisiskolás korban megkezdett zongoratanulmányok mind jelentős hatással vannak a gyermek agyának és motoros képességeinek fejlődésére, ezért érdemes minél korábban a zene felé terelni a kicsiket.

A Journal of Neuroscience szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint a hétéves kor előtt megkezdett zenei tanulmányok igen nagy jelentőséggel bírnak az agy fejlődése szempontjából: a korai zenei nevelésben részesülők agyának mozgásért felelős motoros mezői között erősebb kapcsolatok alakulnak ki, mint azoknál, akik a zeneoktatás világán kívül nevelkednek.

A Concordia Egyetem szakembereinek kutatásából kiderült, hogy 6 és 8 éves kor között a zenetanulás "felturbózza" az agy normális fejlődési folyamatát, és egész életre szóló pozitív változásokat indíthat el a motoros képességeket és az agy szerkezetét illetően. A hangszerek megszólaltatásához ugyanis össze kell hangolni a kézmozdulatokat egy látott vagy hallott ingerrel, ha mindezt hét éves kor előtt teszi a gyermek, akkor az agy motoros és érző területei között különösen erős kapcsolatok jönnek létre - mondta el a kutatás vezetője. Ráadásul minél korábban vág bele a zenélésbe a gyermek, annál erősebbek lehetnek e kapcsolódások.

A kutatás során a szakemberek 36 aktívan zenélő felnőttet kértek meg egy ritmusos mozgásfeladat elvégzésére - vizuális ingereknek megfelelően kellett ütni a ritmust -, majd agyukat képalkotó eljárással megvizsgálták. A zenészek hasonló tapasztalattal és képzési háttérrel rendelkeztek, de míg a résztvevők fele már hétéves kora előtt elkezdte a zenetanulást, addig a többiek csak később kapcsolódtak be a zenei oktatás világába. A kutatók mindkét csoport eredményeit összehasonlították olyan emberekből álló kontrollcsoporttal is, akik egyáltalán nem, vagy csak keveset tanultak zenélni.

Az eredményekből kiderült, hogy a kisgyermekként zenélni kezdő felnőttek pontosabban időzítették a mozdulataikat, még akkor is, ha a vizsgálat előtt minden résztvevő két napig gyakorolt. Ami az agy szerkezeti felépítését illeti, a muzsikálással fiatalabb életkorban megismerkedők esetében a nagyagy-féltekéket összekötő vastag idegrostköteg, a kérgestest (corpus callosum) fehérállományának megvastagodását is tapasztalták. A képalkotó eljárás azonban nem talált jelentős különbséget a később zenélni kezdő muzsikusok és a nem zenészek agyműködése között.

A kutatás vezetője szerint az eredmények arra engednek következtetni, hogy amennyiben ezek a komplex agyi fejlődési folyamatok nem mennek végbe kora gyermekkorban, úgy később már nagy valószínűséggel nem is fognak. Az is valószínűsíthető, hogy a kisgyermekként megkezdett zenetanulás szerepe messze túlmutat a hangszeren játszás képességén, hiszen a résztvevők által elvégzett mozgásfeladat nem kapcsolódott a zenéhez.

Bár az eredmények szerint a kisgyermekként zenélni kezdők mindenképpen speciális képességekkel és kimutatható agyszerkezeti különbségekkel rendelkeznek, mindez önmagában nem jelenti azt, hogy jobb zenészek lesznek belőlük, mint a később játszani kezdő társaikból. A fiatalon zenélni kezdők ugyan jobb eséllyel indulnak a zenei zsenialitás felé, de rengeteg egyéb tényezőtől függ, hogy azzá is válnak-e.