hirdetés

Agyhalott nő szült egészséges babát Debrecenben

2013.11.13. 14:31

A világon egyedülálló orvosi teljesítményt jelentettek be szerdán a Debreceni Egyetemen: egy agyvérzés miatt 15 hetes magzattal kórházba került, a jog szerint halottnak számító nő gyerekét sikerült megmenteni. A terhesgondozást végző szülész-nőgyógyászban is felmerült az etikai dilemma, hogy "megerőszakolhatják-e a természetet", de a család meggyőzte őket arról, hogy helyesen cselekszenek.

Egy szál fehér liliom jelképezte azt a 31 éves nőt a Debreceni Egyetem szerdai sajtótájékoztatóján, aki otthon rosszul lett, agyvérzést kapott, és eszméletét vesztette. Két napig küzdöttek az életéért, de beállt az agyhalál. Ekkor kellett eldönteni, hogy mi történjen a 15 hetes, az ultrahangos vizsgálat szerint egészséges magzatával. Az orvosok és a nő élettársa, valamint szülei úgy döntöttek, hogy a magzatért küzdeni fognak.

Miközben a kórház a nő szívműködését és légzését mesterségesen fenntartotta, a család pedig rendszeresen látogatta, a magzat szépen fejlődött, élénken mozgott jogilag halottnak számító anyja méhében. Végül ez év júliusában, a terhesség 27. hetében, az életfenntartó kezelés 90. napján, 1420 grammal, császármetszéssel született meg. A kórházat a 37. terhességi héten hagyhatta el, és azóta is szépen fejlődik.

A család elzárkózik a nyilvánosságtól, azt sem árulták el, hogy kislányról vagy kisfiúról van szó, de azt lehet tudni, hogy egészséges. A gyermek megszületése után az anyát még két napig életben tartották, és öt szervét – szintén a család beleegyezésével – eltávolították. A szerveket – a két vesét, a májat, a szívet és a hasnyálmirigyet – négy beteg kapta meg.

Ilyen eset ilyen korai terhességi fázisban még nem fordult elő, sőt Magyarországon a terhesség későbbi fázisában sem. A sajtótájékoztatón megrendülten nyilatkozó orvosok elmondták: a történet azért is különleges, mert eddig a világon csak három hasonló hosszúságú eset fordult elő, abból a szempontból pedig egyedülálló, hogy a nő szerveit végig sikerült transzplantációra alkalmas állapotban megtartani. Dr. Fülesdi Béla professzor, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának elnöke az Origónak elmondta: mindezzel igazából csak utólag szembesültek, közben ugyanis teljesen természetesen és magától értetődően zajlott minden, csak a feladatra és a gyerek életére koncentráltak.

 Az anya táplálása során figyelembe kellett venni a fejlődő magzat tápanyagigényét is, és eközben "embert próbáló feladat volt" a fertőzések, felfekvések elkerülése. Dr. Nagy Endre endokrinológus (a hormonrendszerrel foglalkozó) professzor az Origónak elmondta, hogy folyamatosan követték és szinten tartották az anya testének hormonszintjét is, hiszen az agy már nem termelte azokat a hormonokat, amelyek - a méhlepényen át a magzat szervezetébe jutva - nélkülözhetetlenek a normális fejlődéshez.

A születés előtti pillanat

Forrás: Debreceni Egyetem

A terhesgondozást végző szülész-nőgyógyász elmondta: felmerült benne az etikai dilemma, hogy helyes-e, amit tesznek, "megerőszakolhatják-e a természetet", de a családdal való rendszeres találkozások meggyőzték arról, hogy helyesen cselekedtek. A család folyamatosan látogatta a nőt, állandóan beszéltek a babához, a kórteremben szinte folyamatosan szólt a zene. Az intenzív osztály nővérei is rengeteget tettek azért, hogy a lehetőségekhez képest pótolják az anya simogatásait, szeretetét.

A kisbaba nem szenved a koraszülöttekre jellemző krónikus betegségektől, és "nagyon jó családban van". 

Ami a finanszírozást illeti, a kórház egyelőre még nem számolta ki a költségeket, erre vonatkozóan nem tudtak információt adni. Az orvosok egyöntetű véleménye szerint azonban az egészséges baba és a másik négy megmentett élet egyértelműen igazolja a kezelés tb-finanszírozását.

Több tucat gyerek született már a világban életfenntartó gépre kötött anyától

Az elmúlt húsz év technikai fejlődésének köszönhetően világszerte több tucat gyermek, sőt ikrek is születtek már életfenntartó gépre kötött anyától. Az anyák egy része csak átmenetileg volt kómában, de jó páran akadtak olyanok is, akik agyhalottként szülték meg gyermeküket, majd a szülés után néhány nappal lekapcsolták őket a gépekről.

Ultrahangfelvétel a debreceni magzatról

Forrás: Debreceni Egyetem

Az elmúlt években a legnagyobb médiaérdeklődés az amerikai Susan Michelle Rollin Torres esetét övezte, aki 26 évesen, a második várandósságának 17. hetében szenvedett stroke-ot. Kórházba szállították, ahol kiderült, hogy a stroke egy előrehaladott agydaganat következménye volt. A nőnek 17 évesen melanomája volt, amelyet műtétileg eltávolítottak, majd a műtét után 8 évvel, 25 évesen gyógyultnak nyilvánították.

Alig egy évvel később azonban a betegség kiújult, és áttétek keletkeztek az agyban. Az orvosok feltett szándéka volt a nőt legalább a várandósság 26. hetéig életben tartani, feltéve, hogy a betegség addig a méhét nem támadja meg. Végül a szülést a 29. hétig húzták, amikor a nő egy kislánynak adott életet. Másnap az anyát lekapcsolták a gépekről. Sajnos öt héttel később a csecsemő is meghalt. Önmagában a koraszülés is rontotta a gyermek életesélyeit, de a nő előrehaladott betegsége végképp lecsökkentették annak esélyét, hogy a gyermek egészségesen szülessen.

Az orvosi szakirodalom szerint az eddigi leghosszabb idő, amivel egy agyhalott nő terhességét sikerült meghosszabbítani, 107 nap volt. Egy 30 éves amerikai nő a várandósság 15. hetében egy motorbaleset után esett kómába, néhány nap után pedig agyhalottnak nyilvánították. A nőt a terhesség 32. hetéig tartották életben, amikor is egészséges, 1555 grammos fiúgyermek született.

A baba a terhesség 27. hetében, 1420 grammal született.

Forrás: Debreceni Egyetem

Jogilag már halott ember ad életet

Az agyhalál beálltát követően az életfenntartó kezelések (mesterséges lélegeztetés stb.) folytatását alapesetben csak az esetleges szervkivétel indokolja. Klinikai halál (légzés, szívműködés, agyfunkciók átmeneti leállása) állapotából van visszaút, az agyhalál ezzel szemben az agy, agytörzs működésének teljes és visszafordíthatatlan megszűnése, mely jogilag is a személy halálát jelenti. (Azaz amikor agyhalott nő szül, hivatalosan halott ember ad életet.)

De mi a teendő akkor, ha az agyhalál állapotába került személy egy életképes magzattal várandós nő? Az ügy számos jogi és etikai kérdést is felvet. Például, etikus-e az anyát biológiai inkubátorként használni? Ki hozhat ilyen esetben döntést a kezelés beszüntetéséről? Jól járunk-e el, ha mindent megteszünk egy magzat életben tartására, akinek eleve csekély az esélye az életben maradásra, viszont nagy valószínűséggel komolyabb rendellenességekkel fog élni? Ki finanszírozza az ilyen rendkívül költséges eljárásokat? Igazságos-e egyetlen kritikus életkilátású magzat megszületése érdekében milliókat költeni, miközben más betegektől finanszírozási korlátokra hivatkozva visszatartunk drága kezeléseket?

„Ezek a ritka és tragikus helyzetek egyelőre inkább megválaszolatlan kérdéseket hordoznak, mintsem kiérlelt konszenzuson alapulnának. Bár egy 2010-es nemzetközi áttekintő tanulmány szerzői szerint, amelyben a nyolcvanas évektől 30 hasonló esetet tudtak összegyűjteni és elemezni, az orvos felelőssége a magzat életéért való küzdelem, ily módon az anya életfenntartó gépeken való tartása igazolt lehet” – mondja dr. Kakuk Péter, a Debreceni Egyetem Magatartástudományi Intézetének bioetikusa. „Természetesen az idézett szerzők is hangsúlyozzák, hogy ezt nem tehetik meg az anya érdekeit képviselő hozzátartozók beleegyezése nélkül”.

De mi a helyzet akkor, ha kezelés folytatása során konfliktus alakul ki az orvosok és a hozzátartozók között? Vagy az apa és a hozzátartozók között? Visszautasíthatják-e ezeket az erőfeszítéseket? Milyen feltételek mellett dönthetnek úgy a hozzátartozók, ha inkább azt szeretnék, hogy az agyhalott nőt lekapcsolják a gépekről, és hagyják természetesen meghalni őt és a magzatot is?

Az Egyesült Államokban jelentős visszhangot váltott ki a bírósági szakaszba jutó Piazzi-eset. Donna Piazzi 26 évesen, várandóssága 21. hetében gyógyszer-túladagolás miatt került agyhalott állapotba. Férje, aki nem a gyermek apja volt, kérte a kórházat, hogy kapcsolják le az életfenntartó gépekről, a gyermek apja viszont ragaszkodott a kezeléshez. A bíróság úgy döntött, hogy a kórháznak folytatnia kell a kezelést.

"Nehéz bármi általánosat mondani az ilyen konfliktusok lehetséges jogi kimeneteleiről, azok etikai igazolhatóságáról a konkrét körülmények és tények ismerete nélkül. Az biztos, hogy az adott ország abortuszszabályozása, a magzat morális státuszának megítélése, a nők önrendelkezési jogának kiterjedtsége, a halottak emberi méltóságának értelmezése, valamint az életvégi döntések jogi keretei mind alapvető hatással lehetnek a hasonló helyzetek megítélésére” – mondja dr. Kakuk Péter.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Most
Top 12 óra
Ajánlat
Ajánlat
Ajánlat