Gyors megnyugvást hoz egy új lelki kezelés

Amerikai háborús veteránok egy öngyilkosság megelőző szemináriumon 2009-ben Kansas-ban

Közel 500 féle pszichoterápia létezik, ám tudományos vizsgálatok csak a töredéküket támasztják alá. A Magyarországon még újnak számító EMDR-terápia hatásmechanizmusát még vizsgálják, hatékonyságát azonban számos kutatás igazolja.

A pszichoterapeuta és kliense ülnek egymással szemben, és csak időnként beszélnek néhány mondatot. A terapeuta közben arra kéri a klienst, hogy két szemével kövesse az ujja mozgását. Meglepő, de az eljárás eredménye, hogy az ülés végére a kliens mély megnyugvást, megkönnyebbülést él át, feszültsége jelentősen csökken. Egy külső szemlélő számára ilyen az EMDR-terápia, amely már itthon is elérhető.

A szemek mozgatásával enyhül a feszültség

Az EMDR a traumák feldolgozását célzó módszerek egyike. Kidolgozója az amerikai dr. Francine Shapiro, aki a történet szerint a nyolcvanas évek végén egy érzelmileg megterhelő helyzetben, a parkban sétálva szemével intenzíven követte a fák leveleinek mozgását, és arra lett figyelmes, hogy szemeinek mozgása következtében feszültsége csökken, az érzelmi megterhelés enyhül. Innen származik az eljárás elnevezése is: Eye Movement Desensitization and Reprocessing (EMDR) – vagyis szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás.

Hogy miért van szükség a kétoldali, váltott, elterelő ingerekre – mint például a terapeuta ujjának követése – miközben a kliens felidézi traumáját, egyelőre nem teljesen világos. A terápia hatékonysága azonban kísérletesen igazolt: vizsgálatok támasztják alá gyógyító erejét háborús veteránok, családon belüli erőszak áldozatai, gyerekkorukban erőszakot átéltek, vagy éppen természeti katasztrófák áldozatai körében is.

Befagyott képek az agyban

A módszer kifejezetten a traumák feldolgozását, ezeknek az úgynevezett önéletrajzi emlékezetbe való integrálását segíti. „Sokunknak ismerős a jelenség, hogy életünk egy-egy kiemelkedően nehéz pillanatára mennyire élesen emlékszünk: gyakran olyan, mintha a kép belefagyna az emlékezetünkbe. Az ilyen megterhelő emlékeket ugyanis gyakran másképp tároljuk, mint a normál emlékeket” – mondja Steinberg Johanna, a Magyar EMDR Egyesület alelnöke.

Mi történhet egy trauma átéléskor? Az úgynevezett disszociáció jelensége léphet fel, ami az élmények szétkapcsolódását, széttöredezését jelenti. Ha ér bennünket egy erős, megterhelő hatás, egy olyan esemény, amely számunkra rémes és borzasztó, akkor énvédelmi céllal az élmény valamelyik részét gyakran nem éljük át. Azáltal ugyanis, hogy például nem élem át a helyzet által okozott érzelmeket, mintegy eltávolítom magam az élménytől, mintha azt mondanám, ’nem, ez nem velem történik’. Ez bizonyos szempontból előnyös, hiszen egy baleset után, ha nem élem át a rémületet, az hozzásegít, hogy hatékonyan cselekedjek: hogy tudjam hívni a mentőket, eljussak a legközelebbi kórházba. Szintén a disszociáció jelenségéhez tartozik, ha egy súlyos sérülés során nem élem át a fájdalmat, nem érzem a testemet.

Normális esetben az emlékhez kötődő élmények később összekapcsolódnak. Gond akkor van, amikor ezek az élmények később sem tudnak összekapcsolódni, hanem befagyott emléktöredékek alakulnak ki, amelyek aztán poszttraumás stressz zavarhoz vezetnek.

Francine Shapiro például egyik könyvében leírja egy 80 éves, II. világháborút túlélt nő esetét, akit a háború alatt Japánban számos trauma ért: bombázás, erőszak, a szülei halála. A pszichológus szerint a nő a háború után „csendes elszántsággal” élte az életét: férjhez ment, családja lett. 80 éves volt, amikor a férjének a hallása jelentősen romlott, és innentől a tévét-rádiót nagyon hangosan hallgatta. A zaj a nőben a háború káoszát idézte fel – oly mértékben, hogy hangulati zavarai lettek, emlékbetörésektől, rémálmoktól szenvedett, és nem volt képes többé az életét önállóan élni. (A nő számára tehát a nagy zaj a háború egyik befagyott emléktöredéke volt.) A terápiában, amelyet a háborús traumáinak feldolgozására kezdtek meg nála, az EMDR technikát is alkalmazták. A terápiát követően a nő az érzéseit úgy fogalmazta meg, hogy végre a múlt valóban múlttá lett, és hogy életében először szabadnak érezheti magát. Shapiro szerint az esetnek külön érdekessége, hogy megmutatta, hogy az agy még hét évtizeddel később is képes egy fel nem dolgozott traumán rágódni.

Amerikai háborús veteránok egy öngyilkosság-megelőző szemináriumon 2009-ben Kansasban Forrás: AFP/Getty Images/Chris Hondros

Amikor rémálmok, emlékbetörések gyötörnek

„Az olyan súlyosan fenyegető események vezethetnek traumatizációhoz, amelyekre intenzív tehetetlenséggel, rémülettel és félelemmel reagálunk. Ez persze erősen szubjektív, hiszen mindenkinek más a félelmetes, ez függ a helyzettől, az adott személytől, a megelőzően átélt életeseményektől, aktuális élethelyzettől. Ha a traumát az illető nem tudja feldolgozni, poszttraumás stressz zavar alakulhat ki, amelynek három fő tünetcsoportja van” – mondja Steinberg Johanna.

Az első tünetcsoport az elkerülés, azaz mindent megteszek, hogy ne kelljen újra átélnem a traumát: nem megyek adott helyekre, nem beszélek róla, azaz az emlékezés minden módját kerülöm. A második tünetcsoport az újraátélés, de nem a szó hétköznapi értelmében vett emlékezés formájában, hanem rémálmok, emlékbetörések és kínzó, betolakodó, kényszerítő gondolatok formájában. Végül a harmadik tünetcsoport a fokozott készenlét: azaz például ijedősség, a legkisebb ingerre való összerezzenés, dühösség, ingerlékenység vagy koncentrálási nehézségek.

Trauma lehet egy rossz orvosi diagnózis is

Bár a poszttraumás stressz zavart először háborús veteránokkal kapcsolatban írták le, nemcsak háború miatt alakulhat ki. Trauma lehet például egy autóbaleset is, ami után a sérült fél újra autóba ülni. Vagy egy váratlan és fenyegető orvosi diagnózis, esetleg egy közeli hozzátartozó diagnózisa. Hogy a trauma feldolgozása nem történt meg, leginkább az jelzi, hogy a beteg egy sikeres kezelés, felépülés ellenére is retteg tőle, hogy a betegsége visszatér, fél elmenni az ellenőrző vizsgálatra. Ugyancsak traumatikus lehet például egy párkapcsolaton belüli megcsalás, ha derült égből villámcsapásként éri a megcsalt felet.

Az egyszeri traumák mellett vannak folyamatosan, hosszantartóan fennálló traumatizáló helyzetek is: ilyen többek között a családon belüli erőszak, vagy például a munkahelyi zaklatás. Gyerekek esetében az erőszak mellett trauma lehet a szülői elhanyagolás, a szülők válása, a halálesetek, vagy ha például folyamatosan csúfolják az iskolában, kiközösítik a társai.

A cél, hogy a múlt valóban múlttá váljon

„A traumafókuszú terápiák lényege, hogy a feldolgozási folyamat révén ezek a befagyott emléktöredékek integrált emlékké válnak. Itt a hangsúly az emléken van, vagyis azon, hogy a terápiás folyamat végére az eseményt többé már nem jelen idejű fenyegetettségként éljük át! A történtek olyan emlékké válnak, amely velem történt, szörnyű volt, de már a múltamhoz tartozik, nem a jelenemhez. Az EMDR terápia abban segít az agynak, hogy a traumatikus esemény egyes részleteit összekapcsolja, és az önéletrajzi emlékezetbe ágyazza. És miközben ez a folyamat zajlik, az eseménnyel kapcsolatos érzések, szorongások, félelmek és a rémület jelentősen enyhül, bizonyos esetekben akár már egy ülés után is” – mondja a pszichológus.

Az EMDR terápia itthon csak második módszerként sajátítható el, kizárólag szakpszichológusoknak és pszichiátereknek ajánlják. Ugyanis többéves terápiás tapasztalatot és speciális szakmai felkészültséget igényel annak felmérése, hogy vannak-e esetleg más megelőző traumák, netán más olyan tényezők, amelyek nem teszik lehetővé az azonnali traumafeldolgozást, vagy bizonyos előzetes, úgynevezett stabilizáló eljárásokat tesznek szükségessé.

Az EMDR terápia természetesen összetettebb annál, mint ahogy a cikk első bekezdésében bemutattuk: a kezelést alapos felkészülési folyamat, gondos állapotfelmérés előzi meg. Az ujjmozgás követése (szaknyelven bilaterális stimuláció) elején pedig a kliensnek az a feladata, hogy a terapeuta segítségével minél pontosabban felidézze a traumatikus eseményt. Miközben a szemével követi a terapeuta ujját, képek, érzések, emlékek, gondolatok sora jelenik meg előtte. Ezek sokszor egymástól időben különállóak, de a traumatikus esemény bizonyos részei miatt az illető élményeiben mégis valahogyan összekapcsolódnak.

Hogy a terápia itthon még gyerekcipőben jár, jól jelzi, hogy egyelőre kevés terapeuta nyújtja. Maga az egyesület két hónapja alakult, január végén tartják nyilvános bemutatkozásukat a szakma és a nyilvánosság előtt.