Miért nőtt 100 év alatt tíz centivel a testmagasság?

2014.05.07. 16:10

Míg az első világháború idején 168 centiméter volt a fiatal férfiak átlagos testmagassága, addig ma a 20 év körüli fiatalemberek átlagosan 178 cm magasak. Száz év alatt tíz centiméternyi magasságnövekedés nem kevés, és a jelenség hátterében többek között az urbanizációs folyamatokat, valamint a családmodell átalakulását kell keresni.

Nagy-Britanniában az elmúlt száz évben átlagosan tíz centiméterrel nőtt a testmagasság, de több fejlett nyugati országban, például Dániában, Franciaországban, Svédországban vagy Olaszországban is hasonló, átlagosan 10-12 centiméter körüli testmagasság-növekedést regisztráltak százéves viszonylatban. Az átlagos testmagasság változásairól egészen a középkorig visszamenően sikerült adatokat gyűjteni, és bár az évszázadok során voltak kisebb-nagyobb növekedések vagy csökkenések, soha nem fordult elő ilyen nagymértékű testmagasság-növekedés százéves távlatban – olvasható a Livescience.com portálon megjelent cikkben.

Nem csak az étrend számít

A testmagasság szempontjából kulcsfontosságú, hogy valaki gyermekkorban mennyi – és milyen minőségű – táplálékhoz jut. A 20. században a fejlett országokban ugyan – rövidebb időszakokat kivéve – jelentős nőtt az elérhető élelmiszerek mennyisége és minősége, mégis többször előfordult, hogy az egy főre jutó bevételek ugrásszerű növekedése ellenére az átlagos testmagasság csökkent. Ebből a szakemberek arra következtetnek, hogy a gyermekkori táplálkozás mellett más folyamatok az eddig hittnél komolyabb szerepet játszanak a testmagasság alakulásában.

Az egyik ilyen tényező a fertőzések, betegségek előfordulásának gyakorisága: ha gyermekkorban valaki rendszeresen esik át különféle fertőzéseken, elsősorban légzőszervi (például tüdőgyulladás, légcsőhurut) és az emésztőrendszert érintő (hasmenéses) betegségeken, akkor a növekedése lelassul, mivel a betegség idején csökken a tápanyagbevitel, illetve a bevitt kevés táplálékot a szervezet a betegség elleni küzdelemhez használja fel.

Alacsonyabbak a sokgyermekes családból jövők

A rendelkezésre álló adatok arra engednek következtetni, hogy az urbanizációs folyamatokkal, ezen belül a vezetékes vízellátás és a megfelelő hulladék- és szennyvízelvezetés tömeges megjelenésével, a higiénia javulásával csökkent a betegségek előfordulásának gyakorisága, ami „jót tett” a testmagasságnak.

Szintén fontos tényező, hogy az 1930-as évektől átalakult a családmodell, a szülők kevesebb gyermeket vállaltak: míg korábban öt gyermek volt jellemző, addig a 20. század közepétől átlagosan kettő gyermek növekedett egy családban, és ők több, illetve jobb minőségű élelemhez jutottak. A vizsgálatból kiderült, hogy a sokgyermekes családból származók felnőttek alacsonyabbak voltak, mint a középosztálybeli társaik.

Szintén alacsonyabb felnőttek váltak azokból, akik olyan környezetből jöttek, ahol magas volt a csecsemő- és kisgyermek-halandóság, vagyis gyakran fordultak elő betegségek. Megállapítható tehát, hogy bár a gyermekkori táplálkozás továbbra is kiemelt szerepet játszik a testmagasság alakulásában, vannak egyéb tényezők is, amelyeknek nagyobb szerepük van, mint azt eddig gondoltuk.