Az étrend és a rák: napi egy alma és egyéb mendemondák

2014.05.16. 13:17

Szinte semmit nem sikerült bizonyítani az étrend és a rák között feltételezett, sokak által ismert elméletekből. Nem káros a vörös hús és a zsír, nincs hatása a sok zöldségnek és gyümölcsnek? Vagy nem közvetlen a hatás? A New York Times összefoglalta, hogyan áll ma a tudomány a daganatok és az étrend kapcsolatának kérdéséhez.

Ha manapság körbenézünk egy könyvesboltban, vagy ha az internetet böngésszük, könnyen az a benyomásunk támadhat, hogy nem is kell egyebet tennünk a rák ellen, mint odafigyelnünk, mi kerüljön az asztalunkra. Se szeri, se száma azoknak a kiadványoknak és honlapoknak, amelyek a legkülönbözőbb, antioxidánsokban és más növényi vegyületekben gazdag szuperételeket ajánlgatják, esetleg arra akarnak rábeszélni, hogy kövessük a kínai parasztok vagy az őskőkori barlanglakók étrendjét.

Ám ez a táplálkozástani folklór fényévnyi távolságban van a tudomány valódi tényeitől. Az utóbbi két évtizedben egyre-másra elbizonytalanodott minden, amit a rák és az étkezésünk kapcsolatáról tudni véltünk. Olyannyira, hogy az American Association for Cancer Research idén áprilisban San Diegóban rendezett évi rendes konferenciáján – ami a világ egyik legnagyobb rákkutatási szervezetének több mint 18 500 résztvevőt mozgósító mamutrendezvénye – a táplálkozás és a daganatok kapcsolatának mindössze egy poszterszekciót és pár elszórt előadást szenteltek. Újdonságként merült fel, hogy a kávé csökkentheti egyes daganatféleségek kockázatát, és a D-vitamin hasznáról is esett némi szó. De ezzel nagyjából vége is a felsorolásnak.

Mindennap egy alma az orvost távol tartja?Forrás: AFP/Norbert Millauer

Szinte sajnálatot ébresztett, ahogy a konferenciát megnyitó plenáris ülésen dr. Walter C. Willett, a Harvard Egyetem epidemiológusa – elismert tudós, aki sok-sok évet töltött a rák és a táplálkozás kapcsolatának felderítésével – beszámolt e tudományterület jelenlegi állásáról. Bármi legyen is a helyzet más betegségekkel, ami a rákot illeti, nincs elegendő bizonyíték kijelenteni, hogy a gyümölcsök és zöldségek segítenének, vagy a zsíros ételek ártanának. Szinte az egyedüli, ami biztonsággal kijelenthető, hogy a testsúly kordában tartása fontos – csakúgy, mint a szívbetegség, a 2-es típusú diabétesz, a magas vérnyomás, a stroke és egyéb veszedelmek távol tartása érdekében. A túlzott alkoholfogyasztás kerülése is egyértelműen előnyös. De amíg valaki nem szenved súlyos táplálkozási zavarban, az egyes konkrét ételek befolyása olyan csekély, hogy a jel könnyen elvész a zajban.

Már semmi sem biztos

Egészen másképp állt még a helyzet 1997-ben, amikor két másik nagy rákkutatási szervezet, a World Cancer Research Fund és az American Institute for Cancer Research egy telefonkönyv vastagságú közös beszámolót jelentetett meg azzal a végkövetkeztetéssel, hogy a gyümölcsökben és zöldségekben gazdag étrend a daganatok előfordulását több mint 20 százalékkal csökkentheti. E beszámoló szerzői több mint 4000 tanulmány áttekintése után jutottak arra a meggyőződésre, hogy a zöld színű zöldségek segítenek megelőzni a tüdő- és a gyomorrákot, a vastagbél- és a pajzsmirigyrák pedig megelőzhető brokkolival, káposztával és kelbimbóval. Úgy tűnt, hogy a hagyma, a paradicsom, a fokhagyma, a répa és a citrusfélék is fontos szerepet játszanak.

Aztán 2007-ben más szakértők újból áttekintették a rendelkezése álló bizonyítékokat, és a tíz évvel korábbi beszámoló szinte valamennyi megállapítását megkérdőjelezték. Nem zárták ki ugyan, hogy egyes zöldségféléknek lehet valamelyest kedvező befolyása, de mint írták: „a védő hatás bizonyítékai egyetlen esetben sem ítélhetők meggyőzőnek”.

A hátraarc oka a járványtani módszertan pontosításában keresendő. A korábbi tanulmányok zöme ún. retrospektív, tehát visszatekintő jellegű volt, ahol a megkérdezett alanyoknak hosszú időtávlatban kellett visszamenőleg emlékezniük táplálkozási szokásaikra. A kutatók csak később tértek át a prospektív, vagyis előretekintő vizsgálatokra, amelyek során élő időben követték nyomon egy-egy nagyobb lélekszámú populáció egészségének alakulását.

E modernebb módszertanú vizsgálatok megdöntötték azt a nézetet, mely szerint a zsíros táplálkozás a rák közvetlen előidézője volna, és a magas rosttartalmú ételek vélt haszna sem állta ki a statisztika szigorúbb próbáját. Kétségessé vált, vajon csakugyan fokozzák-e a vörös húsok a vastagbélrák kockázatát. Két, 2011-ben publikált széles körű irodalmi elemzés ellentétes eredményre jutott: az egyik csekély hatást mutatott ki, a másik egyáltalán semmilyen világos összefüggést nem talált.

Mégis nyugodtan ehetünk hamburgert?Forrás: AFP/Philippe Huguen

Így aztán, még ha a hamburger rákkeltő is, hozzájárulása az egyes emberek szintjén elhanyagolható. Az egyik tanulmány kiszámította, hogy ha egy 50 éves férfi mindennap elfogyaszt 15 deka tiszta marhahúst, azzal a következő évtizedre vonatkoztatott vastagbélrák-rizikóját 1,28 százalékról 1,71 százalékra emeli. Több millió emberre szétterítve persze egy ilyen parányi kockázatnövekedés is számíthat, az egyén nézőpontjából viszont aligha oszt vagy szoroz.

Megtévesztő faktorok

Nem csoda hát, hogy a felmérések egymásnak ellentmondó eredményekre jutnak, ha semmibe vesző hatásokat próbálnak zűrzavaros változókból kicsikarni. (Épp amikor a San Diegó-i konferencia a végéhez közeledett, jelent meg egy új tanulmány, amelyben mégiscsak kapcsolatot vélnek felfedezni a zsíros étkezés és a mellrák között.) Még a legszigorúbb módszertannal kivitelezett tanulmányok számára is komoly kihívást jelent, hogy a rák és a táplálkozás kapcsolatát kutatva megfelelően azonosítsák az okokat és a következményeket.

Csak egy példa a járványtanban „megtévesztő faktorok”-ként ismert jelenségre: nagyon valószínű, hogy a megrögzött gyümölcsevők eleve kisebb testsúlyúak, több testmozgást végeznek, és minden tekintetben jobban ügyelnek az egészségükre. Ezeket a megtévesztő összefüggéseket csak úgy lehet kiküszöbölni, ha nagy, randomizált kísérleteket tervezünk, ahol nagy számú alanyt véletlenszerűen két csoportra osztunk, és a két csoportnak másfajta étrendet írunk elő. Az effajta kísérletek azonban igen költségesek, és a játékszabályokat már rövid távon is nehéz betartatni, nemhogy azon a sokéves időskálán, ami a rák kialakulása szempontjából érdekes volna.

Egész más dolgok álltak a San Diegó-i találkozó fókuszában: új immunterápiák, a krónikus gyulladás szerepe, és persze a daganatsejtek kimeríthetetlen furfangjai. Sokkal inkább Willett volt a kakukktojás a maga táplálkozási tematikájával. „Az étrend és a rák ügye komplikáltabbnak bizonyult, mint bármelyikünk gondolta volna” – mondta szinte szabadkozva, ahogy szálvékonyan állt ott a pulpituson. Pedig akad azért ok még az optimizmusra. Épp tavaly jött ki egy tanulmány, amely azt állította, hogy bár a sok zöldség nemigen hat a mellrákra általában, csökkentheti az ösztrogén-negatívként ismert altípus előfordulását. A tej és tejtermékek visszafogásával némiképp csökkenthető a prosztatarák kockázata. Willett reményei szerint, ahogy az epidemiológusok a fiatalabb korosztályok egészségét kezdik figyelemmel kísérni, további összefüggésekre is fény fog derülni.

A kövérség az új cigaretta

A nyitónap estéjén pompázatos fogadás várta a résztvevőket az M. D. Anderson Cancer Centerben. Sok egyéb mellett jó vastag marhasültek, zsíros sajtféleségek és csordulásig töltött borospoharak sorakoztak a roskadásig rakott asztalokon. És a rákkutató társaság desszertjeiről híres ünnepélye csak ez után következett.

Az elhízás az új bűnbak?Forrás: AFP/Justin Sullivan

Másnap reggel a tudósok újból ott sürögtek a konferencián, kávéval a kézben, előadásról előadásra sietve. Némelyikük talán megállt egy percre az ebédlőhelyiségben elhelyezett képernyőnél, hogy a kivetített szöveg nyomán megemlékezzék az USA tiszti főorvosának pont ötven évvel ezelőtti jelentéséről, amelyben először beszélt a dohányzás és a rák kapcsolatáról.

A daganatok elleni küzdelemben talán a dohányzásellenes kampány került a legközelebb ahhoz, amit győzelemnek nevezhetnénk. De most, hogy a dohányzás divatja lassan leáldozik Amerikában, itt van a nyakunkon helyette az elhízás. És – ahogy Willett rámutatott – a kövérség (és nem egyik vagy másik zsíros étel) az, ami ma már talán több daganatos halált okoz, mint a cigaretta.