A testmozgás késlelteti az Alzheimer-kór kialakulását

2015.01.06. 13:37

Vajon ki szeretné megtudni, hogy a génjei hajlamosítják-e az Alzheimer-kórra? Az ember ösztönösen húzódozik ettől, pedig fontos lehet ez az ismeret, ugyanis a többletkockázat testmozgással ledolgozható.

Korábbi kutatások kimutatták, hogy az APOE gén e4 változatát hordozó egyéneknek az időskori elbutulás fokozott kockázatával kell szembenézniük. Agyukra – az APOE gén alacsony kockázatú variánsait hordozókhoz képest – csökkent anyagcsere, megváltozott aktivitásmintázat és gyorsabb hanyatlás jellemző, s e jelek már az első viselkedési tünetek kialakulása előtt észlelhetők. Azonban egyre több eredmény utal arra, hogy a kedvezőtlen genetikai háttér megfelelően mozgásgazdag életmóddal ellensúlyozható.

A testmozgás késlelteti az elbutulást

Az orvostudomány előtt régóta ismeretes, hogy a rendszeres testmozgás segít késleltetni vagy elkerülni a szellemi hanyatlást. Az elmúlt évtized tanulmányai arra világítottak rá, hogy a mozgás hatványozottan fontos azoknál, akik örökletesen hajlamosak az Alzheimer-kórra.

A kép illusztrációForrás: AFP/DPA

Egy Finnországban és Svédországban dolgozó kutatócsoport például két tanulmányban is igazolta, hogy akik aktív korukban hetente legalább kétszer sportolnak, azok húsz évvel később – sőt, még azután is – kisebb eséllyel esnek az elbutulás áldozatául. Külön kiemelték, hogy ez a védőhatás az APOE e4-et hordozókra fokozottan érvényes.

A mozgás még a gének hatását is ellensúlyozza

Más tanulmányok egyenesen azt állítják, hogy a heti legalább három alkalommal végzett – más felmérések szerint napi minimum egyórányi – testmozgás kifejezetten a magas rizikójú génváltozattal élők körében késlelteti a mentális tünetek jelentkezését. Az összefüggés megfordítva is igaz: kimutatták, hogy az APOE e4-et hordozókban a mozgásszegény, ülő életmód előmozdítja az agyi idegsejtek pusztulását okozó béta-amiloid lerakódások felhalmozódását.

A kulcs feltehetőleg a testmozgásnak az agyi anyagcserére gyakorolt hatása. Az Alzheimer’s & Dementia folyóiratban egy 2012-es, a NeuroImage címűben egy 2011-es közlemény rámutatott, hogy a rizikós génváltozatot hordozó, de rendszeresen sportoló egyének agya magasabb anyagcsere-aktivitást mutatott – például gyorsabban vette fel a vércukrot – egy memóriafeladat megoldása közben, mint akár a kevesebbet mozgó társaiké, akár az alacsony örökletes rizikójú kontroll személyeké.

Evolúciós kapcsolat

David Raichlen antropológus és Gene Alexander pszichológus, az Arizonai Egyetem kutatói idén májusban egy új elmélettel álltak elő, mely szerint az anyagcsere és az Alzheimer-kór közötti összefüggés okai az emberi faj evolúciós múltjában keresendők. Kétmillió évvel ezelőtt, amikor őseink még jóval sportosabb életet éltek – például jelentős távokat futottak le prédájukra vadászva–, csak a ma magas rizikójúnak tekintett génváltozat létezett.

Ez a variáns előnyös lehetett eleink számára, mert az élénk testmozgás során hatékonyabb anyagcserét tett lehetővé; az a hátrányos tulajdonsága pedig, hogy a szellemi hanyatlást előrehozza, részben a mozgásgazdag életmód, részben a rövidebb átlagos életkor miatt nem került felszínre.

Ahogy azonban az emberősök a helyhez kötöttebb életmódhoz kezdtek alkalmazkodni, megjelentek a gén újabb, az anyagcserét kevésbé támogató, de az agyi leépülés ellen jobban védő változatai is. Mai korunkban az eredeti génváltozatnak már inkább csak a hátulütőit látjuk, mert előnyeiből kevéssé tudunk profitálni.

A mozgásból mindenki profitál

Bár a tanulmányok többsége azt mutatja, hogy a testmozgás főleg az APOE e4-et hordozóknak nyújt védelmet az Alzheimerrel szemben, akad olyan felmérés is, amely ennek az ellenkezőjét sugallja. Legalább egy olyan átfogó felmérésről tudunk, amely azt mutatta ki, hogy a szabadidős sporttevékenység öt éves időtávlatban csökkentette az elbutulás kockázatát, de itt a hatás éppen az alacsony rizikójú APOE génváltozatokat birtoklókban volt kimutatható.

A kép illusztrációForrás: AFP/Ben Stansall

Ám az ellentmondó eredmények csupán a genetikai háttér és az életmód közötti kölcsönhatás összetett voltára hívják fel a figyelmet; afelől semmi kétség, hogy az aktív életvitel fontos szerepet játszik az időskori elbutulás megelőzésében.

A mozgás tehát örökletes háttértől függetlenül mindenki számára nélkülözhetetlen ahhoz, hogy idős korára is egészséges maradjon. Raichlen csak annyit emel ki, hogy az APOE e4-hordozóknak különösen érdemes odafigyelniük erre, ha szeretnék elkerülni az idő előtti szellemi leépülést, majd hozzáteszi: a további kutatások remélhetőleg közelebb visznek majd a gének és az életmód közti kölcsönhatás evolúciós gyökereinek megértéséhez, s így megtudjuk majd, a népesség mely csoportjai számára bír különös jelentőséggel az életvitel milyensége.