Nem lehet leugrani, úgyhogy mégsem leszek öngyilkos

híd, öngyilkosság
Lelkisegély-vonalra felhívó tábla egy amerikai hídon
Vágólapra másolva!
Először igazolták módszeresen azt a magától értetődőnek tűnő tényt, hogy a „leugrós” és hasonló öngyilkosságok több mint 90 százaléka fizikai akadályok – hálók, korlátok – kihelyezésével megelőzhető. Kár, hogy az öngyilkosok zöme más módot választ élete kioltására.
Vágólapra másolva!

A Melbourne-i Egyetem (Ausztrália) pszichiátriai tanszékének kutatói nagy számú közlemény összegzésével arra az intuitívnak is mondható következtetésre jutottak, hogy ha az öngyilkossági gócpontként ismert veszélyes helyeket – magas hídpilléreket, meredek sziklaperemeket, nyílt vasúti pályákat – fizikai akadályokkal lezárják, az e helyeken történő halálesetek több mint 90 százalékát meg lehet előzni.

Ha nagy meglepetést nem is kelt a felfedezés, fontosságát mégis jól jelzi, hogy a rangos Lancet Psychiatry folyóirat tartotta érdemesnek közlésre. A cikk üzenete ugyanis nagyon lényeges:

azt sugallja, hogy megfelelő előrelátással az öngyilkosság bizonyos esetei hatékonyan megelőzhetők.

Időt kell nyerni

Az öngyilkossági gócpontokon világszerte számos egyéb stratégiát is alkalmaznak, például lelki segítségnyújtásról tájékoztató táblákat és segélytelefonokat helyeznek ki, illetve térfigyelő kamerák felszerelésével vagy járőrszolgálat létesítésével növelik a közbeavatkozás esélyét.

Illusztráció Forrás: Thinkstock

A vonatkozó szakirodalomból a Lancet-cikk szerzői azt szűrik le, hogy ezek az alternatív eszközök is hasonlóan jó eredménnyel akadályozzák meg az öngyilkosságra készülőket tervük megvalósításában. Ezek az alapvető intézkedések egymást erősítő módon működnek, és általuk időt nyerhetünk, mely idő alatt az illető meggondolhatja magát és elállhat szándékától, és külső segítség is érkezhet a helyszínre” – magyarázza Jane Pirkis, a Melbourne-i Egyetem professzora.

Öngyilkossági gócpontok Magyarországon és a világban

Az utóbbi három évtized kedvező tendenciája, vagyis az összes befejezett öngyilkosság számának folyamatos csökkenése ellenére Magyarország még mindig élenjáró az uniós országok mezőnyében. Az Egészségügyi Világszervezet 2010-es adatai szerint az EU-n belül Magyarországon, Belgiumban, Szlovéniában, Horvátországban, Litvániában és Lettországban volt a legmagasabb – 18 és 33 közötti – a 100 ezer főre jutó öngyilkosságok száma.

A hazai öngyilkosoknak mintegy 6 százaléka választja módszerül a magasból leugrást, és a magyarok nem váltak hűtlenek a száznegyven éves Arany-balladában megörökített hagyományhoz: a budapesti hidak, különösen a Szabadság-híd pillérei máig biztos médiafigyelmet vonzó öngyilkossági helyszínt kínálnak. De 1937-es megépítésétől fogva ugyanígy vonzotta az öngyilkosjelölteket a híres San Francisco-i Golden Gate-híd: a Wikipedia adatai szerint 2010-ig több mint 1300-an vetették le róla magukat a mélybe. (A Golden Gate-nél csak a nancsingi Jangce-híd veszélyesebb: 1668 és 2006 között több mint 2000-en választották öngyilkosságuk helyszínéül.)

Ma már a Golden Gate-en – és ugyanazon okból a torontói Prince Edward viadukton, a párizsi Eiffel-tornyon, vagy a New York-i Empire State Building-en – védőkorlátok akadályozzák meg a leugrást, továbbá kifejezetten erre a célra kihelyezett információs táblák és segélytelefonok próbálják az elkeseredett öngyilkosjelölteket eltéríteni szándékuktól.

A kutatás

Pirkis és munkatársai a 2015-ig megjelent valamennyi olyan tanulmányt áttekintették, amely azt vizsgálta, hogy a három fő beavatkozási mód – a helyhez való hozzáférés megakadályozása, a segélykérési hajlandóság előmozdítása, valamint a külső közbeavatkozás valószínűségének növelése – milyen hatékonyan csökkenti a halálesetek számát az ismert öngyilkossági gócpontokon. Matematikai modelleket alkalmaztak annak meghatározására, hogy az egyes intézkedések milyen hatást gyakorolnak önmagukban, illetve a többi intézkedéssel kombinálva.

Az elemzésbe összesen 18 vizsgálat alapján íródott 23 közleményt vontak be. Valamennyi cikk az ismert gócpontokon kivitelezett öngyilkosságok számát vetette össze a beavatkozásokat megelőző és azokat követő időszakban. Az elemzés alapján egyértelművé vált, hogy a megelőző intézkedések statisztikailag számottevő módon csökkentik az e helyeken elkövetett és halállal végződő öngyilkossági kísérletek számát.

Lelkisegély-vonalra felhívó tábla egy amerikai hídon Forrás: Wikimedia Commons

A beavatkozásokat megelőzően – valamennyi tanulmány vizsgálati időszakát összegezve – 150 évnyi adatgyűjtési időszak alatt 863 öngyilkosság történt a megfigyelt helyeken, ami évi 5.8-as átlagot ad. Ez az átlag a beavatkozásoknak köszönhetően évi 2.4-re (88 tanulmány-év alatt 211 öngyilkosság) csökkent. A hozzáférés megakadályozása – azokon a helyeken, ahol ezt az egyedüli beavatkozási módot választották – 93 százalékkal csökkentette az évenkénti halálozást; a segélykérésre való bátorítás 61, a külső közbeavatkozás előmozdítása 47 százalékkal szorította vissza a végzetes kimenetelű öngyilkossági kísérletek számát.

Miért fontos?

Pirkis elismeri, hogy a magas kockázatú helyeken elkövetett öngyilkosság nem a leggyakoribb módja annak, ahogy emberek a saját életüket kioltják, ezért a fent említett beavatkozások, ha mégoly eredményesek is, az összesített öngyilkossági statisztikát nem képesek érdemben befolyásolni. Mégis elengedhetetlenül fontos ezeket az intézkedéseket életbe léptetni, mert – amint a professzor fogalmazott –

Forrás: Picture-Alliance/AFP/Thomas Eisenhuth

És akkor arról még nem is beszéltünk, milyen lelki traumát jelentenek ezek az öngyilkosságok az esetleges szemtanúknak, és a helyszín környékén élő és dolgozó embereknek.” Végezetül hozzáteszi: bár a tanulmányok egy részéből kiderül, hogy egy meghatározott gócpont lezárása csak áttereli a problémát egy másik gócpontra, a fizikai akadályok ezzel együtt számottevő mértékben csökkentik az azonos módszerrel elkövetett öngyilkosságok esetszámát.

Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes lelkielsősegély-számot!