Az afrikai elefánt genetikai állományát (genomját) vizsgálva a szakemberek legalább 40, a daganatok kialakulásával szemben leghatékonyabb védelmet nyújtó fehérjét kódoló p53 génmásolatot találtak.
Összehasonlításképpen: az emberi genomban ezeknek a géneknek mindössze két másolata található meg - emlékeztettek a kutatók a Journal of the American Medical Association (JAMA) című szakfolyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmányban.
A Utahi Egyetem rákkutatással foglalkozó Huntsman Intézetének és az elefántok megóvásával foglalkozó Ringling Bros. Center for Elephant Conservationnek a tudósai az elefántok véréből kivont fehérvérsejteket a DNS-t károsító, gyakran rákkeltő hatású vegyületeknek kitéve tesztelték az elefántok rákkal szembeni ellenálló képességét. Az immunrendszert károsító sejtek a p53 által kódolt fehérje hatására elpusztították magukat.
P53: élet és halál ura
Már évtizedekkel ezelőtt kiderült, hogy bizonyos gének képesek megakadályozni a sejtek olyan jellegű átalakulását, amely daganatok képződéséhez vezet. Innét kapták nevüket is: daganatelnyomó (tumorszupresszor) gének. Az első tumorszupresszor gént 1970-ben találták meg, s azóta több mint egy tucatot fedeztek fel. Közülük talán legismertebb a p53 jelzésű, amely a genetikai állomány, vagyis a DNS-molekulák épségének megőrzésében játszik kulcsszerepet. A p53 "élet és halál ura" a sejtben: ha úgy dönt, hogy a sejtek genetikai állománya egy elfogadható és már nem kijavítható szintnél komolyabban megsérült, akkor a sejtet öngyilkosságba kergeti. A szervezet így előzi meg olyan káros mutációk felhalmozódását, amelyek tumorsejtek képződéséhez vezetnének.Ha elpusztítjuk a sérült DNS-ű sejteket, megakadályozzuk, hogy rákkeltővé váljanak.
Ez sokkal hatékonyabb rákmegelőző módszer, mintha az önmaguk kijavításra alkalmatlan mutáns sejtek megkettőződését kíséreljük meg leállítani" - magyarázta Joshua Schiffman, a Huntsman Intézet gyermekonkológiai szakértője, a tanulmány egyik fő szerzője.
A professzor szerint a Li-Fraumeni-szindróma néven ismert örökletes betegségben szenvedőknél pont az ellenkező a helyzet, mint az elefántoknál, nekik ugyanis csak egyetlen p53 tumorszupresszor génjük van, aminek következtében 90 százalékkal nagyobb náluk a rák kialakulásának a veszélye.
A kutatók összehasonlították az elefántok és az emberek - közöttük néhány Li-Fraumeni szindrómában szenvedő páciens - immunsejtjeinek védekező képességét. Azt találták, hogy az elefántok sugárkezelt sejtjei kétszer akkora számban (14,6 százalék) semmisítették meg magukat, mint az egészséges embereké (7,2 százalék) és ötször akkora számban, mint a Li-Fraumeni szindrómában szenvedőké (20,7 százalék).
Ezek az eredmények megerősítik azt az elképzelést, hogy minél több p53 fehérjét kódoló gént állít elő a szervezet, annál nagyobb a rákkal szembeni védelem.
A tudósok úgy vélik, megtalálták a magyarázatot az elefántok rejtélyére. Az emberi sejteknél százszor több sejttel rendelkező elefántoknál elvileg százszor nagyobbnak kellene lennie a rák veszélyének. A kutatók nem értették, miért fordul elő ilyen kevés esetben daganatos betegség az 50-70 évig élő vastagbőrűeknél. Egy adatbank szerint
az elefántoknál a rák okozta halálozások aránya 5 százalék alatti, míg az emberek esetében ez az arány 11-25 százalék.
"A természet már kialakította a maga rákmegelőző módszereit, most rajtunk a sor, hogy megtanuljuk, hogy a különböző állatok hogyan kezelik a problémát, hogy ezeket a mechanizmusokat az emberi daganatos megbetegedéseknél is alkalmazhassuk" - jegyezte meg Schiffman doktor.
Más emlősfajoknak is van a rákkal szembeni védekező mechanizmusuk, például a csupasz turkálónak vagy más néven csupasz patkányvakondnak, amely tízszer tovább él, mint közeli rokonai, a patkányok és az egerek, és soha sem szenved daganatos betegségben. Ugyanez jellemző a grönlandi bálnára, amely kétszáz évig is elél. A tudósok a mostani kutatás eredményeit újabb rákellenes kezelések kifejlesztéséhez kívánják felhasználni.
Ha az elefántok révén a rák bizonyos titkai megfejthetők, ez a vadorzás miatt kihalással fenyegetett afrikai elefántok megmentésében is segíthet - vélte Eric Peteson, a utahi Hogle állatkert elefántokkal foglalkozó vezetője, aki maga is részt vett a kutatásban.