A vegetáriánus étrend veszélyes lehet az egészségre

2016.04.15. 19:30

Egy Cornell Egyetem kutatói által jegyzett tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a generációkon át vegetáriánus diétát folytató populációkban, mint például az indiai, olyan genetikai változások mentek végbe, amelyek jelentősen megnövelték a rák, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

Étrendi őrületek vetélkedése

„Az vagy, amit megeszel” – mondja az utca bölcsessége. Valóban, a szakmában is sokan vélik úgy, hogy a táplálkozás az egészség egyik legfőbb sarokköve. Thomas McKeown és Geoffrey Rose amerikai orvosprofesszorok dobták be a témát a köztudatba, egyből paradigmaváltást is okozván ezzel az orvoslásban: a ’80-as évektől kezdve a betegségek legfőbb okaként a helytelen táplálkozást jelölték meg.

Az új tudomány hatására különféle étrendőrületek jöttek szinte a semmiből létre, és keltek nyomban ádáz versenyre egymással. A táplálkozás az egyik legvitatottabb társadalmi téma még ma is. Különféle tápanyagok kerülnek piedesztálra, majd a támadások kereszttüzébe és végül a süllyesztőbe, hogy onnan majd az egészségesség szimbólumaként emelkedhessenek fel újra. Először a zsírokat, majd később a vörös és feldolgozott húsokat, valamint a keményítőt illették a bűnösség vádjával.

(Illusztráció)Forrás: Wikimedia Commons

Továbbá, ritka, vagy legalábbis nem az egész populációt érintő allergiát (glutén) vagy intoleranciát (laktóz) okozó táplálékmolekulákat neveznek ki általános problémának, amikhez néha nem létező betegségeket is kreálnak (a lyukasbél-szindróma valószínűleg ilyen). A piac követi a vásárlói preferenciákat, és ontja a különféle tartalmú vagy valamitől mentes termékeket.

A generációkon át folytatott vegetáriánus étrend veszélyei

A Cornell Egyetem kutatói egy nemrég megjelent közleményükben a vegetáriánus étrendet vették górcső alá, és az eredményeik alapján azt a meglepő megállapítást tették, hogy a generációkon keresztül folytatott vegetáriánus étrend jelentősen növeli a rák, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának esélyét.

Ennek okát pedig abban jelölték meg, hogy a hosszú láncú többszörösen telítetlen zsírsavak (LCPUFA) anyagcseréjében szerepet játszó zsírsav-deszaturáz (FADS2) gén olyan variánsa terjedt el Indiában, amelynek fehérjeterméke hatékonyabban szintetizálja ezeket a zsírsavmolekulákat. Ez a variáns [I: inszerciós (beépüléses)] 22 nukleotiddal hosszabb, mint a másik allél [D: deléciós (kieséses)].

IllusztrációForrás: AFP

A kutatók azt találták, hogy az indiai populációban az I variáns homozigóta formája (I/I) 68%-ban fordul elő, míg ez az arány csupán 18% az amerikaiak között. A korábban közölt 1000 Genom Projekt adatai hasonló eloszlást mutattak: az I/I genotípus előfordulási aránya Dél-Ázsiában 70%, míg Európában mindössze 17%.

Mi, emberek diploid szervezetek vagyunk, ami annyit tesz, hogy a legtöbb génből két kópiával (alléllal) rendelkezünk, az egyiket az anyánktól, a másikat pedig az apánktól kaptuk örökül.

Az évszázadok óta folytatott vegetáriánus életmód tehát jelentős mértékben megváltoztatta az indiai populáció genetikai összetételét: megnövelte az I allél arányát a rövidebb D allél rovására.

Gyulladásos folyamatok megnövelhetik több betegség kockázatát

No de, mi ezzel a baj? Az, hogy a FADS2 gén I alléljának enzimterméke a D variáns által kódolthoz képest hatékonyabban katalizálja az arachidonsav képződését. A cornelli kutatók adatai szerint a vér arachidonsavszintje 8%-al magasabb az I/I egyedeknél a D/D homozigótákhoz képest. Továbbá, az I/I és D/D homozigóta egyedek között a termék (arachidonsav) és a kiindulási anyag (linolsav) különbsége 31%-ban eltér az előző javára, de még az I/D heterozigóták is 13%-al magasabb értéket mutattak a D/D-knél.

A magasabb arachidonsavszinttel az a probléma, hogy elősegíti a vérlemezkék összecsapódását, illetve gyulladásos folyamatokat indukálhat, megnövelve ezáltal a rák, valamint a szív-és érrendszeri betegségek kockázatát – zárul ekként az érvek logikai köre. Az I variáns által kódolt enzim ráadásul gátolja az omaga-3 zsírsavak képződését is, még jobban kibillentve ezáltal omega-3/omega-6 zsírsavak közötti már így is megbomlott egyensúlyt.

(Illusztráció)Forrás: AFP/Maurizio Gambarini

Összefoglalva, amit nyert az I variánssal a vegetáriánus szervezet a réven (a húshiány miatt alacsony LCPUFA zsírsavszint megemelkedése), azt részben elveszítette a vámon (káros mértékűre növekedett arachidonsavszint).

Az LCPUFA-k legismertebb képviselői az omega-3 és omega-6 zsírsavak. E molekulák szerepet játszanak a hormonszerű hatással rendelkező prosztaglandinok szintézisében és ezek vérben való koncentrációjának szabályozásában. A prosztaglandinok egy omega-6 zsírsavból, az archidonsavból keletkeznek, ez utóbbi molekula előanyaga pedig egy másik omega-6 zsírsav, a linolsav. A prosztaglandinok fő funkciója a gyulladásos folyamatok közvetítése és ezen keresztül a szív- és érrendszer, valamint az ideg- és az immunrendszer működésének szabályozása. Ha a zsírsavak nincsenek egyensúlyban (alacsony az omega-3/omega-6 arány), az sejtkárosodáshoz és krónikus betegségek kialakulásához vezethet. Az emberi szervezet az LCPUFA zsírsavakhoz kétféle úton juthat hozzá: állati táplálékból vagy a FADS2 enzim segítségével saját maga szintetizálja őket kevésbé telítetlen növényi olajokból úgy, hogy a zsírsavlánc bizonyos szénatomjai között kettős kötéseket létesít. Tehát, a vegetáriánusok elsősorban, a vegánok pedig kizárólag saját szintézissel állítják elő ezeket az anyagokat.

Európai veszélyeztetettek

Mi ebből a tanulság az európai emberek számára? Egyrészt az, hogy – habár alacsonyabb arányban – közöttünk is élnek a FADS2 génre nézve I/I és I/D genotípusú egyének, akik vegetáriánus életmód esetén veszélyeztetettebbek a fent említett kórokat illetően.

A másik tanulság pedig, hogy a természetes szelekció nem ok nélkül változtatta meg az indiai népesség genetikai állományát, a húsevés részleges vagy teljes elhagyása biológiailag nem kedvező, mivel – paleósok is figyeljenek – szervezetünk a vegyes táplálkozáshoz adaptálódott az evolúció során.

IllusztrációForrás: Wikimedia Commons

A dilemma a vegetáriánusok számára tehát az, hogy ha I/I vagy I/D genotípussal rendelkeznek, akkor veszélyeztetettek lesznek az említett betegségekre; ha pedig D/D genotípusúak, akkor nem eléggé hatékony a hosszú láncú telítetlen zsírsavaik szintézise.

Ez utóbbi is káros lehet az egészségre, hiszen a tények azt mutatják, hogy az állati táplálék hiánya csökkentette a D variánsok túlélési esélyeit, ezért lett alacsonyabb a gyakoriságuk Indiában az amerikai és európai előfordulási arányokhoz képest.

Együnk olívaolajat, és gondoljuk át újra a halat

Ha a hús semmiképpen nem jöhet számításba - mert például tiszteljük az állati életet -, akkor a cornelli tanulmány azt üzeni, hogy olyan növényi olajokat kell fogyasztani, amelyek kevés omega-6 linolsavat tartalmaznak, mint például az olívaolaj. Lehet, nem véletlen, hogy több közlemény is a mediterrán étrend egészségességét mutatta ki?

Forrás: Wikimedia Commons

Együnk tehát sok omega-3 zsírsavat tartalmazó halat és diót, a posztmodern ipari társadalmakban ugyanis megborult a kívánatos omega-3/omega-6 zsírsav arány elsősorban a halfogyasztás visszaszorulása miatt, vélik így számosan.

A növényvédő szerekkel is számolni kell

Több tanulmány szerint a vegetáriánus férfiak rizikótényezője még a sterilitás, amit a nagyobb mennyiségben bevitt növényvédő szerek okoznak.

A vegetáriánusok további problémákkal is gyakran néznek szembe: a kalcium, a vas, a D- és a B12-vitaminok, valamint a csontok ásványianyag-tartalmának hiányával. Kisebb viszont az esélyük bélrendszeri daganatokra, az elhízásra, a cukorbetegségre és szélütésre. Tegyük azért e listákhoz hozzá, hogy a „pro” evidenciák mellett a felsoroltak szinte mindegyikére találhatóak „kontra” adatok és érvek is a szakirodalomban.

Forrás: Wikimedia Commons

A táplálkozástudomány ma még a gyermekcipőjét is csak próbálgatja. A rendszerszemléletű molekuláris biológia azonban exponenciális fejlődési nyomvonalat mutat, ezért lehetséges, hogy hamarosan érdemben is lehet majd nyilatkozni a táplálkozás és egészség viszonyát illető kérdésekben. Addig is érdemes a szélsőségektől tartózkodni, nem csak a táplálkozás terén.

(A szerző tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA doktora, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének igazgatója)