Lebénultam, nem látok, még sincs semmi bajom

A depresszió különösen a nagyvárosi környezetben érint sok embert

Képzelje el, hogy egyik reggel felébred, és nem tudja mozgatni a lábait. A családja rohan önnel az orvoshoz, egész napos vizsgálatoknak, fájdalmas teszteknek néz elébe, mégis, a nap végén azzal fogadják, hogy az égvilágon nincs semmi fizikai baja. Mit érezne? Dühöt, csalódottságot? Nehezére esne megbarátkozni a helyzettel? Tanácstalannak, tehetetlennek érezné magát? Az itt leírt szcenárió nem a képzelet szüleménye – a fizikailag diagnosztizálhatatlan pszichoszomatikus betegségek rengeteg embert érintenek, és súlyosabb esetben akár tragikus véget is érhetnek.

A test, valamint az elme kapcsolata évszázadok óta vitatott téma az orvoslásban, de még mindig nem tudjuk, hogy a gondolataink, érzéseink és hangulatunk egészen pontosan miként befolyásolhatják a szervezetünket. Nagy a divatja a pozitív gondolkodásnak, és rengetegen hiszik, hogy egy-egy nehezebb periódus alatt a pozitív életszemlélettel sokat javíthatnak a helyzetükön, és „bevonzhatják” az egészséget – arra azonban kevesen gondolnak, hogy ennek pont az ellenkezője is igaz, mert képesek vagyunk "betegre gondolkodni" magunkat.

Nemcsak a pozitív, a negatív gondolkodás is hat a szervezetünkre Forrás: AFP/Photononstop/Xavier Richer

Az érzelem és a test összekötve

A gondolatok, az érzelmek és a test kapcsolatának bizonyítására nem kell sokáig keresnünk a példákat: már maga a sírás is egy érzelmi jelenségre adott fizikai válasz, reakció. A könnycsatornáink akkor lépnek működésbe, ha valamilyen heves érzelmet élünk át, legyen az szélsőségesen jó, vagy szélsőségesen rossz. De ott van például a pirulás is – az arc vérellátása felerősödik, ha zavarban érezzük magunkat, vagy izgatottak leszünk.

A sírás tipikusan olyan testi reakció, amit általában az érzelmeink irányítanak Forrás: Thinkstock

Ha izgulunk egy állásinterjún, valószínűleg izzadni kezd a tenyerünk, és kiszárad a szánk. Ha veszélyben érezzük magunkat, mondjuk egy vidámparki játékon ülve, elkezd hevesen dobogni a szívünk, és remegni a kezünk. Ezek mind-mind olyan érzelmi-testi reakciók, amelyek teljesen normálisnak számítanak.

A probléma ott kezdődik, ha a tudatalattink a normálistól eltérő működésre készteti a testünket. Minden ilyen jelenséget (és a fordítottját is – amikor a testi problémából mentális probléma következik) pszichoszomatikus betegségnek nevezünk. Ezek a betegségek jelentkezhetnek olyan enyhe tünetként, mint az izzadás vagy a megemelkedett pulzus, de

akár bénulást, vakságot vagy epilepsziához hasonló rohamokat is okozhatnak.

A stressz az oka mindennek

Régóta tudjuk, hogy a stressz és a szorongás rendkívül káros a szervezetre fizikai szinten is. Kutatások bizonyították, hogy bizonyos betegségeket egyenesen súlyosabbá tesz: a pikkelysömört, az ekcémát, a gyomorfekélyt, a magas vérnyomást és a szívbetegségeket egyenesen súlyosbítja. A betegség fizikai faktorát befolyásolja a mentális állapot, így például az ekcéma kiterjedtebb lehet, a magas vérnyomás még feljebb emelkedhet, ha sokat stresszelünk. Ezt az összefüggést persze nehéz egyértelműen bizonyítani, hiszen a stressz szintjét nem lehet pontosan megmérni, és azt is figyelembe kell venni, hogy mindenki másként reagál a megnövekedett stresszre.

Régóta tudjuk, hogy a stressz hatalmas nyomást helyez az emberi testre Forrás: Thinkstock

Nem vagyok beteg, de mégis

A pszichoszomatikus betegségek leggyakoribb fajtái az úgynevezett szomatoform betegségek, amelyek során

a mentális problémák okoznak olyan fizikai tüneteket, amelyekre semmiféle fizikai rendellenesség nem ad okot.

Gondolataink, tudatalattink akár enyhébb esetben is képes fizikai tüneteket előidézni: felgyorsult szívverést, remegést, hányingert, izzadást, szájszárazságot, mellkasi fájdalmat, fejfájást, légzési nehézséget – ezek mindegyike, ha rendszeresen és súlyosan jelentkezik, a szomatoform pszichoszomatikus betegségek közé tartozik. A szomatoform rendellenességeket is szét lehet bontani további kategóriákra: a testi diszmorfiás zavarra, a konverziós zavarra és a hipochondriára.

Ne nézzen tükörbe

Biztosan ön is ismer olyan embert, aki megszállottan foglalkozik a külsejével, ezen belül kifejezetten annak hibáival. Legyen az egy-egy mélyebb ránc, néhány ősz hajszál vagy egy furcsa alakú orr, az illetőnek mindig e körül forognak a gondolatai, és soha nem tudja igazán elengedni magát a vélt vagy valós rendellenességek miatt. Azt hiszi, mindenki észreveszi a hibáit, erről beszélnek, kinevetik, kibeszélik a háta mögött.

A testi diszmorfiás zavar abban mutatkozik meg, hogy valaki kényszeresen foglalkozik egy vélt vagy valós testi hibájával Forrás: Thinkstock

Akkor beszélhetünk testi diszmorfiás zavarról, ha ez a külső miatti szorongás már betegessé válik, és az illető kerülni kezdi a tükröket, vagy épp ellenkezőleg, mindenhol a vélt hibákat nézegeti, ha nehezen megy emberek közé, mert attól fél, más is észreveszi, hogy ő „csúnya”, ha folyamatosan megerősítést vár a környezetétől azzal kapcsolatban, hogy valóban nem normális, ahogyan kinéz. Amint ez az egész rögeszmévé válik, már a pszichoszomatikus betegségek egyik alfajáról beszélhetünk.

Fejfájásból agydaganat

A hipochondria a szomatoform pszichés betegségek egyik legismertebb formája, valószínűleg mindenki találkozott már olyannal, aki legalább a rendellenesség egy enyhébb változatában szenved. A 21. században különösen egyszerű hipochondriásnak lenni, hiszen az internet tökéletes lehetőséget nyújt arra, hogy magunk keressünk rá, mi bajunk lehet, ha bizonyos tüneteket érzékelünk – a lehetséges betegségek között pedig mindig akad legalább egy-kettő végzetes is. Ha fáj a fejünk, agydaganatunk van, ha zsibbadnak a végtagjaink, jöhet a szklerózis multiplex, ha pedig lázasan jövünk haza a nyaralásból, a malária mindig észszerű magyarázat a tünetekre.

A hipochonder minden tünetben a legrosszabbat látja, és rögtön magának állít fel diagnózist Forrás: Thinkstock

A hipochonder ember egy-egy apróbb tünetről is úgy hiszi, hogy komoly rendellenesség bújik meg mögötte, és folyton orvoshoz jár, hogy igazolja a hipotézisét – még akkor is, ha

már a sokadik doktor mondja el neki, hogy nincs semmi komoly baja.

Ezek a betegek szeretik az orvost hibáztatni, és folyamatos megerősítést várnak a környezetüktől, hogy valóban nem normális, amit a testük produkál.

Bénulás, rohamok, ok nélkül

A szomatoform betegségek legsúlyosabbika, és valószínűleg mind közül a legijesztőbb is, a konverziós zavar. Ekkor olyan neurológiai problémák léphetnek fel, amelyekre nincsen fizikai magyarázat – a tünetek megvannak, de a betegség hiányzik mögülük. Mindenféle logikus magyarázat, szervi elváltozás nélkül valaki egyik napról a másikra lebénul, megvakul, megnémul, vagy rohamot kap. Az orvos és beteg ilyenkor sokáig tanácstalanul áll a tünetek előtt, mert a betegséget nem találja, csak a meglévő problémákat látja.

Nem ritka tünete a konverziós zavarnak a látás elvesztése, a mozgásvakság, a kettős látás Forrás: MTI/Illyés Tibor

A beteg először a fizikai tüneteivel keresi fel az orvost, aki elvégzi a megfelelő vizsgálatokat, de nem talál semmit. Ez még ijesztőbb, mint az, ha megvan a pontos fizikai diagnózis, mert így a beteg számára nincs azonnali megoldás a problémára, és nem tudja, hogy mit tegyen a gyógyulás érdekében. Egyszerűbb, ha tisztában van vele, hogy egy diagnosztizálható betegség okozza a bajt, mert azt jobb esetben gyógyítani, kezelni lehet, ellenben a pszichoszomatikus betegségekkel, ahol

soha nem biztos a megfelelő gyógymód.

Azt hiszi, csak kitalálom?

Jellemző, hogy a páciens dühössé válik, ha megszületik a diagnózis, hiszen a pszichoszomatikus betegségeket általában nem tartja valódi problémának, és úgy érzi, hogy elbagatellizálják a szenvedését. Ha valakinél pszichoszomatikus betegséget diagnosztizálnak, előfordul, hogy az orvosra támad, mivel meggyanúsítva érzi magát, hogy csak kitalálta a tüneteket. Pedig az orvos is tisztában van azzal, hogy ez egy valós és komoly betegség, a különbség mindössze annyi, hogy nem testi, hanem lelki eredetű. A pszichoszomatikus rendellenességben szenvedők nem szándékosan produkálják a tüneteket, ezek számukra ugyanolyan valósak, mintha egy fizikai betegség következtében bénultak volna le, vagy vakultak volna meg.

A betegek gyakran dühösek lesznek, mert úgy érzik, az orvos lekicsinyli a betegségüket azzal, hogy nem ad rá fizikai magyarázatot Forrás: AFP/Anna Molander

Ugye az ön lába is hangyázik?

A The Thelegraph cikkében például dr. Suzanne O’Sullivan neurológus számol be az egyik pácienséről, Matthew-ról, aki azzal kereste fel, hogy képtelen mozgatni a lábait, és senki sem tudja, mi lehet az oka. Matthew szklerózis multiplexre gyanakodott, és már kész diagnózissal állt O’Sullivan elé, aki azonban nem talált semmiféle idegi rendellenességet, és teljesen kizárta a fizikai betegség lehetőségét.

Matthew pszichoszomatikus tünetei a munkahelyén kezdődtek, amikor a sok ülés miatt borsózni kezdett a lába. Először nem gondolta, hogy bármi baja lehet, gyakrabban állt fel és mozgatta meg a végtagjait, de a bizsergés mégis lassan átterjedt a karjaira is. Néhány héten belül már folyamatosan érezte, hogy a keze-lába, akkor is hangyázik, amikor mozgott. (Az ön lába is bizseregni kezdett? Mindez tökéletes példája annak, hogy

az emberi elme tudat alatt is irányítja a testet

– ha például bizsergő végtagokról olvas, vagy ezekről beszél valakivel, nagy eséllyel kezd el hangyázni a lába.)

Matthew először cukorbetegségre gyanakodott, de ezt az orvosok gyorsan kizárták. Ezután talált rá a szklerózis multiplex tüneteinek leírására, és attól kezdve meg volt róla győződve, hogy az orvosok rosszul diagnosztizálják, és valóban beteg, nem csak kitalálja a tüneteket.

Az orvos úgyis amatőr

Jellemzően ez a hozzáállás sem segíti a pszichoszomatikus betegségek diagnosztizálását: az emberek, hála az internet előretörésének és az ott fellelhető, elképesztő mennyiségű információnak, egyre kevésbé bíznak meg az orvosaikban. Gyakran inkább azt hiszik el, amit a neten olvasnak, mintsem hogy rábólintsanak a szakember szavára, aki "emberből van", és tévedhet. Ezért ha pszichoszomatikus betegséget állapítanak meg valakinél, sokszor inkább tagad, és tovább kutakodik, mint hogy elfogadja a diagnózist, és megkezdje a megfelelő kezelést, ami tényleg javíthatna az állapotán.

Az emberek egyre kevésbé bíznak meg az orvosokban, ez amiatt is van, hogy az interneten mindenféle információt megtalálnak, legyen az valós vagy hamis Forrás: AFP

A gyógyuláshoz ugyanis kulcsmomentum, hogy a beteg valóban realizálja, mi a baj, és elfogadja a pszichoszomatikus betegséget olyan komoly rendellenességnek, ami ugyan gyógyítható, de legalább annyira veszélyes, mint egy valódi testi betegség. Nincsenek pontosan

előre meghatározott módszerei, hogy mivel lehet egy ilyen betegségből kigyógyulni,

legfőképpen azért, mert minden esetet más és más idéz elő. Általában a tüneti és a pszichológiai kezelést együttesen alkalmazzák, hogy a kiváltó okot megszüntessék, és enyhítsék a beteg fájdalmát.

Matthew is így járt végül: amikor – felesége nógatására – sikerült meghallgatnia O’Sullivant, és megértette, mi a baj, rendszeresen járt pszichológushoz, aki feltárta, hogy a férfi hatalmas stresszben élt túlteljesítő családja nyomására. A szervezete valószínűleg így birkózott meg a stresszel. Az okokat egyébként nagyon nehéz meghatározni, hiszen soha nem tudni pontosan, mi az, ami közvetlenül kiváltotta a fizikai rendellenességet.

Családban marad

Az biztos, hogy a kiváltó okok között a genetika is szerepel, és ha a családban volt már valaki, akinél diagnosztizálták a pszichoszomatikus betegséget, akkor valószínűleg az utódok is hajlamosabbak rá. Az is előfordulhat, hogy valakinek a szervezete így birkózik meg egy-egy változással vagy a megnövekedett stresszel, de sokat számít, hogy milyen a beteg személyisége. Neurológiai szempontból jelenleg az a legvalószínűbb magyarázat, hogy az idegi impulzusok valahogy rossz szignálokat küldenek az agynak, így az tényleg valódinak érzékeli a fizikai tüneteket.

Az idegrendszer diszfunkciójával hozható összefüggésbe a betegségek megjelenése Forrás: AFP/Science Photo Library

A vegetatív idegrendszer működésében ugyancsak beállhatnak zavarok: ha valakinek például könnyen ingerelhető vegetatív idegrendszere van, akkor előfordulhat, hogy az átlagos ember számára egyszerűen feldolgozható stresszes helyzetekre is túlzott választ ad. Van, akinek kifejezetten egy-egy szerve vagy szervcsoportja az, ami különösen érzékeny a pszichoszomatikus betegségek kiváltotta tünetekre: mondjuk ha valakinek gyenge a gyomor- és bélrendszere, akkor nagyobb eséllyel lesz gyomorbajos intenzív stressz hatására. Ezek a sajátosságok persze már csak akkor derülnek ki, ha megtörtént a baj, hiszen

előre szinte lehetetlen megjósolni, hogy ki az, aki fizikailag érzékenyebben reagál a stresszre.

Vannak olyan események, amelyek közvetlenül vagy késleltetve kiválthatják a pszichoszomatikus betegségeket. Jellemző például, hogy akinek gyerekkorában komolyabb betegsége volt, gyászol, bántalmazzák, erős bűntudatot érez vagy depressziós, gyakrabban esik át ilyen lelki eredetű tünetegyüttesen. Gyakoribb a pszichoszomatikus betegség azoknál is, akik nehezebben fejezik ki az érzelmeiket, és – bár nagyon kis százalékkal – a nők vezetik a statisztikákat. Náluk olyan problémák is megjelenhetnek, mint a menstruációs ciklus felborulása vagy a vérzés hiánya, emésztési rendellenességek vagy a szexuális élet zavarai.

Végül valódi betegséghez vezethet

Bár a pszichoszomatikus betegségeknek nincs szervi okuk, ez nem jelenti azt, hogy fizikailag nem veszik igénybe a testünket. A folyamatos alul- vagy túlműködés, a rohamok, a rendellenes tünetek előbb-utóbb kárt tehetnek a szervekben is, és önbeteljesítő jóslatként valódi fizikai betegséget idézhetnek elő. Ezért olyan fontos, hogy időben felismerjék és kezeljék a pszichoszomatikus zavarokkal küzdő embereket.

Nehéz megbarátkozni a gondolattal, hogy a súlyos testi tüneteknek nincs fizikai okozójuk Forrás: Picture-Alliance/AFP/Thomas Eisenhuth

Fontos megérteni, hogy egy ember sokkal több, mint az orvosi kórképe és a szervi működésének összessége. Ezt az orvosok gyakran elfelejtik, és csak a testi tünetekre, illetve rendellenességekre koncentrálnak, ahelyett, hogy

egészében vizsgálnák a problémát, és a fizikai tényezők mellett a lelkiállapotra is koncentrálnának.

Fontos, hogy a beteg családi állapotát, munkahelyi körülményeit, gondolkodásmódját és stressz-szintjét is figyelembe vegyük, hiszen a pszichoszomatikus betegségeknél ezek lehetnek a legfőbb kiváltó okok. Persze az sem garantálható, hogy a beteg lelki helyzetének ismeretével könnyen megfejthető és gyógyítható a probléma, mégis, a pszichológiai és fizikai kezelés együttesen a leghatékonyabb a szomatoform rendellenességek megoldásában. A legfontosabb tényező az, hogy a beteg is elfogadja, miért szenved - onnantól már nagyrészt rajta múlik, hogy képes lesz-e feloldani azt a belső konfliktust és szorongást, ami a tünetek megjelenéséhez vezet.