Szégyenérzet és tájékozatlanság akadályozza a férfibajok kezelését

Szomorú tapasztalat, hogy a férfiak nem szeretnek beszélni a számukra kényesebb problémákról. Trágárnak érzik magukat, és szégyenkeznek, ha nemi bajokról vagy aranyérről kell konzultálniuk az orvossal, emellett úgy érzik, sérül nemi szerepük, gyengének tűnnek, ha elmondják panaszukat. Egy új kutatás szerint a nők egy része például úgy gondolja: egy férfinak orvosi segítség nélkül is ki kell bírnia bizonyos betegségeket. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy az erősebbik nem képviselői közül sokan csak súlyos és látványos tünetek esetén fordulnak szakértőhöz, és a legtöbben akkor sem tudják, kit keressenek fel, ha ráveszik magukat, hogy orvoshoz menjenek. A témával kapcsolatban ezúttal egy új kutatás jött ki, amelynek eredményeit sajtótájékoztató keretében ismertették.

A felmérés 1200 fős mintát vizsgált, a résztvevők a 18–59 év közötti magyarok közül kerültek ki.

Az eredményekből az derült ki, hogy a férfiak többsége a párjától kér tanácsot, ha szokatlan tüneteket észlel „odalent", szakorvoshoz viszont – a szakemberek szerint szociális okokból és az egészségtudatosság hiánya miatt – mindössze az érintettek ötöde fordul.

Magyarországra jellemző az egészségkultúra hiánya, óriási különbségek vannak a városiak és vidékiek, nők és férfiak felfogása között e téren.

A rendelőben rengeteg férfi páciensnek fogalma sincs arról, milyen baja van, vagy éppen milyen gyógyszereket szed, ilyenkor sokszor a párjukhoz fordulnak segítségért" – mondta dr. Csatár Éva proktológus, gasztroenterológus.

A szakértők egybehangzó véleménye alapján szintén nagy probléma, hogy a betegek nem találják a szavakat, amikor tüneteikről kellene beszélniük, ez pedig alaposan megnehezíti a diagnózist és ezzel a probléma kezelését. A megfelelő tájékoztatásban nagy szerepet kellene vállalnia a médiának is, ugyanakkor a megfigyelések alapján kitermelődőben van egy olyan réteg, amely igyekszik az internetről információkat gyűjteni.

Forrás: Phanie/VOISIN/PHANIE/Voisin

Az általános tájékozatlanság abban is tetten érhető, hogy csak kevés páciens tudja, pontosan milyen területtel foglalkozó szakembert kell felkeresnie intimebb problémáival. Minden tizedik megkérdezett szerint a hematológus (vérképző szervek megbetegedéseit vizsgáló orvos) és az ortopédus (mozgásszervi betegségeket vizsgáló orvos) is foglalkozik nemi bajokkal vagy végbéltáji problémákkal. Aggasztó, hogy a felmérés szerint a szexuálisan leginkább aktív 18–29 éves fiatalok a legkevésbé tájékozottak.

Minden tizedik megkérdezett például a filozófiai irányzatot képviselő fenomenológusokat is férfiproblémákkal foglalkozó szakorvosnak gondolja.

Ezzel szemben a férfigyógyászként praktizáló andrológusokról a férfiak fele soha nem hallott. „Ez a szakma Magyarországon az urológiáról szakadt le, és két fő betegségcsoportra fókuszál: az egyik a merevedési zavar, a másik a megtermékenyítési problémák férfi eredete" – próbálta a fogalmat körüllengő homályt szerteoszlatni Prof. Dr. Rurik Imre, urológus, andrológus, a „Férfigyógyászat" című könyv szerzője.

Hasonlóan alacsony a végbéltáj, így az aranyér vizsgálatával foglalkozó proktológusok ismertsége is: tízből négy férfi sosem hallott még róluk.

Amiről az orvos előtt is kínos beszélni

Bár a nőgyógyászati szűrések régóta nem számítanak tabunak, a férfibajokról még mindig csak szemérmesen beszélünk. A hererákról vagy a prosztatarákról tízből négy férfi szégyell beszélni, de ennél is kellemetlenebbnek érzik a nemi betegségeket, például a nemi szervi szemölcsöt vagy a gombás fertőzéseket.

A nemi fertőzések kommunikálásának nehézségében nemcsak a szégyenérzet játszhat szerepet, hanem az is, hogy a megfertőződésben felmerül az egyén felelőssége, amiről érthetően nem szívesen beszél az érintett, mondta Kántor Nedda szakpszichológus.

Forrás: Dreamstime

A fitymaszűkületet (amiről minden második válaszadó hallgat) a fiatal korosztály tartja a legkínosabbnak: a 18–29 éves férfiak kétharmada titkolja, ha érintett. A fitymaszűkület észrevételében nagy szerepük van a szülőknek, hiszen az esetek többségére kisgyermekkorban már fény derül, így időben kezelni lehet a problémát, magyarázták a szakértők.

A fent említett betegségek a fizikai tünetek mellett komoly lelki megterheléssel is járnak:

hátrányt jelenthetnek a munkavégzésben, és minden ötödik válaszadó szerint ellehetetlenítik a szexuális életet.

„Ha az orvosok előtt kínosnak érzik a betegséget az érintettek, akkor nagy eséllyel a párjukkal sem beszélik meg, ami könnyen tönkreteheti az együttléteket, és magányhoz, depresszióhoz vezethet. A nők ezzel szemben tudatosabbak és nyitottabbak: bár kellemetlen számukra a hüvelygombáról vagy a hüvelygyulladásról beszélni, a mihamarabbi gyógyulás érdekében a többségük megteszi a szükséges lépéseket" – hívta fel a figyelmet Kántor Nedda.

Trágárnak érzik magukat a férfiak, ha az aranyérről kell beszélni

Az aranyérbetegség szintén tabutéma a férfiaknál: bár a válaszadók felének volt már aranyeressége, csak tizedük ment el proktológiai vizsgálatra, 12 százalékuk pedig más orvost keresett fel panaszaival. Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy minden ötödik férfi trágárnak vagy gyerekesnek érzi a végbéltáji panaszokat leíró szavakat, és szégyelli a tüneteket. Dr. Csatár Éva vegyes tapasztalatokról számolt be, szerinte vannak nehezebben és könnyebben megnyíló páciensek is, akik nem félnek beszélni állapotukról.

Érdekes megállapítása a tanulmánynak, hogy a nők 12 százaléka elvárja, hogy a férfi orvosi segítségnyújtás nélkül is kibírjon bizonyos egészségügyi problémákat,

ez a hozzáállás pedig az erősebbik nem számos képviselőjét visszatartja az orvosi vizsgálatoktól. Ennek súlyos következményei lehetnek.

„Sokszor nem is tudni, mi minden állhat a háttérben.

Az aranyérbetegségnek tulajdonított tünetek, mint a vérzés, a váladékozás vagy a nehezített székletürítés vastagbéldaganatra is utalhatnak, ezért különösen fontos a szakorvosi konzultáció és a szakszerű terápia"

– mondta a proktológus.

Sokat ülnek a magyarok az irodában és a mellékhelyiségben is

Nemcsak a tünetekről, de a megelőzésről sem szeretünk beszélni: tízből négy férfi legalább 10 percet, minden tizedik pedig legalább 15 percet tölt a mosdóban székletürítés során, de mindössze 17 százalékuk van tisztában azzal, hogy a hosszas ücsörgés és erőlködés növeli például az aranyér kialakulásának az esélyét. A mozgásszegény életmód szintén kockázati tényező: a 18–29 évesek közül minden ötödik férfi napi 10 órát ül, minden tizedik megkérdezett pedig rendkívül sokat, akár napi 12 órát is egy helyben tölt.

Legtöbbször a szokatlan tüneteket sem veszik komolyan a férfiak: a húgycsőgyulladásra is utaló égő, viszkető vizelés esetén a férfiak ötöde egy hét után, minden tizedik megkérdezett pedig csak 2-3 hét után fordul orvoshoz. Hasonlóan tesznek a prosztataproblémára utaló akaratlan vizeletcsepegésnél vagy a végbélkörnyéki viszkető érzésnél is.

Forrás: Thinkstock

A nők kétharmada ezzel szemben már 3-4 nap után orvoshoz fordul, ha égő érzést tapasztal, de tízből négyen vizeletcsepegésnél és végbélkörnyéki viszketésnél is napokon belül felkeresnek egy szakértőt.

„A legtöbb férfi szabályosan retteg az urológiai vagy proktológiai vizsgálatoktól, pedig egy egyszerű szűrés vagy időben felismert tünet életet menthet – és higgyék el, számunkra ezek tényleg rutinvizsgálatok. Sokan ódzkodnak a kezelésektől is, a végbéltájéki problémákra ajánlott kenőcsöket és kúpokat sokan túl macerásnak érzik, különösen akkor, ha a munkahelyükön is időt kell fordítaniuk a kezelésre. A szakorvosokat az életvitelhez jobban illeszkedő terápiás módszerek miatt is érdemes felkeresni: ma már számos betegség, például az aranyérbetegség tünetei is enyhíthetők aranyértablettával, ami a megkérdezett férfiak csaknem kétharmadának könnyebbséget jelentene a betegség kezelésében" – foglalta össze Dr. Bánfalvi Péter proktológus.