Mit okoz az apa csökkent spermaszáma a fiúnál?

A férfi nemzőképesség gyengülésének többek között az is következménye, hogy egyre több kisfiú születik nemi szervi fejlődési rendellenességgel. Az egy milliliter ondóban található hímivarsejtszám normál tartományának alsó értékét az Egészségügyi Világszervezet másfél évtizedenként drasztikusan csökkenti.

"Az Egészségügyi Világszervezet átlagosan másfél évtizedenként ad ki új irányelvet arról, hogy mit tekint egy milliliter ondóváladékban normál hímivarsejt-számnak. Míg a hetvenes években ez az érték még 40 millió volt, a kilencvenes évek végén már csak 20 millió , tavaly pedig már 15 millióra csökkentették. Persze a sejtszám nem minden, egyéb peremfeltételek is, mint például a sejtek szerkezete és mozgékonysága is meghatározó a termékenység szempontjából" - mondja dr. Lantos István, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet andorológus-urológusa. "A spermabankok alapvetően milliliterenként 100 millió hímivarsejtet produkáló donorokkal foglalkoznak. Ez azonban már csak a donorok 5 százalékára jellemző" - teszi hozzá.

Nemi szervi rendellenességek a kisfiúknál

A gyengébb nemzőképesség egyik következménye, hogy egyre kevesebb pár fogan meg a korábban normálisnak tartott 3-4 havi, rendszeres, védekezés nélküli együttlét során. De ma már az is látszik, hogy a fertilitás csökkenése a következő generációkra is kihat. "Egyre több ugyanis a későbbi nemzőképességet érintő, nemi szervi fejlődési rendellenességgel, például rejtettheréjűséggel (más néven hereleszállási zavarral) vagy húgycsőhasadékkal születő kisfiú, és ma már ismert, hogy az ő apjukat az átlagosnál gyengébb fertilitás jellemzi" - mondja dr. Lantos.

A herék a magzati korban a vesék mellett, a hasüregben fejlődnek, de a születés idejére a hasüregből a herezacskóba vándorolnak a lágyékcsatornán keresztül, így csecsemőknél már a herezacskóban tapinthatók. Probléma akkor van, ha a herék a hasüregben, a lágyékhajlatban vagy a lágyékcsatornán belül maradnak - ez a rejtettheréjűség. Mivel a herezacskón kívül elhelyezkedő herékben nem megy végbe normális hímivarsejt-képződés, és idővel el is sorvadnak, a szülőknek minél előbb kezeltetniük kell ezt a problémát kisfiúknál.

A húgycsőhasadék kialakulásakor a húgycső külső nyílása nem a hímvessző végén található, hanem leggyakrabban a makk alsó felszínén, vagy a hímvessző alsó oldalán alakul ki. A rendellenesség gyakran akadályozza a hólyag kiürülését, ami húgyúti fertőzésekhez, illetve a húgyutak kitágulásához vezethet, valamint komoly önértékelési problémákat is okozhat, ezért szintén ajánlott kisgyerekkorban orvosolni.

Akár a heréből is lehet már életképes hímivarsejtet venni

"Férfiak esetében a gyengébb fertilitás mellett leggyakrabban egy korábbi gyulladásos betegség nem megfelelő kezelése vagy herevisszér-tágulat akadályozza a teherbeesést. Ugyancsak csökkentheti a nemzőképességet az egészségtelen életmód is" - mondja az andrológus. A probléma kivizsgálása általában ondó-, hormon-, vér-, illetve genetikai vizsgálatból áll, indokolt esetben szükség lehet herebiopsziára is.

A kezelés általában vitaminokból, hormonkezelésből, esetleg műtéti beavatkozásból áll. Ha ezek az eljárások nem vezetnek megoldáshoz, jöhet a reproduktív medicina, azaz az ondóváladék közvetlen bejuttatása a méh üregébe, illetve bizonyos sejtszám alatt, vagy ha a nőnél a petevezetőkben elzáródás van, a méhen kívüli mesterséges megtermékenyítés jöhet szóba.

"Végül, ha az ondóváladékban nincs életképes hímivarsejt, de a szövettan bizonyítja, hogy a herékben igen, akkor arra is van lehetőség, hogy közvetlenül a heréből kivett sejtekkel történjen a mesterséges megtermékenyítés. Tudni kell azonban, hogy míg a női meddőség miatt végzett testen kívüli megtermékenyítés száz esetből 25-30-ban jár sikerrel, a heréből származó probléma esetén ez az arány 3 százalék alatti. Ennek ellenére már Magyarországon is több olyan gyermek születetett, akinek fogantatásához a hímivarsejteket a herékből vették ki" - mondja az andrológus.

Forrás: AFP

Az orvostudomány is hozzájárul a termékenység csökkenéséhez

Ma 100 nehezített teherbeeséssel küzdő párnál 40 esetben a nőnél, 40 esetben a férfinál, 20 esetben pedig mindkettőjüknél vannak problémák. "Az első világháború előtt, amikor nem voltak hatékony fogamzásgátlók, a családtervező házaspároknak átlagosan 11 gyermekük volt, de a párok 20 százalékának nem volt gyermeke, aminek a hátterében valamilyen szervi ok állhatott. Ma azon párok aránya, akik az orvosi segítség ellenére sem tudnak gyermeket vállalni, 3-5 százalék körül van. Orvosi beavatkozással gyerekhez segítünk olyan párokat is, akiknek egyébként nem lenne gyereke, azaz kicselezzük a szelekciót. Eközben a jó termékenységű párok gyermekvállalási hajlandósága jelentősen lecsökkent, ami összességében azt eredményezi, hogy a népesség genetikai állománya, utódnemző képessége romlik" - mondja dr. Lantos.

A kutatók feltételezik, hogy hozzájárul a férfi nemzőképesség romlásához az általános környezeti terhelés növekedése is - a témában hamarosan európai uniós kutatás is indul. "A környezet ösztrogénterhelése - egész pontosan az ösztrogénre hasonlító molekulák jelenléte - az utóbbi évtizedekben jelentősen megnőtt. Egyrészt a nők által szedett fogamzásgátlókból, valamint a változókori hormonkezelésből származó vegyületek a vizelettel és a szennyvízzel bejutnak a környezeti vízkészletekbe. Másrészt az állattartásban a hústermelő képesség fokozására alkalmazott hormonok, illetve a hosszú lebomlású növényvédő anyagok terhelik az élővizeket. A probléma az, hogy ezekkel a hatásokkal szemben a prevenció nagyon nehéz" - mondja az andrológus.