Ha a szív saját ingerület vezetésével van baj, akkor avatkozik közbe a pacemaker

2017.06.05. 01:35

A pacemaker egy szívritmus-szabályozó készülék, amely a szervezetbe ültetve elektródákkal kapcsolódik a szívhez, és elektromos impulzusok által vezérli a szívizom megfelelő összehúzódását.

Olyan esetekben van rá szükség, amikor a szív természetes ritmusa túl lassú, vagy a szív ingerületvezető rendszerében hiba van, így a kamrák és pitvarok aktivitása nincs megfelelően összehangolva.

Az egészséges szívnek van saját elektromos vezérlése, ezt a feladatot az úgynevezett szinusz csomó látja el. Ez a szívizom egy olyan kitüntetett pontja, amely a szívverés ütemét vezérli. A szinusz csomó által képzett elektromos impulzus végigvezetődik a szívizom ingerületvezető rendszerén (His-köteg, Tawara rostok), majd eléri a szívizmot, amely ettől ritmusosan összehúzódik.

Hogyan működik a pacemaker?

Amíg a szív képes a megfelelő ritmusú inger létrehozására, a pacemaker ezt érzékeli-figyeli, és nem avatkozik be. Amikor a szívfrekvencia egy beállított érték alá csökken, vagy rendszertelenné válik, a pacemaker átveszi az irányítást, és a szívbe vezetett elektródák segítségével megadja a megfelelő impulzusokat a szívnek.

Beültetett pacemaker, szívritmus-szabályozó.

Forrás: AFP/SPL

Ha a szív saját ingerület vezetésével van baj, a pacemaker érzékeli a szinusz csomó adta impulzust, és azt tovább vezeti a szív megfelelő részébe.

Ha a pacemaker megfelelően működik, a betegek döntő többsége nem tud különbséget tenni a saját, és a pacemaker által ingerelt szívverések között. Mivel a szívműködés stabilizálódik, a beteg sokkal jobban érzi magát, az életveszély elhárul és a kedélye is lényegesen javul.

Mi az ICD?

A defibrillátor-pacemaker (ICD) speciális szívritmusszabályozó készülék, amely folyamatosan ellenőrzi a szívritmust. Felépítésében hasonló a pacemakerhez, és valamennyi ICD képes lassú szívritmus esetén a szívet pacemakerként vezérelni. A beültethető defibrillátor (ICD) nagy előnye, hogy állandóan figyeli a beteg szívverését, és szükség esetén minden külső beavatkozás nélkül, a szívben leadott áramütéssel képes megszüntetni az egyébként halálhoz vezető gyors szívritmuszavart, vagy kamrafibrillációt.

Mi az a biventrikuláris pacemaker?

A biventrikuláris, avagy mind a bal, mind a jobb kamrát ingerlő pacemaker a szívelégtelenség eszközös (tehát nem gyógyszeres) terápiája, amit akkor alkalmaznak, ha a gyógyszeres kezeléssel további javulás nem érhető el. Bizonyos elektromos zavarok fennállása esetén alkalmazzák a kardiológusok (bal Tawara-szár block). A készülék mind a bal, mind a jobb szívkamrát ingerli, azokat összehangolja, így javítva a szív teljesítményét.

Hogyan kerül a pacemaker a szervezetünkbe?

A pacemaker, illetve az ICD-rendszer beültetése kisebb sebészi beavatkozást igényel. A műtétet helyi érzéstelenítésben végzi az orvos, ezért a beteg jelentős fájdalmat nem érez a beavatkozás során.
A beültető orvos a kulcscsont alatt egy kb. 5 cm-es bőrbemetszést ejt, és ezen keresztül megkeresi az egyik kari vénát, ha lehetséges az elektródákat ezen a vénán, majd a kulcscsont alatti fővénán keresztül vezeti fel a szívbe. Ha ez valamiért nem lehetséges, például túl vékony, vagy kanyargós az ér, akkor a kulcscsont alatti fővénán át kell eljuttatni az elektródákat a szívbe.

Indukciós pacemaker - Dr. Zima Endre

Forrás: Semmelweis Egyetem, Kovács Attila

Az elektródákat az adott szívritmuszavarnak megfelelően a szív jobb kamrájában, jobb pitvarában, biventrikuláris pacemaker esetében emellett a szív egyik oldalvénájában helyezik el.

A pacemakert magát, tehát a vezérlő egységet a mellkas bőre alá ültetik be úgy, hogy a bőr alatti zsírszövet alá kis zsebet készítenek, amelybe belekerül a kis fém dobozka, amelyet összekötnek az elektródákkal. Ezután két rétegben zárják a sebet, amelyre fedőkötés kerül, majd beállítják a készüléket. A beteg általában még egy napig megfigyelésre a kórházban marad, és másnap, ha minden rendben van, haza is mehet.

Beültetés utáni élet

Mivel a beültetés sebészi beavatkozás, a sebgyógyulás néhány napot igénybe vehet, kisebb kellemetlenségeket okozva. Ezután a betegek általában folytathatják a megszokott életvitelüket. Problémáik rendeződnek és sokkal jobban érezhetik magukat.

A beültetett szívritmus-szabályozóval élő betegek MRI-vizsgálata sokáig lehetetlen volt, mivel az MRI berendezés által gerjesztett erőteljes mágneses mezők veszélyesek lehetnek a hagyományos pacemakert viselő betegekre és készülékeikre. Ma már azonban létezik MRI-kompatibilis pacemaker is, amelyre nincsen hatással a mágneses tér.

Mióta létezik pacemaker?

Az első pacemakert 1932-ben Alber Hyman "élettanász" konstruálta, de kísérleteit nem nézték jó szemmel, azt mondták rá, hogy "feltámasztja a halottakat". Az első pacemakeres beteg 86 éves korában halt meg, összesen 27 pacemaker készüléket használ el. Hazánkban az első pacemaker beültetést Sárközy Károly és Lónyai Tihamér végezték 1962-ben az Országos Kardiológiai Intézetben. Az első ICD beültetés 1980-ban történt, majd hazánkban is hamarosan elérhetővé váltak ezek az eszközök.

Az első magyar pacemakert Szabó Zoltán és Naszlady Attila professzorok 1963-ban fejlesztették ki. Az első szívritmus-szabályozó még 170 grammos, élettartama pedig 3-4 év volt. Mára azonban a pacemaker 20-30 grammnyira "zsugorodott", és nyolc-tíz évre elegendő energiát tárol. Azután pedig elegendő egy alig 20 percig tartó elemcsere, és kezdődhet az újabb "évtized".

Magyarországon a több mint 40 ezer pacemakeres közül nem egy már betöltötte századik életévét és már évtizedek óta él szívritmus-szabályozóval, amely az elmúlt évtizedekben hatalmas változásokon ment keresztül. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Támogatóink
Merck
Egis
Most
Top 12 óra