A kardiológiai prevenció drága, de busásan megtérül!

2017.08.08. 04:22

Épp a modern eljárások elterjedése miatt leszünk egyre felelőtlenebbek? Ami régen csodaszámba ment, az ama már olyan hétköznapi eljárás, hogy a betegek "kis semmiségnek" tekintik, hogy az orvosok megmentették az életét - hívja fel a figyelmet a veszélyes pszichológiai jelenségre Prof. Dr. Kiss Róbert Gábor, a Honvédkórház osztályvezető főorvosa.

"Miután megmentjük valaki életét, rögtön folytatja a saját egészsége rombolását"

- Erős ellentmondás tapasztalható abban, hogy hazánkban kiemelkedő színvonalú a szív- és érrendszeri megbetegedések kezelése, mégis nagyon sokan szenvednek keringési betegségekben.
- Kettősség tapasztalható, amellyel a társadalom, az emberek és az orvosok kezelik a heveny szívkatasztrófákat, a szívinfarktust. Van egy tökéletesen szervezett, a nap 24 órájában ügyeletet adó rendszer. Ha valaki valahol Magyarországon szívinfarktust kap, azonnal ellátáshoz jut, azonnal olyan mentőkocsi tud hozzá menni, amelyen van olyan EKG készülék, amely egyenesen a katéteres centrumba továbbítja a beteg EKG-ját.
Az adatok alapján a központban azonnal meg tudják mondani, hogy ez tényleg infarktus-e, és be kell-e hozni a katéteres centrumba. Ez az ellátás mindenki számára adott, mint ahogy az azonnali szállítás, akár helikopterrel is.
- A kistelepüléseken is?
- A kistelepüléseken is. Az azonnali katéteres ellátás hétvégén, és éjszaka is mindenki számára elérhető. Ez az infarktusnak a legmodernebb kezelési módszere. Erre igazán büszkék lehetünk, mert sok, nálunk gazdagabb országban is, amikor letelik a nappalos műszak, vagy eljön a hétvége, akkor sokszor ezeket a katéteres eljárásokat kevésbé alkalmazzák.

A hazai kardiológiai ellátást számos nyugat-európai országban irigylik.

Forrás: AFP/Science Photo Library

Helyette inkább egy kevésbé hatékony, injekciós eljárással, vérrögfeloldó injekcióval kezelik az infarktusokat a munkaidőn kívül. Ami nonszensz!

Á, ez semmiség!

Ráadásul Magyarországon – és ez nem minden országra igaz! – teljesen elterjedt az az eljárás, hogy a szívkatéterezést a csuklóartérián keresztül végezzük, ami sokkal kevesebb szövődménnyel járó, sokkal veszélytelenebb, és a beteg számára kevesebb szenvedést okozó eljárás. Például az Egyesült Államokban mind a mai napig a combütőér megszúrásával végzik ezeket a beavatkozásokat. A katéterezés során 20-40 perc alatt a koszorús eret eldugító vérrögöt eltávolítjuk, kiszívjuk, a szűkületet, elzáródást kinyitjuk, kitágítjuk, úgy nevezett sztentet – egy cső alakú fémhálót – építünk be, és a beteg állapota javul. A panaszai megszűnnek, legtöbbször már ott, a műtőasztalon.

A csuklóján lesz egy kis pánt, és másnap már az is lekerül róla. És az egészet úgy fogja fel, mint egy rossz álmot. Három-négy nap múlva hazamegy, vissza az elrontott életébe. Tehát föllőjük őt a Holdra a technika legmodernebb és legdrágább vívmányaival megmentve az életét, de az egész csak pillanatnyi élményt okoz csak majd neki, ami miatt nem veszi komolyan a betegséget. Ezért történik meg, hogy a kórházból hazatérve ugyanott folytatja az életét, ahol az infarktusa előtt.Ez pszichológiai szempontból komoly probléma, mert az csapódik le benne, hogy "hát volt valami kisebb probléma, egy rossz álom az éjszaka, a csuklómon csináltak valamit az orvosok, és teljesen jól lettem, tehát nem volt semmi komoly".

Szívkatéterezés után ugyanúgy dohányzik tovább a legtöbb beteg.

Forrás: AFP/Jim Watson

És ugyanúgy szívja tovább a cigarettát, növeszti a pocakját, meg se mozdul egész addig, amíg meg nem kapja a következő szívinfarktust, és akkor megint föllövik a Holdra, ráköltik, ráköltjük (az adófizetők) a nagy pénzeket, és ez így megy, mehet többször is.
Holott ha már valaki infarktust kapott, akkor legalább meg kellene adni neki azt az oktatást az életmódváltásra, ami egyébként Magyarországon is adott lehetne, hiszen a rehabilitációs hálózat felállt! A betegek kétharmada azonban nem kéri, nem igényli, hanem inkább visszamennek a falujukba, visszaülnek a „Párizs fénye" kocsmába, és szívják a mezítlábas cigarettájukat tovább. Ez egy olyan dolog, amit pusztán egy orvos nem tud áttörni, ehhez társadalmi felvilágosítás kell.

- Igen, elég ambivalens a dolog, hiszen a betegnek igazából előtte sem volt teendője, tehát vigyáznia nem kellett magára, és utána sincsen teendője, hiszen éli tovább az életét. Ha majd megint elromlik, majd megint elmegy a „szerelőhöz".

- Bezzeg régen! Mesélek valamit! Valaki egyszer infarktust kapott Korányi Sándor idejében, és éppen vendégségben volt. Az orvos megparancsolta neki és a háziaknak, hogy itt van most ez az ágy, erre tessék lefeküdni, és két hónapig nem kelhet fel erről az ágyról! El lehet képzelni, micsoda kellemetlenség volt ez a vendégnek és a vendéglátóknak is, valamint a két hónap fekvés után mennyi ereje maradt. Na, azt úgy fogta fel, hogy az egy igazi, komoly betegség, és talán érdemes vigyázni.

Ugyanez van a szívműtétnél is, mert az egy nagy műtét. A szívműtét után ezerszer is meggondolja a beteg, hogy visszaszokjon-e a cigarettára, mert az egy nagy kínlódás: 10 kg fogyás, három nap nagy fájdalom, hat hét amire újra visszanyeri az erejét. De hogyha ezzel a katéteres módszerrel 20 perc alatt elvégezzük azt, amit egyébként az előbb felsorolt eljárásokkal sem mindig tudtunk volna végrehajtani, se Korányi Sándor, sokszor a szívsebész se, így ennek a negatív élménynek az elmaradása paradox módon sokszor az életmódváltástól eltántorítja a tisztelt beteget.

A drágább olcsóbb?

- Gazdasági szempontból nem lenne olcsóbb a prevenciót megvalósítani, mint rákölteni az „űrtechnológiára", és visszahozni a beteget?
- A prevenció nem olcsó! A prevencióra sokat kell költeni ahhoz, hogy az valóban meghozza a gyümölcseit, hiszen a betegedukáció, a társadalomszintű oktatás eszközrendszere, az egészséges étkezésnek az elterjesztése, a testmozgás lehetőségének a hozzáférhetővé tétele egyáltalán nem olcsó! Az egészséges étrend sem olcsó. A társadalom számára azonban borzasztóan fontos, hogy egészségesek maradjanak a munkaképes tagjai, ne veszítsék el a munkaképességüket. Így ez busásan megtérülne.
Sajnos az egészségtudatosság elsajátítsa társadalmi szinten egy emberöltőbe telik, és csak a gyerekeknél lehet ezt elkezdeni. Azonban most éppen ellenkező tendenciákat látunk. A fiatal lányok körében a dohányzás terjed, nemhogy csökkenne. Az elektromos cigaretta megtűrésével is igazából meghátrálunk a dohányzás visszaszorítása ellen vívott harcban. Bár a magyarországi dohányzásellenes intézkedések a valódi dohányzással kapcsolatban rendkívül hatékonyak és valóban példaértékűek.

Forrás: AFP/Martin Bureau

- Jelentkezett ez valamilyen statisztikai adatban? Hiszen amikor kormányzat szinten eldöntötték a dohányzás visszaszorítását, akkor azzal példálóztak, hogy pár éven belül statisztikailag is kimutatható lesz a szív- és érrendszeri megbetegedések területén a javulás.
- Magyarország még nem tart ott, még nem sikerült ezt kimutatni statisztikailag, de én biztos vagyok benne, hogy ugyanez a jelenség itt is megvan, csak legfeljebb a kimutathatóság rendszere még nincs igazán meg.
Más országokban, amelyekben ezeket az intézkedéseket bevezették, ott már egy éven belül 10-15%-kal csökkent a szívinfarktus előfordulása.

Például volt valahol Amerikában egy kisváros, ahol a város úgy döntött, hogy zárt helyiségben, sem otthon, sem közterületen egyáltalán nem szabad dohányozni, ott 40%-kal csökkent az infarktus előfordulása egészen addig, amíg egy dohányzó, leleményes ügyvéd elő nem szedett egy jogszabályt, hogy ez az intézkedés korlátozza emberi szabadságot. Nem az volt az eredménye ennek az intézkedéseknek, hogy a dohányosok abbahagyták a dohányzást, hanem pusztán az, hogy a nemdohányzóknak nem kell beszívni a füstöt sehol, semmilyen módon.
Sem a lakásban, sem az apuka nem füstölte össze a gyerekeket, sem az autóban az utasokat.
Példaértékű kezdeményezés, és amint láttuk, a működése alatt rendkívüli javulást hozott az emberek életében. Ezért kellene a prevencióra olyan nagyon odafigyelni.

Támogatóink
Sandoz
Merck
Egis
Most
Top 12 óra