A gyulladás lehet a tévézés és a halálozás kockázata közötti összefüggés kulcsa

2017.07.25. 04:24

Legalább részben a gyulladásos folyamatok állhatnak a hosszas tévézés és a megnövekedett halálozási kockázat közötti összefüggés hátterében – derítette ki egy brit vizsgálat.

A kutatás, amelynek eredményeit az Atherosclerosis című szakmai oldalon, online hozták nyilvánosságra 2017. június 9-én, első ízben utal rá, hogy a halálozási kockázat és a hosszas tévézés összefüggéseinek több mint 15 százalékáért a C-reaktív protein és a fibrinogén-szint lehet a felelős. Dr. Mark Hamer, a National Centre for Sport and Exercise Medicine, East Midlands, Loughborough munkatársa és kollégái szerint azt már korábbi kutatások is igazolták, hogy a hosszas ülés aktiválja a szervezet gyulladásaival kapcsolatba hozható géneket. A halálozási kockázat legerőteljesebb előrejelzője a fibrinogén volt, ennek valószínűleg az érbetegségekkel, különösen a mélyvénás trombózissal kapcsolatban is van jelentősége.

Több mint 8000 személy adatait elemezték

A kísérlet adataiból kiderült, hogy a hosszas, megszakítás nélküli ülés során a plazma-fibrinogén szintje emelkedik, az aktívan töltött szünetek idején viszont ez csökkenthető. Bár a kutatók megjegyezték, hogy a tanulmány szerkezetéből adódóan nem lehetett meghatározni a tévézés és a gyulladást jelző biomarkerek közötti időleges kapcsolatot, korábbi kutatások már mutattak ki összefüggést a tévénézés és a gyulladás-biomarkerek változásai között.

Forrás: Thinkstock

A tudósok az ELSA (English Longitudinal Study of Ageing) elnevezésű brit vizsgálat 8451 résztvevőjének adatait elemezték. A résztvevők átlagos életkora 64,8 év volt, és tévézési szokásaikat önbevallás alapján mérték fel. Ezen kívül kikérdezték őket a dohányzással, esetleges krónikus betegségeikkel és depressziós tüneteikkel kapcsolatban is, felvették méreteiket, megmérték a vérnyomásukat, és a gyulladásos, illetve anyagcserével kapcsolatos biomarkerek egész sora szempontjából elemezték vérmintáikat. Adataikat egészen 2012 februárjáig összevetették az Egyesült Királyság egészségügyi rendszerének halálozási adataival.

A hosszas tévénézést napi 6 óránál többen határozták meg, erről a résztvevők 29.1 százaléka számolt be. Ők nagyobb eséllyel voltak dohányzók és nők, éltek mozgásszegény életmódot, és számoltak be krónikus betegségről, depresszióról és fogyatékosságról. A hosszas tévézésről beszámolók ezen kívül nagyobb eséllyel voltak elhízottak, mint a kevesebbet tévézők, a vizsgálat során pedig a biomarkerek kevésbé kedvező profiljára derült nagyobb eséllyel fény náluk.

Magasabb kockázat

A kutatási eredmények szerint a hosszasan tévézők halálozási kockázata mind a bármely okból, mind pedig a szív- és érrendszeri betegségek, illetve daganatos betegségek következtében bekövetkező halálozási kockázata magasabb volt.

Forrás: National University of Singapore

A biomarkerekre összpontosító elemzés során a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a biomarkerek és testtömegindex alapján kiigazított modellekben a fibrinogén volt a halálozási kockázat legpontosabb előrejelzője, míg a "jó", HDL-koleszterin és a C-reaktív protein marginális jelentőséggel bírt.

A további elemzés során az is kiderült, hogy a tévézés és a halálozás közötti kapcsolat körülbelül 15.7 százalékát igazolta a C-reaktív protein és a fibrinogén hozzáadása a kísérleti modellekhez. Ez az összefüggés nem merült fel, amikor a modellekhez a "jó" HDL koleszterint, a trigliceridet és a szénhidrát-anyagcsere állapotát jelző glikált hemoglobint adták hozzá.

Támogatóink
Sandoz
Merck
Egis
Most
Top 12 óra