Nagyon kockázatos a „szociális jetlag”!

2017.12.19. 04:12

Azoknál az embereknél, akiknek a természetes biológiai órája nem áll szinkronban azzal a napirenddel, amit a munka világa rájuk kényszerít, sokkal nagyobb mértékben fordulnak elő az anyagcsere kockázati tényezői. Ettől pedig hajlamosabbak lesznek a 2. típusú cukorbetegségre és a szívbetegségre – erre a következtetésre jutott egy kutatás, amelynek eredményeit a Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism című szaklapban tették közzé.

Ez a vizsgálat az első, amely kapcsolatba hozza az úgynevezett „szociális jet lag"-et a középkorú emberek anyagcsere kockázati tényezőivel.

Ez a kifejezés arra utal, hogy az illető természetes cirkadián ritmusa, azaz az alvás és ébrenlét váltakozása nem áll szinkronban a társadalmi és munkahelyi kötelezettségek által rákényszerített napirenddel.A kutatás vezetője, Patricia Wong, a Pittsburgh-i Egyetem doktorandusz hallgatója szerint az egészséges emberek alvási ciklusában is bekövetkezhetnek olyan rendszeres eltolódások, amelyek a biológiai órájuk ellen dolgoznak. A mostani kutatás eredményei és a már meglevő irodalom is azt sugallja, hogy az orvosoknak oda kellene figyelniük az alvási ritmusra.

Az alvásidő szabályozása ugyanis segíthet megoldani az alvászavarokat, ez pedig – és erre számos bizonyíték van – hozzájárulhat más betegségek megelőzéséhez és kezeléséhez.

Műszerrel mért alvásidő

A korábbi, több műszakban dolgozó emberek részvételével végzett vizsgálatok már bebizonyították, hogy az alvási ritmus extrém eltolódása növelheti a 2. típusú cukorbetegség, az elhízás, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Ám más alvási problémák - amelyeket hajlamosak vagyunk a modern életvitel rutinszerű részének tekinteni - kevesebb figyelmet kaptak.

A mostani tanulmány résztvevőit egy nagyobb, az érbetegségek pszicho-szociális, viselkedésbeli és érrendszeri kockázati tényezőit felderítő kutatásban részt vevők közül toborozták, 2008 márciusa és 2011 októbere között.

Forrás: Thinkstock

A vizsgálatban 447 egészséges felnőtt vett részt, akik normál, nappali műszakban, teljes vagy részmunkaidőben dolgoztak. 53 százalékuk volt nő, 83 százalékuk fehér bőrű, átlagos koruk pedig 42,7 év volt. A vizsgálat alanyai 410 dollárt kaptak a részvételért, de kizárták őket a vizsgálatból, amennyiben kórtörténetükben előfordult skizofrénia, bipoláris zavar, alkoholizmus, vagy amennyiben a nyolcadik osztályos szint alatt volt az olvasási képességük. Az sem vehetett részt a vizsgálatban, aki várandós volt, vagy olyan betegsége volt, amely befolyásolja az alvását.

A kutatás résztvevői egy olyan készüléket viseltek, amely nyomon követte a mozgásukat, és mérni tudta az alvással töltött időt. A kutatók ezeknek az adatoknak az alapján becsülték fel a szociális jet lag-et: az alvási ciklus középidejének percekben kifejezett eltérését a munkanapok, illetve a szabadnapok között. A kutatás egyik erőssége épp ez az eszközös mérés, amely pontosabb, mint az önbevalláson alapuló megfigyelés.

A kutatók a kronotípusok felmérésére szolgáló skálát is használták: a választott lefekvési idő és az éberség csúcsának időpontja alapján az emberek vagy a bagoly (éjszakai) vagy a pacsirta (nappali) típushoz tartoznak. Megfigyelték az alvás és az étrend minőségét, a fizikai aktivitást és az esetleges depresszív tüneteket – ez utóbbi tényezőket önbevalláson alapuló kérdőívek kiértékelésével mérték fel.

Később kelünk a szabadnapokon

Az eredmények azt mutatták, hogy a páciensek 84,8 százalékánál a munkanapokhoz képest később következett be az alvási ciklus középideje a szabadnapokon. Ezzel ellentétben a résztvevők 15,2 százalékánál a szabadnapokon előbb érkezett ez az alvási ciklus középideje, mint amikor dolgoztak. A szociális jet laget (tehát a nem a szervezetük kívánalmainak megfelelő időben történő alvást) elszenvedő emberek a munkanapokon korábban keltek, és kevesebbet aludtak, míg a szabadnapokon később keltek, és többet aludtak.

Forrás: Thinkstock

Ez eddig – ha a saját életünkre gondolunk - egyáltalán nem is meglepő. Az viszont igen, hogy a szociális jet lag összefügg az alacsonyabb HDL („jó") koleszterinszinttel, a magasabb triglicerid-szinttel, a magasabb éhgyomri plazma inzulinszinttel, az inzulinrezisztenciával, a nagyobb testtömegindexszel és a nagyobb derékbőséggel. Ezek az összefüggések akkor is fennálltak, amikor a kutatók az alvás minősége és egyéb változók, a depressziós tünetek és olyan életmódi tényezők, mint a fizikai aktivitás, a kalóriabevitel és az alkoholfogyasztás szerint kiigazították az eredményeket.

Az esti kronotípusú embereknek szintén magasabb volt a trigliceridszintje, és alacsonyabb a jó koleszterinszintje. Ebben a kutatásban egyébként csak a résztvevők 4,9 százaléka felelt meg az esti kronotípus hagyományos leírásának. A kutatók szerint a középkorú korosztály egyre inkább a reggeli típus felé tolódik el. Az esti kronotípusú emberek nagyobb valószínűséggel szenvednek el szociális jet lag-et – ez magyarázhatja meg azt, miért volt a szociális jet lag átlagos ideje nem több, mint 44 perc a jelenlegi mintában.

Lehet csökkenteni a kockázatot?

Az biztos, hogy az alvásidők eltérése a munkanapok és a szabadnapok között kapcsolatban áll a nagyobb szív- és érrendszeri, valamint anyagcsere-kockázattal. Ms. Wong szerint érdemes volna a helyén kezelni a munka- és társadalmi kötelezettségekkel járó egészségügyi kockázatot, és felmérni, vajon lehetne-e ezt a tényezőt úgy kezelni, hogy ezzel csökkenjen az érintettekre háruló rizikó.