Nem mindegy, hogyan mérjük meg a vérnyomást!

2018.01.15. 15:12

Nem annyiszor, nem ott, nem olyan eszközzel és nem úgy - Magyarországon sajnos rengeteg helyen nem végzik tökéletesen a vérnyomásmérést, pedig a pontos diagnóziás felállítása múlhat ezen!

Eseti méréseken alapulnak azok az alapvető ismereteink, melyek azt igazolták, hogy a szív-érrendszeri események szoros összefüggést mutatnak a kardiovaszkuláris események előfordulásával, leginkább a stroke kockázatával. Fontos lenne, hogy minden orvos-beteg találkozáskor történjen vérnyomásmérés, ne csak a háziorvosnál, belgyógyásznál, kardiológusnál, hanem akár a fül-orr-gégésznél vagy a pszichiáternél is.

Több alapvető szempontot be kell tartani az eseti vérnyomásmérés helyes kivitelezésében, melyet a Magyar Hypertonia Társaság szakmai irányelve is részletez:

  • A beteg a mérés előtt 30 percig nem fogyaszthat koffein-, illetve alkoholtartalmú italt, nem dohányozhat.
  • Sem a beteg, sem a vizsgáló ne beszéljen a mérés alatt.
  • Legalább 5 percig nyugodt körülmények között kell lennie.
  • Ülő helyzetben a beteg háta kényelmes székben legyen megtámasztva, az alkar legyen mindig a szív magasságában megtámasztva, a könyök enyhén behajlítva.
Nem mindegy, mivel és hogyan mérik!Forrás: Thinkstock
  • A mandzsettát a lemeztelenített felkar közepére helyezzük úgy, hogy alsó széle a könyökhajlat felett legyen 2-3 cm-rel.
  • Egy alkalommal legalább 2-3-szor ismételjük meg a mérést, és számítsuk ki a mérések átlagát. A két mérés között legalább 1-2 perc teljen el. Akkor fejezzük be a mérést, ha a két mérés értéke között nincs 4–6 Hgmm-nél nagyobb különbség. Fontos a megfelelő méretű mandzsetta használata, a guideline erre is kitér.

A hypertonia diagnózisának felállításához első alkalommal mindkét karon mérjünk vérnyomást, később már csak a magasabb oldalon folytassuk a méréseket. Egyetlen alkalom alapján sose állítsuk fel a hypertonia diagnózisát, a beteget egy másik napra visszarendelve ismételjük meg a mérést, mielőtt kezelést indítanánk!

Mióta mérjük?

Amikor a XIX. század végén Scipione Riva-Rocci megalkotta vérnyomásmérő szerkezetét, eredetileg az aortában uralkodó un. centrális vérnyomást akarta megbecsülni, de mivel az aorta „köré" nem volt lehetőség kerékpártömlőt tekerni és felfújni, emiatt az aortához legközelebb eső helyre, a felkarra helyezte a mandzsettát. Az eltelt több mint 100 évben egészen a közelmúltig, az oszcillometriás készülékek megjelenéséig alig változott a mérés technikája, de még manapság is akad olyan háziorvosi rendelő, ahol higanyos vérnyomásmérőt használnak.

Természetesen a pulzusszámot is meg kell mérni minden esetben, hiszen a szívfrekvencia, mint önálló rizikófaktor ismerete elengedhetetlen, ráadásul rejtett ritmuszavarok is felismerhetővé válhatnak.

Ha nem így végezzük a vérnyomásmérést, nincs értelme a mérésnek! Fontos szempont, hogy higanyos vérnyomásmérővel az Európai Unió országaiban évek óta tilos a betegeken vérnyomásmérést végezni, helyette validált, oszcillometriás, felkarmendzsettás készülékeket kell használni. Ezzel szemben sajnos a mai napig akad olyan rendelő, ahol még mindig higanyos mérővel mérnek és szinte mindenhol egyetlen mérés történik! Pedig így az esetek egy részénél túlbecsülhetjük a vérnyomást, indokolatlanul indíthatunk kezelést vagy egészíthetjük ki az addigi terápiát.