Hogyan sikerült a norvégoknak csökkenteni a halálozást?

2018.02.10. 12:00

A norvégok élen járnak a szívkoszorúér-betegség megelőzésében, az elmúlt 15 évben jelentősen csökkent a szívkoszorúér-betegség előfordulása Norvégiában. A csökkenésért csaknem kétharmad részben a megváltoztatható kockázati tényezők, például a mozgás, a vérnyomás és a koleszterinszint változásai felelősek.

A szívkoszorúér-betegség kor és nem szerint korrigált előfordulása évente 3 százalékkal csökkent. Ennek a drámai visszaesésnek oka egyrészt a kórházon kívüli hirtelen, nagy valószínűséggel infarktus miatt bekövetkező halálozások eseteinek ritkább előfordulása, másrészt pedig az ST-elevációs miokardiális infarktus miatt kórházi ápolásra szorulók számának csökkenése volt – derült ki A Circulation című szaklapban ismertetett kutatásból, mely 1995 és 2010 közötti adatokat vizsgált.

A halálozás is csökkent

A halálos esetek aránya is jelentősen visszaesett az infarktus miatt kórházban ápolt páciensek körében. A szívkoszorúér-betegség esetszámának csökkenése és a halálos esetek számának csökkenése 43 és 57 százalékos arányban járultak hozzá az országban a szívkoszorúér-betegség miatt bekövetkező halálozás visszaeséséhez – írta kollégáival együtt Dr. Jan Mannsverk, a Tromsø-i University Hospital of North Norway munkatársa.

A szívkoszorúér-betegség kockázati tényezőiben bekövetkezett változások a kórházi ápolást igénylő és azt nem igénylő, halálos, illetve nem halálos szívkoszorúér-betegségek esetszámának visszaeséséhez 66 százalékban járultak hozzá.

A legfontosabb a koleszterinszint-csökkenés volt, amely az 1995 és 2010 közötti visszaesés csaknem egyharmadáért tehető felelőssé.

Koleszterin - illusztrációForrás: AFP

Dr. Mannsverk szerint ezek az eredmények azt jelzik, hogy a kockázati tényezők terén elért változások nagy jelentőséggel bírnak a miokardiális infarktusok megelőzése terén. - A kockázati tényezőkben bekövetkezett változás és a kórházon kívüli hirtelen halálesetek közötti összefüggés azt jelzi, hogy a kockázati tényezők csökkentése az infarktus előfordulására, és a halálos esetek előfordulására egyaránt hatással van – teszi hozzá a kutató.

Megelőzhetőek a súlyos állapotok

A vizsgálat időtartalma alatt a szívkoszorúér-betegség legfőbb rizikófaktorai tekintetében is kedvező változások következtek be: csökkent az átlagos koleszterinszint, a vérnyomás, a nyugalmi pulzus és a dohányzók aránya, emelkedett a fizikai aktivitás szintje.

Ugyanakkor azonban nőtt a túlsúlyosok és a cukorbetegek aránya. A szisztolés vérnyomás, a dohányzók aránya, a nyugalmi pulzusszám és a fizikai aktivitás 9-14 százalékban járult hozzá a szívkoszorúér-betegség kockázatának csökkentéséhez, míg a testtömegindex és a cukorbetegség előfordulásának emelkedése 7, illetve 2 százalékkal növelte a szívkoszorúér-betegség kockázatát.
Dr. Mannsverk és kollégái szerint ez a tanulmány világosan megmutatja, hogy a kockázati tényezők csökkentése például gyógyszerekkel vagy az egészséges életmódra való áttérésen keresztül, milyen szoros kapcsolatban áll a szívkoszorúér-betegség és a kórházon kívüli hirtelen halál kockázatával, vagyis ezek az állapotok lényegében megelőzhetőek.

Dr. Luepker szerint a tanulmányból a praktizáló kardiológusok is komoly tanulságot vonhatnak le. A kardiológus ugyanis általában a sürgős esetekkel találkozik, a megelőzés és az életmód, például a dohányzás és a vérnyomás kérdéseit meghagyja a háziorvosnak. Ám miközben a betegekre koncentrál, a kardiológusoknak is fel kell hívniuk a figyelmet arra, hogy az akut problémákat meg lehet előzni.

A kitartóaknak jöjjenek a részletek!

Drámai volt a visszaesés a halálozásban.Forrás: pixabay.com

Fontos és jól rendezett adatok

Dr. Russel Luepker, az Egyesült Államok-beli University of Minnesota munkatársa, a kutatáshoz fűzött bírálat szerzője szerint a norvég vizsgálatok világosan megmutatták, hogy a kockázati tényezők változása milyen jelentős hatással van a szívkoszorúér-betegségek, valamint a halálos esetek előfordulására.
Ami a bíráló szerint különösen szembetűnő, hogy a norvégok – részben a rendszernek, részben pedig a helyi kultúrának köszönhetően – képesek voltak összegyűjteni ezeket az adatokat. Dr. Luepker szerint az Egyesült Államokban nem állnak rendelkezésre a helyi lakosságra vonatkozó, következetes és jól felmért adatbázisok, amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy a folyamatok világosan átláthatóvá váljanak.

Több éves tanulmány alapján

Az adatok a Tromsø-tanulmány eredményeiből származnak, amely egy sor betegséggel és egészségügyi állapottal kapcsolatban méri fel bizonyos időközönként a helyi lakosságot. A mostani elemzésben az 1994-95-ös, a 2001-2002-es és a 2007-2008-as kutatások résztvevői szerepeltek, összesen 29 582 személy, akik 25 évesek, vagy annál idősebbek voltak, és akik legalább egy vizsgálatban részt vettek.
1995 és 2010 között 1845 páciens élt át szívkoszorúér-betegséggel kapcsolatos eseményt, 78 százalékuk került kórházba. 404 páciens nem került kórházba, és ebben a csoportban 332 kórházon kívüli, hirtelen haláleset fordult elő.

1995 és 2010 között a szívkoszorúér-betegségből eredő halálozás is közel a felére esett vissza. A kórházon kívüli hirtelen halálozások terén is évi 7,6 százalékos visszaesés volt tapasztalható.A szívkoszorúér-betegséghez köthető halálozás csökkenéséért 65 százalékban a kórházon kívüli hirtelen halálesetek csökkenése felel.
A kor és nem szerint korrigált, szívkoszorúér-betegség miatti halálozási arány évi 7,3 százalékkal csökkent, a szívkoszorúér-betegség teljes előfordulása évi 3 százalékkal, míg a miokardiális infarktus miatt kórházba kerülő betegek száma évi 4 százalékkal lett kevesebb.