A gyerekkori stressz növeli a felnőttkori szívbetegségek kockázatát

2018.02.21. 04:08

A tartós, gyerekkorban induló és esetleg egészen felnőttkorig kitartó stressz növeli a szív- és érrendszeri, valamint az anyagcsere-betegségek felnőttkori kockázatát.

A gyerekkori stressz, még akkor is, ha nem tartott ki a felnőttkorig, komolyan emeli annak kockázatát, hogy az illető 45 éves korában veszélyeztetett lesz a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a cukorbetegség szempontjából - derült ki az 1958 óta folyó British Birth Cohort Study adataiból.

A stressz azonban nemcsak gyermekkorban káros: azoknál is magasabb volt a kockázat, akik felnőttkorban, vagy éppen gyerekkoruktól egészen a felnőttkorukig tartós stressznek voltak kitéve. A gyerekkortól felnőttkorig tartó stressz még a gyerekkori elhízásnál is komolyabb kockázati tényezőnek bizonyult.

Eddig keveset tudtunk a gyerekkori stressz hatásáról

A kutatás vezetője, Dr. Ashley Winning, a Harvard Egyetem munkatársa szerint sejtették, hogy a gyerekkori stressz fontos tényező, az azonban még a kutatók számára is meglepő volt, hogy nagyobb kockázatot jelentett, mint a felnőttkori stressz. Ez azt jelenti, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a korábban gyakran figyelmen kívül hagyott korai életszakaszoknak.

Forrás: Shutterstock

A kutatók szerint már a korábbi vizsgálatok is rámutattak a szív- és érrendszeri, valamint az anyagcserebetegségek kockázatának növekedése, és a felnőttkori stressz kapcsolatára, ám a gyerekkori stressz felnőttkori hatásairól eddig keveset tudtunk. Az új kérdés: milyen hosszan tartó stressz az, amelynek már később is ható fiziológiai hatása van? És ha a hosszan tartó stressz elmúlik, vagy enyhül, vajon milyen későbbi fiziológiás hatásokkal kell számolni?

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Megváltozik az immunrendszer?

A kutatók szerint a méhen belüli időszaktól a korai évekig tartó életszakasz, amikor az immunrendszer még épp csak kialakulóban van, nagyon érzékeny, és az ilyenkor elszenvedett stressz az immunválaszok hosszú távú mintázataira is hatással lehet.

Dr. Winning szerint azonban további kutatásokra van szükség annak eldöntéséhez, hogy vajon a gyerekkori stressz csökkentésre a kockázat visszaesését is magával hozza-e, és mutatkozik-e különbség a későbbi hatásban a stresszes gyerekkori események hossza és típusa szerint.

Dt. Alison Holman, az University of California munkatársa a publikációhoz fűzött kommentárjában kifejtette, hogy az eredmények fényében az is nagyon fontos, hogy az orvosok valóban megértsék a pácienseik kórtörténetét, és ne csak a meglevő szív- és érrendszeri kockázati tényezőket igyekezzenek kezelni. Ha ugyanis csak a fogyásra és a sportra, valamint a dohányzásról való leszokásra koncentrálnak, miközben a stresszt figyelmen kívül hagyják, akkor lehet, hogy csak rontanak a helyzeten.

Épp ezért a kutató a betegcentrikus, a háttérben rejlő kockázatot tényezőket, és a motivációt sem figyelmen kívül hagyó megközelítést ajánlja az orvosoknak.

Rosszabb, mint a felnőttkori feszültség

A kutatók a brit tanulmány 6714 résztvevőjének adatait tanulmányozták.

Forrás: Shutterstock

A résztvevők stressz-szintjét és mentális egészségét 7 és 42 éves koruk között hat alkalommal mérték fel. 45 éves korukban a résztvevők egészségi állapotát is megvizsgálták: vérmintát vettek tőlük, megmérték a vérnyomásukat, hogy megállapítsák a szív- és érrendszeri betegségekkel kapcsolatos kockázatukat.
A résztvevők (akiknek 50,2 százaléka volt férfi) 49,3 százaléka nem számolt be jelentős stresszhelyzetről élete során. 25,1 százalékukat csak a gyerekkorukban, 15 százalékukat csak felnőtt korukban, 10,7 százalékukat viszont gyermek- és felnőttkorukban is komoly stressz érte.

A nők 13 százaléka és a férfiak 9 százaléka számolt be jelenleg is tartó, hosszas stresszhatásról. Miután az adatokat gyerekkori változók és felnőttkori változók és nem szerint is kiigazították, kiderült, hogy a gyerekkori, és a gyerekkor óta tartó folyamatos stressz sokkal magasabb szív- és érrendszeri kockázatot eredményezett, mint amilyen a stressz nélkül élők kockázata volt.