Így sportolhatunk biztonságosan szívritmuszavarral

2018.05.12. 07:07

Bár a fizikai aktivitás alapvető jelentőségű az egészségünk fenntartásához, visszaállításához, a szívritmuszavarral élők gyakran óvakodnak tőle.

Sokan félnek a fizikai aktivitástól

A szívritmuszavarral élők fontos tudniuk, hogy csupán nagyon kevés olyan genetikus formája van a ritmuszavarnak, amikor a sportolás veszélyes lehet. De még ilyenkor is érdemes gyógytornász vagy orvos által felügyelt mozgást végezni - természetesen részletes kardiológiai kivizsgálás után. A szívritmuszavarok döntő többségében a fizikai aktivitás nem csak megengedhető, de kifejezetten ajánlott – hívja fel a figyelmet Dr. Sztancsik Ilona, a Budai Kardioközpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta.

Séta, kocogás, futás - minden az orvos tanácsai szerint.Forrás: AFP/Hemis/Renault Philippe

Azok, akik bármiféle szokatlan tünetet tapasztalnak - akár edzés közben, akár attól függetlenül -, mindenképpen jelentkezzenek be kardiológiai kivizsgálásra. Tehát akár erős szívdobogás, akár nehézlégzés, akár magas pulzus, fájdalom vagy lebegő, remegő érzés jelentkezik a mellkasban, feltétlenül ki kell vizsgáltatni. Ugyanis kiderülhet, hogy szívritmuszavar áll a háttérben, és ezen belül is pontosan diagnosztizálni kell annak típusát.

Ebben segíthet egy 24 órás Holter EKG vizsgálat és a terheléses EKG vizsgálat is. Előbbi a különböző tevékenységek alatti szívműködést monitorozza, utóbbi a szív vérellátását ellenőrzi. Egész pontosan azt, hogy a koszorúerek mennyire képesek fokozott oxigénigény mellett (vagyis fizikai terhelés mellett) megfelelő mennyiségű vért szállítani a szívizomnak, illetve oxigénhiány esetén a szívizom milyen tünetekkel reagál – jelentkezik-e fájdalom, nehézlégzés, esetleg ritmuszavar.

"Forrás: Pixabay.com "

Az is kiderülhet, mi az az aktivitási szint, ami még jól tolerálható a szív számára. Vagyis például lehet, hogy 10-10 km/óra sebességgel nem ajánlott futnia egy páciensnek, de a 6-8 km/órás kocogás kimondottan jót tesz.

Edzés csak biztonságosan, terhelés csak fokozatosan

A kivizsgálás eredményeire már biztonságosan lehet alapozni egy edzéstervet, komolyabb probléma vagy más szívbetegségek megléte esetén pedig egy rehabilitációs életmódprogramot. Ha a diagnózis szerint nincs szükség az edzéshez orvosi felügyeletre, érdemes lassan, fokozatosan felépíteni egy aktivitási rutint és figyelni, hogy érezzük magunkat, hogyan reagál a szervezetünk.

Akik szívritmuszavarral élnek és egészségük érdekében szeretnének elkezdeni mozogni, konzultáljanak mozgásterapeutával és egyeztessék a terveket, az edzésfelépítés részleteit. Kezdetben elég csupán 5-10 percet tempósan sétálni, később pedig fokozatosan emelve az időtartamot, a távot, és ha nem kellemetlen, a sebességet. A mai ajánlások szerint heti 150 perc közepes intenzitású kardiomozgásnak és 2x20-30 perc izomfejlesztő mozgásnak van optimális egészségvédő hatása.

Forrás: YouTube

Fontos szabály még, hogy két kardioedzés között nem telhet el 72 óránál több, egy alkalom pedig nem lehet 30 percnél rövidebb. Ez természetesen egészséges személyekre vonatkozik – ezért is fontos a szívritmuszavarral élőknek a szakértői iránymutatás és a rendszeres ellenőrzés. Akik pedig belevágnak az edzésbe, de mozgás közben túlzott izzadást, szédülést, túl erős szívdobogást, mellkasi fájdalmat tapasztalnak, mindenképpen hagyják abba a tevékenységet, és szükség esetén kérjenek segítséget.

A szívritmuszavart akár magunk is érzékelhetjük

- Sokan fordulnak kardiológushoz „rendtetlen szívműködés" miatt, ami ijesztő lehet, akár mozgás közben, akár nyugalomban jelentkezik. Az esetek jelentős részében nincs szó rendellenességtől, hiszen a stressz, a túlzott kávé-, energiaital-fogyasztás, túlterheltség is okozhat ilyen jellegű tüneteket, amelyek hátterét azonban mindenképpen fontos tisztázni – ismerteti dr. Sztancsik Ilona, a Budai Kardioközpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta. – Ha a szükséges vizsgálatok után megszületik a szívritmuszavar diagnózisa és megtaláljuk a probléma okát, megkezdődhet a célzott kezelés. Ez történhet például gyógyszerekkel, pajzsmirigy-kezeléssel, vaspótlással, a szervezet ionháztartásának szabályozásával, beültetett defibrillátorral, pacemakerrel, kardioverzió nevű eljárással, vagy katéteres ablációval. A cél a leghatékonyabb, biztonságos kezelés elrendelése, és végül egy személyre szabott mozgás- és táplálkozási program kialakítása.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK