MRI kompatibilis szívritmus-szabályozó

2018.12.19. 04:15

A hagyományos pacemakerrel élőknél szinte alig végeztek mágneses rezonancia-vizsgálatot, mivel az eszköz mágneses tere befolyásolhatja a szívritmusszabályzó működését. Ám mivel egyre nagyobb volt az igény arra, hogy a pacemakert viselő, több betegségcsoport által veszélyeztetett, általában idősebb pácienseket ezzel a modern képalkotó berendezéssel is lehessen vizsgálni, elkészült az MRI kompatibilis szívritmus-szabályozó.

Mi okozta a gondot?

Az MRI (mágneses-rezonancia vizsgálat) a legfontosabb a lágy szövetet feltáró képalkotó vizsgálatok közül, hiszen olyan információkat tesz láthatóvá, melyeket a röntgen, ultrahang, illetve CT berendezés nem. Ez pedig a betegségek korai felismerése, a pontos diagnózis felállítása és a kezelés szempontjából elengedhetetlen. Az MR-vizsgálat során statikus mágneses tér, időben változó mágneses tér és rádiófrekvenciás elektromágneses tér alakul ki. Ezek hatást gyakorolnak a betegre (kis mértékben) viszont igazán látványosan (ha lehet ezt mondani) hatnak a vizsgálóba kerülő fémtárgyakra is. Márpedig a pacemakerben van fém.

Pacemaker, szívritmus-szabályozó.Forrás: AFP/SPL

Mivel a mágneses tér hatására a fémtárgyak elmozdulhatnak, (a régebbi pacemakerek konkrétan el is mozdultak a testben), nemkívánatos áramok indukálódhatnak, illetve melegedés jöhet létre, ezért eddig a szívritmusszabályzóval élők számára ez a vizsgálat nem volt elvégezhető, mivel megzavarta az elektromos működésű eszközöket (előfordult, hogy a beállítottnál lényegesen nagyobb pulzusfrekvenciát diktált a készülék) az elnyelt és kisugárzott elektromágneses energia különbsége melegedést okozott a fémekben, az elektródában.

Hogyan lehet kiküszöbölni a problémát?

Egy olyan új szívritmus-szabályozó fejlesztése hozott megoldást erre, amelyet MRI-kompatibilis pacemakernek nevezünk.
Magyarországon több mint 37 ezer pacemakeres beteg él, akiknek nagy része 65 évesnél idősebb. Ebben az életkorban az MRI (mágneses-rezonancia) vizsgálat szükségének esélye megduplázódik, továbbá becslések szerint a pacemakeres betegek körülbelül 50-75%-ának lesz szüksége MRI vizsgálatra a pacemaker beültetést követően.

A kardiovaszkuláris terápia területén áttörést jelentő MRI-kompatibilis pacemaker 2010 februárja óta hazánkban is elérhető az egész ország területén, beültetését (a többi szívritmusszabályzóhoz hasonlóan) a rászorulóknak az OEP finanszírozza.
Az MRI-kompatibilis pacemaker felépítésben nem különbözik a hagyományos pacemakerektől, azonban számos alkatrészt megváltoztattak benne annak érdekében, hogy az MRI berendezés mágneses tere ne legyen hatással az eszköz működésére. Úgy változtattak a szívritmusszabályzó belső áramkörein, hogy az MRI által gerjesztett energiák ne zavarják meg a készülék működését. Csökkentették a mágnesezhető alkatrészek számát, és új forma segítette, hogy kisebb mértékben hasson az eszközre a mágneses tér, illetve hogy az elektróda hegye ne melegedjen fel vizsgálat közben.

Forrás: Phanie/Garo

A pacemakeres betegek korábban csak akkor vehettek részt MRI-vizsgálaton, ha a vizsgálat előnyei (tehát a diagnózis felállításának szükségessége) lényegesen meghaladták a kockázatokat (az eszköz meghibásodását). Ezen felül a pacemakert műszakilag ellenőrizni kellett az MRI vizsgálat előtt és az után is, valamint az MRI készüléket nagyon nagy odafigyeléssel kellett beállítani. Mindez nagyon kockázatos volt.

Mit is csinál a pacemaker?

A pacemaker, vagyis szívritmus-szabályozó egy implantátum, amely elektródákkal kapcsolódik a szívhez, és saját elektromos impulzusaival vezérli a szívizmok összehúzódását. A készülék a szinuszcsomó alapritmusa helyett egy, az orvos által beállított szívritmust tart fenn. Erre olyan esetekben van szükség, amikor a szív természetes ritmusa túl lassú, vagy a szív ingerületvezető rendszerében hiba van, így a kamrák és pitvarok aktivitása nincs megfelelően összehangolva.

A modern szívritmus-szabályzó készülékek rendkívül rugalmasan programozhatók, és lehetővé teszik, hogy a kardiológus kiválassza az optimális szívritmus-szabályozó módot az egyes betegek esetében. Az olyan pacemakerek, amelyeket a szív területeinek szinkronizálására ültetnek be, több elektródával kapcsolódnak a szívhez.