A nagy generáció ideje lejárt
2000. június 15., csütörtök, 7.47

A Bajnokok Ligája elődöntője óta, amelyben három spanyol csapat (Real Madrid, FC Barcelona, Valencia CF) volt érdekelt, alaposan megnőtt a hispánok ázsiója. Érzi ezt Jose Antonio Camacho, a válogatott szövetségi kapitánya is, aki már hetekkel a torna előtt, egy, az esélyeket firtató újságírói kérdésre az alábbi választ adta: "Németország, Franciaország, Hollandia a favorit, mi az 1964-es Eb-győzelem óta nem nyertünk semmit." "Hát ez az, éppen itt az ideje!" – mondják a spanyolok, akik meglepően kis létszámú szurkolótáborral tették tisztelület Rotterdamban.

Raúlék elbuktak a norvégok ellen

Brüsszelből indulva, Antwerpenen és Roosendaalon keresztül vezet az autópálya a holland kikötővárosig. A nemlétező holland– belga határt csak az jelzi, hogy egyik pillanatról a másikra ugrásszerűen megnő a forgalom, a kamionok szinte végeláthatatlan hosszú sort alkotnak a külső sávban. A De Kuip-stadiont (magyarul teknőt jelent; az egyetlen aréna, amely kilenc európai kupadöntőnek adott otthont) már messziről látni.

A favoritok közé sorolt spanyolok roppant gyengén futballozva veszítettek a norvégok ellen, úgy, hogy valamire való gólhelyzetet sem tudtak kialakítani Myhre kapuja előtt. Az ibériai tizenegy két szempontból is hű maradt tradícióihoz, egyrészt szokásának megfelelően rosszul kezdett egy tornán, másrészt vereségét ismételten kapushiba okozta: Molina roszszul mozdult ki egy előreívelésre, s Iversen, megelőzve az Atletico hálóőrét, a hálóba fejelt. (Emlékezzünk csak Arconada potyagóljára, az 1984-es Eb-döntőben, vagy Zubizarreta szerencsétlenkedésére az 1998-as világbajnokságon).

A mérkőzés után először José Antonio Camacho érkezett a sajtótájékoztatóra. "Nagyon jó ellenféllel találkoztunk ma este, akitől kikaptunk, noha a mérkőzésen végig mi voltunk fölényben" – hadarta. Arra a kérdésre, hogy miért nem Iker Casillas védett Molina helyett, valamint miért nem kezdett Mendieta és Iván Helguera, Camacho a legkézenfekvőbb választ adta: "Mert egyszerre csak tizenegyen lehetnek a pályán." Két mondatban még megvédte nagyot hibázott kapusát ("Kapott gól és gól között nincs különbség, ugyanígy veszítünk, ha a 89. percben ítélnek ellenünk egy tizenegyest."), formán kívül futballozó sztárjátékosát ("Raúl nem sérült, százszázalékos állapotban van, látják, végigjátszotta a mérkőzést."), majd sietve távozott.

Nils Johan Semb, a norvégok mestere középpályása, Erik Mykland társaságában érkezett a sajtókonferenciára. Az Euro 2000 egyik szponzora minden mérkőzésen megválasztja a találkozó legjobbját, az elismeréshez csinos kis díj is jár, ezt kapta meg a görög Pana-thinaikoszban futballozó, termete alapján Szúnyognak becézett norvég. "Camacho úr azt mondta az előbb, hogy végig a spanyolok voltak fölényben. Ön is így látta?" – szólt az első kérdés a szimpatikus szakvezetőnek. "Camacho nyilván a labdabirtoklásra gondolt, emlékeztem szerint ugyanis ellenfelünknek nem is volt gólhelyzete" – érkezett a válasz egy mosoly kíséretében.

A szlovének ellenben egy ponttal a tarsolyukban várhatják a következő fordulót. Várhatnák többel is, ha Zahovicon kívül lenne még legalább egy klasszis futballistájuk, főleg a védelemben. Srecko Katanec csapata szenzációsan kezdte a mékőzést, az Olympiakoszból a Tottenhambe tartó Zahovic irányításával az 57. percben már 3-0-ra vezetett. Vujadin Boskovot, a jugoszlávok veterán, 70. életévében járó szövetségi kapitányát alighanem infarktus közeli állapotba sodorta a mérkőzés 59. percének történése. A portugál játékvezető ekkor állította ki Mihajlovicsot. A megfogyatkozott jugoszlávokat azonban a szlovének hagyták felállni a padlóról, a plávik, köszönhetően a cserejátékos Milosevics két góljának, hét perccel alatt egyenlítettek. Az eredménnyel a látottak alapján mindkét fél elégedett lehet, legalábbis erről árulkodott a két kapitány mérkőzés utáni boldog egymásra borulása.

Találós kérdés: honnan jött ez a szurkoló?

Tegnap, mivel a nap egyetlen mérkőzését Brüsszelben játszották, pihenésképpen meglátogattuk a román válogatottat. Hagiék a főváros közvetlen közelében, Brüsszeltől tíz-egynéhány kilométerre Grim-bergenben laknak, míg edzéseiket Meise-Wolvertenben tartják. A délelőtti könnyed tréningen a román újságírók mellett meglehetősen sok angol kolléga volt jelent, nyilván kíváncsiak voltak válogatottjuk leendő ellenfelére. Így voltunk ezzel mi is, hiszen Jenei Imre csapata a magyarokkal egy vb-selejtezőcsoportban szerepel. A laza, átmozgató edzésen a kisebb sérülést szenvedett játékosok – Hagi, Ilie, Contra, Ciobotariu, Stelea – is részt vettek. Szembeötlő volt, hogy mennyire a várakozásnak megfeleően alakultak ki a párok: Hagi a másik veteránnal, Belodedici-csel kocogott, Munteanu a szintén Németországban szereplő Ganeával (Lisztes Krisztián klubtársa) passzolgatott, Popescu pedig korábbi galatás klubtársával, Filipescuval rótta a métereket.

Az edzés után szálláshelyükön, a Hotel Abbeynél Jenei készséggel állt a magyar újságírók rendelkezésére. Elmondta, hogy a látottak ellenére Hagi nagyon könnyen kezelhető labdarúgó, bár gyorsan hozzátette: rá hallgat a futballzseni, hiszen gyerekkora óta ismeri. Az évek során egyre racionálisabbá vált a játéka, ma 35 esztendősen pedig már egyértelműen csapata érdekeit helyezi minden elé. Ha Jenei mondja, biztos így van... A vb-selejtezők előtt bizakodásra adhat okot, hogy a nagy generáció tagjai (Hagi, Popescu, Lupescu, Belodedici) az Eb után visszavonulnak a válogatottól, de az új hullámot (Chivu, Mutu, Lincar, Haldan) látva, ez csak nagyon halvány reménysugár lehet számunkra.

Dévényi Zoltán

(Magyar Nemzet)