2004. 03. 04. 14:27 Édes kicsi angyalkáim, ki kell mondani, akkor is, ha fáj: újabb csapás ért bennünket. Athén után otthon, a mi édes-gyönyörű Szófiánkban, a Bölcsesség Szeretett Hazájában aláztak meg bennünket. Méltósággal bírni egyre nehezebb, de elkeseredettségem ne vegye el az erőtöket. Inkább bíztasson mindenkit arra, hogy vígasztalásul még keményebben küzd, hogy a Cár végre újra diadalról írhasson tinektek. Vérző szívünkről a májmedencei ilyen-olyan nemzetiségű alakulat tehet. Az angol nyelven Liverpool-nak nevezettek mája tovább hízhat, hiszen a nemzetközi klubcsapatküzdelmekből kiebrudalták az utolsó bolgár alakulatot, a Levszki Szófiát. Bizony, a britanniai 2-0-s vereség után már éreztük, együtt rezeg a kapufák közt ívelő keresztléc Bukarevék térdével. Aztán elkezdődött a rémálom. A 7. percben az angol Gerrard, a 11.-ben pedig Owen talált gyönyörű bolgár hálónkba. Nem adtuk fel. Georgij Ivanov, majd a Szerbiából vásárolt Szasa Szimonovics góljaival olyan szépen kiegyenlítődött az eredmény, mint a libikóka a szófiai Zlatarov árvaház udvarán, amikor két egyformán 25 kilós árva kisfiú játszik rajta. Tudtuk persze, hogy még legalább hármat kell bevarrnunk nekik a továbbjutáshoz. És ez a görcs csak a piros ruhás májasokat segítette. Haman nevű németjükkel még az első félidőben újabb gólt lövettek nekünk. Aztán jött még 45 perc kínlódás, amit a finn Hyypia tett undorítóvá: negyedszer is ménkű csapott Petkov kapus hálójába. Próbáljunk meg büszkék lenni legalább arra, hogy egy kazah, egy izraeli és egy cseh csapatot is kivertünk az ide vezető úton. Végülis a Liverpool gazdagabb csapat, mint a Levszki, hiába kezdődik mindkettő L-el, az esélyek nem voltak sohasem teljesen egyenlőek. Csak egyszer győznénk egy nagyot végre, dühöng mégis csarnokaiban a Cár.
2004. 02. 19. 11:04 Édes kicsi angyalkáim csodálatos csatában estünk el tegnap. Az ortodoxia két legnemesebb oroszlánja küzdött meg egymással. Athénban járt csapatunk. Nem számítottunk a vendégbarátság túlzó nyájasságára: küzdeni mentünk, de nemes birokra keltünk. A görögök testvéreink. Olyan barátságos találkozó volt ez, melyben fivérek birkóztak férfias erényeik legjavát mutatva, de gyűlölet nélkül. Vad indulat helyett a büszke játék volt fontos nekünk e seregszemlén. Szent játék volt ez, mintha Patroklosz és Akhilleusz birkóztak volna Trója falai alatt a táborban, hogy nemes versengéssel csapják el az időt az igazi ostrom előtt. Trója falai most Portugáliában vannak, és testvéreinkkel, a görögökkel együtt szállunk majd harcba bevételéért, most pedig harciasságunk ébrentartására küzdöttünk kicsinyt. Alulmaradtunk e küzdelemben. A görögök 2-0-ra verték fiainkat. A görögök nem kaptak ki régen, ez már a 14. mérkőzésük volt az utolsó vereségük óta. Szép volt hellén harcosok, elismerünk és szeretünk Titeket. Köszönjük, hogy a meccs elején kihagytátok azt a tizenegyest, nem lett volna szép így győznötök. A legyőzött azonban nem törhet meg. Berbatov dupla fejese, vagy Jankovics megmozdulása a végén, Petkov gyönyörű, távolról meglőtt labdája mind-mind jelzik, van mire építenünk. A labda többet volt nálunk, a meddő mezőnyfölényt kell már csak gólra váltani. Nem szabad megijedni. Két kapust is kipróbáltunk, 1-1 gólnyi terhet cipelnek most. Segítsünk nekik, kérlek benneteket angyalkáim, ne törjenek meg. Egy igazi ellenség bizton fellelkesíti majd őket, és akkor megállíthatatlanok lesznek. Megilletődtek, de most már öszpontosítani kell. A görögökkel az EB-döntőn újra találkozunk. A hibák azért vannak, hogy kijavítsuk őket, üzeni atyai feddésként a CÁR.
2004. 02. 09. 17:19 Édes kicsi angyalkáim, emlékeztek még ugy-e az okos Jankovicsra, a szerb báránykára, akit honosítottunk az Eb-selejtezők előtt? Hát persze, emlékeztek, mert igaz, hogy csak háromszor vette fel a bolgár mezt a selejtezők alatt, de gólt lőtt a belgáknak, megmutatva, hogy nem csak nekünk lehet példaképünk Brüsszel, hanem az ottaniak is tanulhatnak tőlünk. Igen, Jankovics szerb fiú, de már bolgár, és ezt a vitát másodszor kérem, hogy zárjuk le egyszer és mindenkorra. Aki nem bízik benne, annak álljon itt a végső érv vele kapcsolatban: ismét hazajött. Emlékeztek angyalkáim, itt is megírtam már, biztos figyeltetetek, most is figyeltek, Jankovics Kínában játszott. A Dalian Side csapatában futkározott daliás alakja. Rügyfakadáskor azonban már a mi bajnokságunk játékosa lesz! A Litex Lovecsben találta meg méltó helyét, és drukkoljunk neki, hogy jól érezze magát. Drukkol neki még a Cár is.
2004. 02. 02. 14:12 Édes kicsi angyalkáim, sokáig hallgattam, hiszen január elején a Kisjézus ünnepével voltam elfoglalva, mint gondolom Ti is. A kisdednek pedig eszetekbe kell juttatnia nektek is a mi kicsinyeinket. Az ő nevelgetésük, tanítgatásuk a legnagyobb felelősség. Nem maradhat az ortodoxia, de Bulgária sem új sztárok nélkül. Ahogy az elvetett magon sem látszik még a pergő kalász arany színe, úgy a labdák közt felbukkanó buksik közül sem tudhatjuk előre, kinek lesz akkora buzogánya, mint Sztojcskov kapitánynak. Most itt az idő figyelni a fiúkra, akik elszakadnak édesanya szoknyájától, hogy idegenben bizonyítsák a bolgár bátorságot. A 17 éven aluliakról a héten kiderült, hogy Norvégiába kell majd utazniuk. Ott a házigazda ifjoncai mellett meg kell verniük az osztrák és az izlandi csibészeket is, hogy a kontinentális U-17 tornán tovább jusson csapatunk. A 17-19 év közti fiaink, akik már legénynek is nevezhetik magukat, nem mennek messze. Épp csak a szomszédos Romániába utaznak át szép győzelmekért, az U-19 EB-selejtezőcsoportot megnyerni. A baráti Románia szívélyes legyőzése után azt várjuk tőlük, hogy a lengyelekkel és az észtekkel is elbánjanak. Imádkozzunk együtt aranyos csarnokainkban vagy kis kőkolostorainkban, kérlel benneteket szívélyesen ölelve aCár
2003. 12. 15. 16:50 Édes kicsi angyalkáim, a legcsodálatosabb angyalka megpihenteti szárnyait. Hriszto Sztojcskov nem focizik többé. A legnagyobb vitéz ő Belizár óta. Édes kicsi angyalkáim, nekünk ez az Eb-n már édes mindegy, hiszen évek óta nem erősíti a válogatottat, de tanácsai mindig fontosak maradnak, akár melyik kontinensen is kápráztatja el a halandókat. Angyalkáim, idézzük fel Sztojcskov életét, hogy este imáinkba foglalhassuk. Plovdivban született 1966-ban, apukája a védelmi minisztériumnál dolgozott. Igazi karrierjét maga is a hadsereg csapatánál, a CSSZKA Szófiánál kezdte, emlékeztek még? 1984-ben. El is akarták tiltani örökre, amikor a kupadöntőn indulatosan védte az igazságot. De másodfokon győzött. 1990-ben ment a Barcelonába, és Európa, mint az arénák fűszálai, oly engedelmesen hajolt meg előtte. 1994-ben tálcán nyújtották át neki az Aranylabdát, miután negyedik helyre vezérelte nemzeti csapatunkat a világbajnokságon. Játszott egy fél évig Parmában, amikor méltatlanul viselkedtek vele a hálátlanok Katalóniában, de kegyesen megbocsátott, és visszatért hozzájuk. Aztán két meccsre leigazolta a szaúdi bajnokcsapat, és Ázsia Kupát nyert nekik. Aztán játszott Japánban és Amerikában is, hogy Nagy Sándornál is messzebb jusson fényes dicsősége. Többet nem focizik. A barceloniaiak könyörögnek neki, legyen otthon a vezetőjük. Majd meglátja. Sztojcskov hisz a fiatal, új bolgár válogatottban. Mi pedig hiszünk Sztojcskovban. Fejet hajt előtte elsőként maga a Cár.
2003. 12. 14. 0:44: Édes kicsi ártatlan angyalkáim, hát kapkodom itt a fejem, észre kellett, hogy vegyük, hogy már megint Tükhé (vagy ahogy a barbár rómaiak mondják Fortuna) döntött a jövőről! Bizony görögös műveltségünk hiába majmolják a pápista nyugaton, először az Eb-n aztán a Vb-n mutatjuk meg, hogy nem csak a kultúra bölcsője a Balkán, de a kulturált labdarúgásé is. Semmi bajom azzal, hogy a tiszta antik műveltségből sarjadó ortodoxia mellett kialkalakultak egyes tévutak, csak lelket akartam önteni belétek. Szóval kicsi angyalkáim, a múltkoriban megtudtátok, miért lesz könnyű Eb-t nyerni. Nézzünk messzebb a horizonton! Látjátok a németországi világbajnokság döntőjét? Látjátok, ahogy a két Petrov, Sztilian és Martin között Berbatov csókolja meg a serleget? Na az ide vezető úton a következő nemzetek labdarúgóit leszünk kénytelenek tiszta, nemes játékkal megalázni: a svédeket, akik Boszniából, a Balkánról lopnak janicsárokat a csapatukba (Ibrahimovity); a horvátok, akiket már idén is megelőztünk és rutinból verjük őket; az izlandiak, akik biztosan szeretnek focizni, de ez kevés; illetve a magyarok és a máltaiak, akik sajnos a pofozógép szerepét töltik be minden csoportban, és csak hiszik magukról, hogy "na majd mi leszünk a mérleg nyelve". Nem kell mérleg édes angyalkáim, aranyozott kupola borul szeretett fiaiank fölé, bárhova lépjenek is. Ölel benneteket a Cár!
2003. 12. 05. 13:58 Édes kicsi angyalkáim, rátok is kíváncsi mindenki, írogassatok csak ide. Észrevettük, hogy volt sorsolás. Minden a legnagyobb rendben, bár a németeket nem tudjuk még szétverni. Ezt sokan nem értik, pl.azok, akik a harmadik kalapba raktak a VB-selejtezőknél is, de mindegy angyalkáim, voltunk már nehezebb helyzteben. A dánok ostobák, hiába lökdösődnek. Az olaszok hisztis elkényeztetett arcok, sajnálkozhatnak majd, mint a pogányok I. Borisz színe előtt tették. A svédek még a magyarokkal is ikszeltek nemrég, hahahaha. A csoportot nyerjük, és ha a németek másodikok lesznek, ahogy az várható, akkor a négy közé jutásért szokás szerint végre kiverhetjük őket megint. Ölel titeket a Cár.
2003. 11. 28. 14:32 Édes kicsi angyalkáim, nagyon fiatal a csapat. Novemberben, Koreában pedig bejöttek a még kisebbek, három új arccal vertük meg a vb 4-dik Koreát, kösz szépen, a kispad is kiapadhatatlan tehetségekben.Emlékeztetőül: úgy nyertünk a csoportunkban, hogy első mi, aztán a horvátok (elengedtük nekik az utolsó meccset, nyerhettek, hogy kijuthassanak ők is). Aztán a belgák, akiknek elég jó jutott az életben ahhoz, hogy kibírják, 2004-ben nem lesznek Eb-résztvevők. Negyedikek az észtek, akik nagyon szimpatikusak, Tallinban hagytunk nekik is egy gól nélküli X-et, mert ki tartson össze, ha nem mi, akikre ráomlott a vasfüggöny?! Ezért nyerhettek a végén a horvátok, ha még mindig nem értenétek, édes kicsi angyalkáim. Andorra a tökutolsó nulla ponttal. Kíváncsi vagyok, hogy az UEFA mikor engedi majd meg, hogy a Dnyeszteren túli moldáviaiak meg a gagauzok is önálló csapattal induljanak, de mindegy, Lima nevű focistájuk lőhetett egy gólt nekünk Szófiában, más kérdés, hogy 3 perc múlva kiállították. Ha neki megérte...Cár
2003. 11. 28. 14:06 Emlékeztek édes kicsi angyalkáim, amikor 94-ben kivertük a németeket a vébéről? Na a mostani csapatunk pont olyan jó, csak még sokkal jobb!Aki azt mondja, hogy csak azért előztük meg a horvátokat, mert a selejtezők előtt Zoran Jankovicsot, a szerb védőnket honosítottuk, annak most ideírom, hogy egyszer és mindkorra lezárjuk ezt a vitát: NEM EZÉRT NYERTÜNK a 8. csoportban! Jó: Jankovics tényleg játszott, amikor nyertünk még tavaly októberben a horvátok ellen, de a visszavágón is a 72. perctől, amikor kikaptunk a nekünk-már-minden-mindegy-úgyis-nyertünk meccsen, amikor az egész csak arról szólt, hogy nehogy már megint Brüsszel pampogjon. Azt senki sem akarhatta, hogy a belgák jussanak tovább. Jankovics jó srác, Kínában játszik a Dalian Shide csapatánál, De: nem miatta mentünk tovább, nem azért mert kihasználtuk a szerb-horvát gyűlölködést, tehát nem a délszláv konfliktus hullámain szörföztünk a portugál partokra.Ennyit Jankovicsról, aki most már bolgár állampolgár. Különben is, csak három meccsen játszott. És csak a belgáknak lőtt gólt.Cár
Írjon nekünk! Médiaajánlat Impresszum 
Édes kicsi angyalkáim, a legcsodálatosabb angyalka megpihenteti szárnyait. Hriszto Sztojcskov nem focizik többé. A legnagyobb vitéz ő Belizár óta. Édes kicsi angyalkáim, nekünk ez az Eb-n már édes mindegy, hiszen évek óta nem erősíti a válogatottat, de tanácsai mindig fontosak maradnak, akár melyik kontinensen is kápráztatja el a halandókat. Angyalkáim, idézzük fel Sztojcskov életét, hogy este imáinkba foglalhassuk. Plovdivban született 1966-ban, apukája a védelmi minisztériumnál dolgozott. Igazi karrierjét maga is a hadsereg csapatánál, a CSSZKA Szófiánál kezdte, emlékeztek még? 1984-ben. El is akarták tiltani örökre, amikor a kupadöntőn indulatosan védte az igazságot. De másodfokon győzött. 1990-ben ment a Barcelonába, és Európa, mint az arénák fűszálai, oly engedelmesen hajolt meg előtte. 1994-ben tálcán nyújtották át neki az Aranylabdát, miután negyedik helyre vezérelte nemzeti csapatunkat a világbajnokságon. Játszott egy fél évig Parmában, amikor méltatlanul viselkedtek vele a hálátlanok Katalóniában, de kegyesen megbocsátott, és visszatért hozzájuk. Aztán két meccsre leigazolta a szaúdi bajnokcsapat, és Ázsia Kupát nyert nekik. Aztán játszott Japánban és Amerikában is, hogy Nagy Sándornál is messzebb jusson fényes dicsősége. Többet nem focizik. A barceloniaiak könyörögnek neki, legyen otthon a vezetőjük. Majd meglátja. Sztojcskov hisz a fiatal, új bolgár válogatottban. Mi pedig hiszünk Sztojcskovban. Fejet hajt előtte elsőként maga a Cár. 
