Korán löttyent a horvát sör

Törökország sportot űz a feltámadásból. Fatih Terim együttese az osztrákok és a csehek elleni fordítás után a horvátok ellen is megragadta az utolsó szalmaszálat, és a 122. percben belőtt egyenlítő találatot követő büntetőpárbajban kiharcolta a legjobb négy közé jutást. Ezalatt Bécsben az egyik szurkolója kis híján egy múzeumba tévedt, a horvát és török drukkerek pedig biztosították egymást a németek elleni támogatásukról. Ilyen volt a negyeddöntő az osztrák főváros legnagyobb szurkolói zónájában.

Bordás Gábor helyszíni tudósítása Bécsből

•  Nézze meg az összes eddigi Eb-gólt!
•  Nézzen képeket egy török drámáról!
• Elemezze ki a gólokat 3D-ben, tetszőleges kameraállásból!
• Irányítsa ön az Európa-válogatottat!
• Így szavaznak önök: játékos- és csapatstatisztikák  
• Hiddink az év árulója szeretne lenni Hollandiában
• Ez történt percről-percre

"Vigyázat, törökátjáró" - tehetnék ki a táblát Bécs egyik hatsávos bevezető útja mellé,
délután kettőkor ugyanis egy félmeztelenül érkező fan máris felfokozott állapotba kerül, a pirosnál kiugrik a kocsijából, és zászlólengetéssel egybekötött sörhas-táncot lejt a látványt immár természetes jelenségként fogadó osztrák sofőrök előtt. A lámpa zöldre vált, de hiába szólalnak meg a dudák, emberünk ragaszkodik az előre kigondolt koreográfiához, és nem tágít, amíg be nem fejezi a produkcióját.

A város legnagyobb szurkolói zónáját keresve nincs szükség az útbaigazításra, már messziről hallani a százezer négyzetéren kialakított Fanmeile morajlását, egy idősödő horvát drukker máris azt hiszi, helyben van, és odaimbolyog az egyik épület bejáratához. "Ez a fan zone?" - érdeklődik az egyik posztos rendőrnél, aki elnézően mosolyog, miközben közli a rossz hírt: "Nem, ez egy múzeum".  A kopaszodását a horvát nemzeti színek feltűntetése érdekében kihasználó férfi elképed. "Tényleg?" - kérdezi, majd egyensúlyát keresve megsimogatja a falat, és ezzel befejeződik rövid találkozása az osztrák kultúrával.

A célponthoz közeledve itt is, ott is szurkolói csoportok tűnnek fel, "Türkyje!" - visítja toporzékolva két kiskorú lány, amint meglátnak egy ötfős horvát társaságot, amely pillantást sem vetve rájuk beleerősít a "Ljepa Nasa Domonko" kezdetű dalba. Bár sajtóigazolványomat kihasználva a VIP-bejáraton megyek be, mégis olyan ellenőrzésben részesülök, ahonnan már csak egy lépés a belső motozás, a biztonsági ember oda-vissza áttapogat, és a táskámnak sincs olyan apró szeglete, amely elkerülné a figyelmét.

Az első óriáskivetítőnél hatalmas a török fölény, könnyű nekik, hiszen alapból ötször nagyobb kisebbséget alkotnak Ausztriában, mint a horvátok. Utóbbiak himnuszát ennek megfelelően alig lehet hallani, nem mintha szétfütyölnék a török szurkolók, csak éppen a saját dalaikat énekelik közben.

A kivetítők közötti parkban kaphatunk egy kis szigethangulatot, már ami az egymás mellett sorakozó toitoi-okat és a köröttük terjengő szagokat illeti, valamint megcsodálhatunk néhány nyitott piszoárt, amely egyszerre biztosítja a szabad ég alatt való, mégis szabályozott mederbe terelt megkönnyebbülést. 

A túlsó oldal kisebb kivetőinél már határozottan a horvátok vannak többségben, habár éles szeparációról sehol sem beszélhetünk. Noha az utóbbi napokban több osztrák újság is nagy terjedelemben taglalta a bécsiek meccsel kapcsolatos aggodalmait, balhéra utaló jelet egyelőre sehol sem látni, sok ezer török és horvát szimpatizáns szurkol egymás mellett teljes békességben. "Ezt az egészet csak a média fújja fel" - mondja egy osztrák srác. "Nézd csak meg, jópáran a kisgyereküket is kihozták, gondolom nem azért, mert annyira félnek. De az érdeklődés tényleg óriási, a hangulatot tekintve ez a meccs itt felér a döntővel, mert a két legnagyobb ausztriai kisebbség játszik egymással."

Később horvátok és törökök egyaránt biztosítanak arról, hogy bármelyik válogatott is essen ki az este, annak hívei a következő körben a mostani ellenfélnek fognak majd drukkolni, lévén a győztes a németekkel játszik az elődöntőben.  Egybecsengő vélemények szerint ugyanis az a trend az Európa-bajnokságon, hogy a saját nemzeti csapat után mindig a nationalelf aktuális ellenfele a legnagyobb kedvenc. "Semmilyen politikai vagy kulturális oka nincs" - mondja egy helyi lány, amikor az ellenszenv okairól kérdezem.  "A németek egyszerűen borzasztóan játszottak a horvátok ellen, mázlijuk volt a lengyelek ellen, Ausztria legyőzésével meg érthetően nem lopták be magukat a szívünkbe. És akkor még Lehmannról nem is beszéltünk..."

A németek drukkerek közül egyébként szintén sokan eljöttek "ellenfélnézőbe", már amelyikük van annyira összeszedett, hogy tekintetét huzamosabb ideig a kivetítőn tartsa, sokuknak még nem sikerült kijózanodni a csütörtöki diadalt követően.

Mivel a Fanmeile belül is tele van kordonokkal, teljesen követhetetlen, hogy hol húzódnak a szurkolói zóna határai, járkálásom során véletlenül kívül is kerülök rajtuk, minek következtében kénytelen vagyok még egyszer átesni a tüzetes motozás élményén. Cserébe meglepem magam egy sörrel, az árak olyan szinten elrugaszkodtak a valóságtól, hogy a szünetben is könnyen oda lehet férni a büféhez.

Az öltözködési versenyt a horvát lányok nyerik, többük piros-fehér kockás, egyrészes semmiségben hódít, míg török körökben menő a felerészt fehérre festett haj.  Egy vélhetően természetes úton megőszült nagymama együtt visong három lányunokájával, a nagyi a leghangosabb, főleg, amikor Rüstü kapus tűnik fel a képen. Egy társai fanatizáló támogatását élvező horvát rekordot próbál felállítani azzal, hogy két percig levegővétel nélkül fújja a dudáját, a többiek révülten számolják a másodperceket, a magam részéről pár méterrel odébb sétálva drukkolok neki.

A meccs nem túl eseménydús, a gól nélküli kilencven perc után jön a hosszabbítás, amely során pláne nem szaggatják szét az istrángot a csapatok. A közönség már a tizenegyespárbajra készül, amikor a 119. percben Modric labdát szerez, beadásából pedig Klasnic a hálóba fejel. A horvátok úsznak a boldogságban és a sörben, a találat pillanatában ugyanis egy emberként a levegőbe löttyintik poharuk tartalmát (miért is nem vettem fel az esőkabátom?!). Pedig három perccel később jól jönne nekik néhány korty, a hosszabbítás hosszabbításában Semih a léc alá bombáz, robban a török szenvedély, egymás nyakába repülnek a félholdasok, magukba zuhannak a kockásmezesek.

Mégis jönnek a tizenegyesek, Modric, Rakitic és Petric is hibázik, tombolnak a törökök, egy termetes, fejkendős asszony a fenekembe csíp, a horvátok többsége pedig Rüstü védése után azonnal sarkon fordul és feldúltan a kijárat felé viharzik.A kivetítőn Bilic a zokogó játékosait vigasztalja, egy pirosra fesett török szurkoló pedig ugyanezt teszi az egyik földre rogyott horváttal. Elnézve a jelenetet eszembe jut az az ismerősöm, aki egyszer megkérdezte tőlem, mit lehet annyira szeretni a focin.

Hát például ezt.

Szurkolói incidensek Bécsben

Incidensek törtek ki Bécsben röviddel éjfél után az labdarúgó Európa-bajnokság negyeddöntőjében játszott pénteki török-horvát mérkőzést követően. A rendőrség legkevesebb 11 embert őrizetbe vett.

Az osztrák főváros Ottakring negyedében a horvát vereség miatt csalódott horvát szurkolók a szomszédos utcán a csapatuk győzelmét ünneplő törökökre támadtak, és üvegekkel, kövekkel dobálták meg azoknak a lakásoknak az ablakait is, amelyekre török zászlót tűztek ki.

A rendőrök közbelépésre a szurkolók a rendvédelmi erők ellen fordultak, őket is megdobálták üvegekkel és más tárgyakkal.

Bécs Gürtel körútján a több ezer ünneplő török szurkoló miatt bénult meg a közlekedés.