Interjú Gothár Péterrel, a Magyar szépség rendezőjével

filmhu: Mit akartál a Magyar szépség-ben elmondani?

Gothár Péter: Ez egy sok szálon futó történet, tehát csak annyit lehet mondani, hogy az ember mindig ugyanazt a kabátot veszi. Két szomszéd család története ebben a városban, ahol több generáció él egy házon belül, egy tömbön belül. Ez a sokféle ember így vagy úgy találkozik, barátkozik vagy háborúzik egymással. Főleg az utolsó néhány év él bennük mélyen. Van olyan szereplője a történetnek, akiben az utolsó negyven év létezik mélyen, van, akit a következő tíz érdekel jobban. Ezek az érdeklődési irányok ütköznek, és következményük van - ez már drámai helyzet. Természetesen mindenféle zavaros múltat és mindenféle homályos jövőt hordozó történet.

filmhu: Mi volt számodra a legfontosabb a mai magyar "valóságból"? Esetleg egy konkrét társadalmi réteg, a középosztály?

G. P.: Ezek annyira rossz fogalmak szerintem, hogy mai magyar valóság és középosztály. Ha úgy ülnénk le egy történetről beszélni, hogy most akkor a magyar valóságról vagy a középosztályról beszélünk, és annak az előadási módja egy kisrealista elbeszélés, akkor nem fogunk tudni nézőt találni rá - úgyhogy én ezekre a kérdésekre nem tudok válaszolni. Én csak el akartam mondani néhány ember apjának, lányának a történetét, azok magányossá válását, szerelmeit. Ez egy viszonylag egyszerű, ha úgy tetszik, lakótelepinek szánt mese.

filmhu: Mikor fogalmazódott először meg benned, hogy most épp ezt szeretnéd elmondani? És Závada Pált mikor kérted fel a forgatókönyv megírására?

G. P.: Tavalyelőtt nyáron döntöttük el Berger Józseffel producerrel, hogy most talán egy ilyen történetet kéne filmre vinni. Aztán elkezdett sürgetni az idő, a pályázatot be kellett adni. Tavaly májusban fejeztük be a forgatókönyvet Závadával, épp május elsején.

filmhu: Miért választottad éppen őt?

G. P.: Egy párszor már találkoztunk, s mivel igen ingertűrő személy, mindig jót beszélgettünk. Tudtunk egymás dolgairól, és kipróbáltuk, hogy tudunk-e együtt dolgozni.

filmhu: Sok filmednek van irodalmi indíttatása. Ebben az esetben is beszélhetünk irodalmi alapról?

G. P.: Nagy gátja a filmezésnek az irodalom, amikor irodalom marad. Tehát ebben az értelemben nem, ugyanakkor számomra nélkülözhetetlen egy írástudó. A filmezés nem önálló alkotómunka, ugyan egy ember fejében létezik az egész, de nem tudja egyedül csinálni, és aki nagyon erőlteti azt, hogy egyedül gondolja végig, az nagyon sok hibalehetőséget vállal. Én tisztában vagyok azzal, hogy mi az, amit nem tudok, s az olyasmit igyekszem szakemberre bízni. Fontosnak tartom - nem csak azért, mert forgatókönyvpárti vagyok -, hogy azok a mondatok, amelyek elhangzanak egy filmben, rendben legyenek.

filmhu: Závada Pál szociográfus is. A szinopszisból az olvasható ki, hogy a film egyfajta társadalmi látleletet ad.

G. P.: Hát meg orosz szakos is, meg nagyon jól főz. És ezek a tudások alapvető, elengedhetetlen feltételei egy közös munkának. A filmezés életveszélyesen komoly játék, és egyáltalán nem mindegy, hogy kik a társaid ebben a játékban.