Több befejezése volt a Nyolc és félnek

Negyven évvel a film megjelenése után kerültek elő Gideon Bachmann újságíró archívumából azok a fotók, amelyek az 1963-ban forgatott Federico Fellini-klasszikus, a Nyolc és fél "alternatív" zárójelenetéről készültek.

A közönség a film fináléjaként a mágikus körtáncot ismeri, 152 fehérbe öltözött szereplővel és a rendezővel, amihez az aláfestést Nino Rota "cirkuszzenéje" adja. Volt azonban más befejezés is. Ezt egy vonat étkezőkocsijában vették fel: Mastroianni szemben ül filmbeli feleségével, Anouk Aimée-vel, vele akar tovább élni, miközben körülötte, szintén fehérben, megjelennek ifjúságának és fantáziájának nőalakjai.

Mario Sesti író, kritikus szerint Bachman képeiből rekonstruálni lehet az egész jelenetet, és ő már hozzá is fogott az 50 percesre tervezett Az utolsó jelenet című dokumentumfilm elkészítéséhez. Úgy tervezi, hogy a cannes-i fesztiválra lesz kész, a közönségnek pedig Fellini halálának 10. évfordulója alkalmából, október 31-én mutatják be.

"Kétezerhatszáz képet dolgozunk fel a filmhez, amelyben hangsúlyt kap Fellini és Mastroianni kedves, csipkelődő, testvéri barátsága, a rendező túláradó vitalitása, amellyel kipróbál, eljátszik minden szerepet, továbbá ennek a jelenetnek a posztindusztriális kort megelőző víziója és a forgatásán jelen lévők kommentárjai" - nyilatkozta Sesti.

Az elveszett jelenet történetét kevesen ismerik. Fellini visszaemlékezéseiben így intézte el: "Volt egy elgondolásom az utolsó jelenetre Guidóval, aki előtt megjelennek élete összes női. A helyszín egy étkezőkocsi. De a producer készíttetett egy rövidfilmet az összes szereplő körtáncával, amit nyolc kamerával vettek fel. Amikor megnéztem, úgy megfogott, hogy elhatároztam, megváltoztatom a film végét." Fellini tehát lemondott egy kedvenc helyszínéről, a vonatról, amely több filmjében, a Fehér sejk-ben, a Bikaborjak-ban, a Nők városá-ban és a Ginger és Fred-ben is szerepelt.

Sandra Milo, a filmbeli "jámbor szerető", Carla, így emlékezik: "Fehérben voltunk, és mindnyájan ott köröztünk mosolyogva, megbékélten Marcello körül. Megkérdeztem Federicót: nem arról van-e szó, hogy mindnyájan halottak vagyunk, és ki tudja, hová megyünk ezzel a vonattal? Lehet - válaszolta - Jól fogtad meg. Olyan képzetet adott, mintha egy végleges utazásról szólt volna. Éreztük, hogy valami nagyon különlegesnek vagyunk a cinkosai, részvevői, tanúi."

Claudia Cardinale, a film idealizált nője leginkább a szeretet érzésére, a vakító fehérségre és a vonat fekete-szürke füstjére emlékezik. "Federico volt az első, aki azt akarta, hogy önmagam legyek. Elfogadta a hangomat is. Elbűvölten dolgoztunk, elvarázsolt bennünket a tehetsége, bár egyikünk sem látta soha a forgatókönyvet."

Gideon Bachmann képeit az utolsó jelenetről vándorkiállításon mutatják be.