Sophie Marceau kitárulkozik

Vágólapra másolva!
Vágólapra másolva!

Forrás: MTI- Interjúkban ritkán beszél a magánéletéről - akárcsak a legtöbb ismert ember. Az első rendezői filmjében azonban rendkívül személyes és intim témát dolgozott fel: a saját válását. Nem volt fájdalmas a kitárulkozás?
- Egyáltalán nem. Sőt, kimondottan felszabadító érzés volt. De azt hiszem, eddig sem titkolóztam nagyon: Franciaországban mindenki tudja, mi történik épp velem, hány gyerekem van, kivel élek együtt. Nem mondom, hogy interjúalanyként a kedvenc témám a magánéletem, de nem is rejtőzködöm. Éppen annyit árulok el magamról, amennyire szükség van.
- A filmjében ennél sokkal többet mutat meg magából. Az érzelmeit és a nehéz időszakait egyaránt megismerhetjük belőle. Terápiaként működött a filmezés? Így sikerült feldolgoznia mindazt, amin keresztülment?
- Inkább úgy fogalmaznék: magamat használtam példaként ahhoz, hogy az emberekről és az emberi érzelmekről meséljek. Színészként is az a feladatom, hogy különféle emberek bőrébe bújjak, és átéljem a sorsukat, érzelmeiket. Így aztán mindig is az foglalkoztatott, hogy mi jár az emberek fejében és mi történik a lelkükben. Az irodalomban is azokat a műveket kedvelem, amelyek erről szólnak. Ezúttal a saját életem volt az, amin keresztül a legjobban tudtam bemutatni egy szerelem végét, egy pár felbomlását, egy család történetét. Számomra ez egy izgalmas, érdekes történet, ami nem csak velem esett meg, hanem másokkal is. A filmben ugyan nagyon személyesnek tűnik, én azonban mégis azt remélem, hogy sokan tudnak majd azonosulni vele. Hiszen férfiakról, nőkről, gyerekekről van szó, és igyekeztem elkerülni, hogy bármelyikükkel szemben elfogult legyek. Remélem, sikerült objektívnek maradnom, és megmutatnom, hogy egy helyzetben mindenkinek igaza van, ugyanakkor mindenki téved. Én épp ezt szeretem az emberi történetekben. Forrás: ORIGOEzzel a szemlélettel írtam már egyszer könyvet az életemről, és a Beszélj a szerelemről! forgatókönyvét is ehhez a hozzáállással készítettem. És mivel az írások közben önálló életre keltek, nem féltem beleszőni kitalált elemeket. A valóságot a fikcióval kevertem. Az elején még csak dokumentáltam az életem eseményeit, később azonban mások történeteit is felhasználtam, és hozzájuk szőttem. Így több száz vagy akár több ezer apró történetet is összegyűlhetett, és eggyé válhatott benne.
- Ezek szerint csak önmagából tud kiindulni, amikor ír vagy rendez?
- Erre egyelőre nem tudok válaszolni, mert mindössze egy könyv és egy film van a hátam mögött. Illetve van még egy rövidfilmem is, de egész estés játékfilmet csak egyszer készítettem. Ezek alapján még nem tudhatom, hogy mi érvényes rám mint rendezőre. Mindenesetre biztos, hogy számomra egyszerűbb, ha olyan anyaggal dolgozom, amit 100%-ig ismerek és az ellenőrzésem alatt tarthatok. Talán egyszer majd találok egy olyan forgatókönyvet, amit szívesen vinnék vászonra, vagy eszembe jut egy történet, amit megírnék, noha nem velem esett meg. De akkor is köze lesz ahhoz, ami engem érdekel, ami foglalkoztat, és ahogy a világról gondolkodom.