Ölni rossz

"Amerika beteg, Amerika beteg, talán meggyógyítom, ha egyszer odamegyek" - jutott eszembe a régi nóta a moziban. Nem csak azért, mert arról szólt a film, hogy az amerikai társadalom paranoid, erőszakos és kizsákmányoló, hanem mert mindezt oly naiv könnyedséggel taglalja, mint az idézett refrén.

Kiáltvány és dokumentumfilm egyszerre a Kóla, puska, sültkrumpli. Undorító fasisztákról szól, akik behálózzák Amerikát. Idegbeteg emberekről, akik távoli népeket folyamatosan, közvetlen szomszédjukat pedig rendszeresen lövik. Gusztustalan médiáról, amely folyamatosan rettegésben tartja az embereket. Rasszista kertvárosi polgárokról. A South Park-tól kölcsönzött jelenetekkel segíti megértetni, hogy milyen az Amerikai Egyesült Államok.

Moore egy forradalmár Maci Laciként kalauzol az unalmas kisváros és környéke borzalmai között. Sokszor feltűnik, kedvesen segít az elesetteknek, aki sír, azt átkarolja, egyszerűeket kérdez addig ismételve, míg valami nem történik. A hülyéknek megeszi az uzsonnáját, hülyét csinál belőlük.

Egy pillanatra sem kételkedik abban, hogy igaza van. Nem általában keres okokat arra, hogy iskolások miért lövik le egymást, hanem kész téziséhez keres megerősítéseket. A koncepciója nagyon egyszerű, de muszáj megfontolni: Ölni nagyon rossz dolog. Amerikában sokat ölnek (a háborúkon kívül évente több mint 11 000 alkalommal). Az öléshez fegyver kell. Aki fegyvert tart, ad el, használ, támogat, az ölni segít.

Ölni nagyon rossz dolog. "Aki hazudik, az csal, aki hazudik, az lop" idézettel egyszerűen lehet ellenkezni jogosan. De ölni tényleg a legrosszabb dolog.