Vágólapra másolva!
Vágólapra másolva!

Hogy az eset valóban így történt-e, vagy csak a Max stábja körében terjedt el a pletyka, rejtély. Tény azonban, hogy Hámori Andrásnak, a producernek is hasonló volt az első reakciója, miután elolvasta a forgatókönyvet. "Ezt a filmet nem szabad leforgatnunk" - gondolta, bár az olvasottak nagy hatást gyakoroltak rá.

A magyar származású Hámori András családja a II. világháború üldözöttjei közé tartozott, majd a kommunizmus elől menekült Kanadába. "Hitler neve tabu volt a családunkban" - meséli. "Úgy hangzott számomra, mint az Antikrisztusé. A kép, amely Hitlerről kialakult bennem, a filmek sztereotip figurája volt: félrefésült hajával, bajuszával, barna uniformisában, üvöltve egy emelvény tetején... Szinte felfoghatatlannak tűnt, hogy ez a forgatókönyv másképp jeleníti meg őt. Képtelen voltam elképzelni ennek a filmnek a megvalósulását."

Épp ezt akarta közölni Meyjesszel, amikor hirtelen meghatotta a forgatókönyvíró lelkesedése és felkészültsége. Addigra Meyjes azt is elhatározta, hogy életében először maga áll a stáb élére, és belekóstol a rendezésbe. Kész storyboarddal érkezett a Hámorival megbeszélt találkozóra, és hajlandó volt megküzdeni azért, hogy dédelgetett ötletéből film készüljön.

"Kezdtem belátni, hogy a szörnyetegnek emberi arca is lehetett" - emlékszik vissza Hámori. "Észre kell venni, hogy a XX. század vagy talán az egész történelem legrettegettebb személyisége valaha névtelen kis senki volt, aki kudarcot vallott a művészettel. Amennyire kockázatosnak tartottam a film elkészítésének ötletét kezdetben, később annyira elképzelhetetlennek ítéltem nem elkészíteni."