Tarantino: Az elvárásoktól indulok be

Az [origo] nemzetközi különítménye jelen volt Quentin Tarantino legújabb kultgyanús filmje, a Kill Bill Los Angeles-i sajtóbemutatóján. Ezután lehetőségük volt beszélgetni a film készítőivel és szereplőivel. Elsőként természetesen az Arany Pálma-díjas rendezőt kérdeztük alkotásáról. Tarantino szerint a Kill Bill, bár külsőre kommersz kung-fu filmnek tűnik, több annál. Beszélt múzsájáról, Uma Thurmanről, a női szerepek fontosságáról és Pedro Almodóvarhoz fűződő barátságáról is.

Quentin Tarantino

Hogy született a Kill Bill?
- A Kill Bill forgatókönyvét akkor kezdtem írni, amikor a Ponyvaregény-nyel a stockholmi filmfesztiválon voltam. Miután lement a Ponyvaregény, nem volt semmi dolgom, megnéztem a Csungking expressz-t meg egy csomó klassz európai filmet, Jean Renoirt meg ilyesmiket. Aztán csak mászkáltam a városban, és az egész közeg nagyon inspirálóan hatott rám. Harminc oldalt írtam meg ott a Kill Bill-ből, és éveken keresztül csak ez a harminc oldal volt meg az egész sztoriból. Aztán sok évvel később egyszer csak úgy éreztem, hogy elő kellene kotornom. Umával találkoztam valahol, és elkezdett kérdezgetni erről a régi tervemről. Akkor már évek óta egy második világháborús történetet írtam, amibe nagyon beletemetkeztem. Szóval Uma elültette a bogarat a fülembe. Hazamentem, és elővettem azt a harminc oldalt.

A Kill Bill-t dominálják a nők. A főbb szerepeket mind színésznők játsszák, miközben ez egy rendkívül férfias női sztori. Egy létező személy inspirálta a forgatókönyv írásakor?
- Lehet, hogy valami filozofikusabbat kellene válaszolnom, de valójában ezt a filmet elejétől végéig Uma Thurmanra építettem. Ő volt a múzsám. Uma az első igazi múzsám. Igazán segíti az alkotást.

Mitől olyan különleges Uma Thurman?
- Nem is tudom igazán szavakba foglalni. Amikor a Ponyvaregény-t csináltuk, egyszerűen egymásra találtunk. Tudod, ez az az érzés, hogy: "ez az én színésznőm", "ez az én rendezőm". Csodálatos élmény volt, amikor így egymásra találtunk. Már akkor eldöntöttem, hogy időről időre - persze nem minden filmemben - jó lenne újra együtt dolgozni. Mint von Sternberg és Marlene Dietrich, vagy Godard és Anna Karina - a mozitörténet legszebb párosai. Uma olyan, mint a klasszikus hollywoodi sztárok, igazából neki a '30-as években kellett volna születnie. Nincs túl sok ilyen mai színésznő. Pedro Almodóvar barátom mindig meglátogat, amikor Los Angelesben jár, és én is meglátogatom, amikor Madridban vagyok. Úgy volt, hogy írok neki egy gengszter-melodrámát, de aztán nem lett belőle semmi. Azt mondta egyszer Almodóvar, hogy nekem elképesztőek a férfi szereplőim, az ő filmjei pedig a női szereplők terén erősek. Vagyis ha egymásnak adnánk őket: én a férfi szereplőimet, ő pedig a női szereplőit, abból valami igazán fantasztikus születne. Most, hogy elkészült a Kill Bill, azt gondolom, hogy én is rátaláltam a nőkre. Ezek a női szereplők az enyéim, az én női szereplőim.

Uma Thurman és Quentin Tarantino

Mondhatjuk, hogy a Kill Bill egy kommersz akciófilm, mint a hongkongi kung-fu filmek?
- Igen. Nem sokban különbözik azoktól, hiszen a dramaturgiát végül is tőlük vettem át. Szeretem a spagetti westernt, szeretem a régi kung-fu filmeket, a japán jakuzafilmeket. Ezek közül mind a bosszúról szól. Az én filmem azért másról is szól: egy anyáról, aki elveszíti a gyermekét. A kiindulási pont alapvetően a bosszú, ezt azonban már milliószor láttuk, nincs rajta mit magyarázni. Öt ember szerepel a listáján, akikkel le akar számolni. És mivel mindhárom műfajt imádom, nem csupán összegyúrtam, hanem alapanyagnak használtam őket,és mint egy szakács kifőztem belőlük valami újat. Mintha egy svédasztalról választhatnál a sokfajta étel közül. Az a legjobb, ha az ízeket együtt kóstolod.

A zene a legelső hozzávaló?
- A zene a fűszer az egészben.