Vágólapra másolva!
Tizennégy évvel a berlini fal leomlása, a kommunista rendszer csődje után, felüdítően, mégis elgondolkodtatóan hat Wolfgang Becker Good bye, Lenin! című görbetükre, amelyben a tragikomédia szinte minden regiszterét meghúzva mutatja be a rendszer egyik követőjének sorsa által az egész NDK tragikusan komikus sorsát.
Vágólapra másolva!

Férje disszidálása után apátiába esik Cristiane Kerner, amelyből csak hosszas kezelés után ébred fel. Megváltozva érkezik haza a klinikáról, megfeledkezve mindenről, eltűnt férjét politikai munkájával helyettesíti, amelyet megszállottként végez.

A rendszer meg is jutalmazza, kitüntetéseket kap, ám a berlini tüntetések előestéjén, amikor már csak napok kérdése az NDK széthullása, szívinfarktus következtében kómába zuhan. Betegágyában alussza át a berlini fal leomlását. Így lekési a kapitalizmus győzelmét a szocializmus felett az alig negyvenéves munkás-paraszt köztársaságban.

Amikor valamilyen csoda folytán nyolc hónap után felébred a kómából, egy teljes egészében átalakult élet veszi, azaz venné körül. Orvosai minden izgalmat megtiltottak neki, így fia nem kisebb feladatot kénytelen megoldani, mint feltámasztani a halott NDK-t.

A gondolat, hogy legalább anyja lakásában állítsa vissza a megbukott rendszert, nehezebb, mint azt először hitte. A megváltozott rendszert sokkal gyorsabban fogadta el a valamikori Német Demokratikus Köztársaság lakossága, mint azt a legderűlátóbb prognózisok előre jelezték.

A kidobott egységbútorokat még csak meg lehetett találni, de olyan banalitások, mint a megszokott savanyú uborka beszerzése már komoly nehézségekbe ütközik. A kapitalista rendszer oly gyorsan takarított ki az NDK-ban, hogy a forgószele a megszokott ízek helyett a gyorséttermek és a szupermarketek választékát fújta a lerombolt berlini fal túloldalára.

Cristiane gyógyulása jó úton halad, elhagyhatja az NDK-nak álcázott lakást, és a kinn látottakat megtetézi, amikor egy helikopter alatt egy jól ismert Lenin szobrot lát himbálózni. Kérdést kérdésre halmoz környezetére, és fia, Alex, abba a nehéz helyzetbe kerül, hogy mindezt meg kell magyaráznia.

Forrás: Budapest Film

Alex kollégájával tévéműsorokat varázsolt anyja képernyőjére, megvalósítva ezzel az ideális NDK-t, ahová beengedik az oda ezerszámra érkező nyugatot unt német bevándorlót. Az asszony megelégedve fogadta, hogy mégis az a rendszer győzött, melyben maga is hitt, és ezt a hitét a sírba is vitte, mivel nemsokára romlott egészségi állapota, s ebből a bajából nem ébredt fel.

A tragikomédia csúcsán Alex találkozik korábban disszidált apjával, aki megegyezésük szerint sokáig várt, akkor éppen apátiába esett feleségére, de miután ő elfelejtette a megbeszélt tervet, mely szerint ő is fiával férje után megy, az új családot alapított nyugaton.

Az 1989-ben megszűnő munkás-paraszt köztársaság minden naivitását és a fordulatra fel nem készültsége tragikomédiáját gyermeki ártatlansággal bemutató film azért élvezetes, mivel a sztori szabadon átültethető az NDK típusú környezetbe.

Josh