Nők: szexuális fogyóeszközök

Tóth Györgyi másképp nézi Lukas Moodysson filmjét, a Lilja 4-evert. A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) egyesület munkatársaként úgy látja, a svéd rendező munkájában megelevenedik mindaz, amire oly sok példát látni a valóságban. Egy tipikus szituáció, nemcsak Ukrajnában.

- Magyarországot mennyiben érintheti a Lilja 4-ever című svéd film témája?

- Magyarország ugyanolyan forrásország a nőkereskedelem piacán, mint amilyen Ukrajna, Bulgária és Lengyelország, de mi - földrajzi helyzetünkből adódóan - tranzit- és célország is vagyunk. Ebből ránk a tranzit pozíció a legjellemzőbb, mivel a célországok többnyire jóléti államok, a forrásországok pedig tipikusan a nagyon szegény, krízishelyzetben lévő államok. Nálunk van némi kereslet, de nem túl nagy ezen a piacon, ugyanakkor van olyan terület az országban, ahol a nyomor prostitúcióra kényszeríti a nőket.

Az a fajta nyomor azonban, ami a Lilja 4-ever-ben megjelent - és itt egyaránt beszélhetünk gazdasági és az emberek hétköznapjaiban megjelenő nyomorról is - nálunk jóval kisebb mértékben jelentkezik, mint Ukrajnában, ahol szinte az egész országra jellemző. Ott teljesen tipikusnak tekinthető, amit a Lilja 4-ever bemutat. Az eset trendszerű, kezdve a diszfunkcionális családdal, melynek a filmben ábrázolt modellje csak egy verzió a sokból.

Könnyen el lehet képzelni, a filmben szereplő édesanya milyen életre talált az Egyesült Államokban - nagyon is hasonlóra, mint amilyenre a lánya Svédországban. Ha pedig esetleg nem kényszeríti prostitúcióra a férfi, akivel elutazott, akkor is a rabszolgaként tartott feleség szerepébe kerül. Az sem véletlen, hogy valaki az USA-ból hazamegy Oroszországba feleséget találni. A nőkereskedelem egyik formája ez is, amelynek áldozatait a szakma katalógus-menyasszonyként definiálja. (MOB - Mail Order Bride)

Ugyan a filmből ez nem derül ki egyértelműen, valószínű, hogy Lilja édesanyja ilyen helyzetbe került. Jelentkezett mondjuk egy közvetítő irodánál - amikről azt kell tudni, hogy a nőknek új életet ígérnek egy civilizált országban, jó körülmények között, egy "civilizált" pasi mellett. A közvetítő irodák direkt rájátszanak arra, hogy a nőknek "civilizált" férjet ígérnek, szemben azzal, amihez otthon hozzászoktak.

A jóléti államokban pedig azzal hirdetik ezeket a nőket, hogy ők még nem olyan csúnya emancipáltak, mint a nők náluk, hanem engedelmesek és odaadóak - értsd: bármit meg lehet velük csinálni. A helyzet iróniája, hogy az otthonukból menekülő nőknek épp az alárendeltségből van elegük, vagyis különböző igényű embereket eresztenek össze. Csak persze a nők igénye a célországban többé nem releváns. Migráns nőként mozgásterük és érdekérvényesítő képességük még az otthoninál is csekélyebb.

A migráns férfiakkal ellentétben a migráns nő tartózkodási státusát sokszor a férfihoz való viszonya határozza meg - ezen múlik, hogy kiutasítják-e vagy sem. Ez tehát egy olyan tényező, amely miatt a bántalmazó kapcsolatban maradnak.

A diszfunkcionális család azonban jelentheti azt is, hogy egyszerűen elhanyagolják a gyereket, nem figyelnek rá oda; vagy lehet a családi légkör elnyomó is, ahol nem dúl látványos fizikai erőszak, de a gyereknek kevés az esélye rá, hogy önálló felnőtté érjen. Az ilyen családban élő gyerekekben gyakran megjelenik a bizonyítási vagy szabadulási vágy. A diszfunkcionális családok legsúlyosabb fajtája természetesen az, ahol a bántalmazás különböző formái is jelen vannak. Innen a gyerek (vagy a nő) természetszerűleg menekül, és könnyen áldozatává válik a gyerek-, illetve nőkereskedelemnek.

Noha Lilja még fiatalkorú, inkább a nő-, mint a tipikus gyerekkereskedelem áldozata, hiszen ő maga hozza meg a döntést, hogy elmegy, még ha félrevezetik is. Mindenesetre nem arról van szó, hogy a szülei vagy egy intézmény (például nevelőintézet) eladta - ahogy a gyerekkereskedelemben előfordul. A nőkereskedelemnek viszont tipikus formája, hogy egy idegen férfi vonzalmat vagy szerelmet színlel, és így csábítja el az áldozatát.