Jézus a vásznon - botrányok krónikája

Mel Gibson A passió című filmje heves vitákat váltott ki már jóval a bemutató előtt is. A megbotránkozás és tiltakozás azonban nem szokatlan reakció egy vallási témát feldolgozó film esetében. A mozi születése óta jelen lévő, a közönséget megosztó kérdéseket boncolgató alkotások Hollywood születésétől napjainkig vihart kavarnak ábrázolásmódjukkal és mondanivalójukkal.

Már a mozi születésekor is készültek ilyen filmek. Az első kéttekercses alkotás, az 1898-as The Passion Play valójában egy színházi passiójáték felvétele, amelyet a középkori műfaj legjellemzőbb stíluselemeivel adnak elő. A század első felében a passió történetét azonban számos rendező feldolgozta. 1912-ben készült a From the Manger to the Cross, Sidney Olcott rendezésébn. Ezt követte D.W. Griffith 1916-os filmje, a Türelmetlenség.

Egy évtizeddel később, 1917-ben Cecil B. DeMille elkészítette a Királyok királya című nagyjátékfilmjét, amely nem csak az 1920-as évek egyik legnagyobb sikere lett, de akkori bevételét átszámítva mai értékre, talán minden idők egyik legtöbb profitját hozó mozijaként is lehet említeni. DeMille volt az első, aki jó érzékkel a keresztény egyház támogatását kereste filmje terjesztéséhez, s ezzel többek között azt érte el, hogy legalább 25 évig a filmet minden húsvétkor levetítették számos templomi gyülekezet előtt.
 
A Királyok királyá-ra sokáig úgy tekintettek, mint a legmeghatározóbb passió-film, s ezért sokáig kísérletet sem tettek rá, hogy hasonlót forgassanak. Egyetlen kivétel a francia Julien Duvivier 1935-ös Golgotá-ja, amelyben Jean Gabin alakította Pilátus szerepét.

1953-ban egyházi kezdeményezésre készült el a Lee J. Cobb és Joanne Dru nevével fémjelzett Day of Triumph, illetve ugyanebben az esztendőben forgatták a The Robe című alkotást is Richard Burtonnel a főszerepben. 1959-ben mutatták be a 11 Oscar-díjal jutalmazott Ben Hur-t is.

A hatvanas években három nagy passió-mozi készült, a Királyok királya 1961-es remake-je, George Stevens 1965-ös The Greatest Story Ever Told című filmje és Pasolinitől az 1966-os Máté evangéliuma.

Máté evangéliuma

A Királyok királya '61-es változatát Nicholas Ray rendezte, s eleinte bukásnak gondolták, azonban szépen lassan a film megtalálta a közönségét, s igen népszerűvé vált. Stevens Greatest Story-ja szintén bukásnak bizonyult, ám a kritikusok dícsérték a kiváló operatőri munkát és Max von Sydow megrázó alakítását Krisztusként. A Máté evangéliuma az előző két műtől eltérően sokkal kisebb költségvetéssel készült, s Jézust a hatvanas évek forradalmárjainak stílusában jelenítette meg. Az olasz nyelvű alkotást három Oscar-díjra jelölték.

Názáreti Jézus

1977-ben forgatta Franco Zeffirelli a Názáreti Jézus című minisorozatát, s két évvel később került dobozba a Jesus című alkotás, amelyet a Genesis Project nevű csoport készített. Ez utóbbiból annyi másolatot adtak el evangéliumi csoportok számára, hogy a The New York Times szerint ez lehet minden idők legnézettebb filmje.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK