Kill Bill Vol. 2 - Bevégeztetett

Quentin Tarantino kettévágott filmjének első epizódja után két gondolata támadt az embernek. Az egyik: az élmény fantasztikus, ám nem egészen kerek. A második: nagyon sokat kell még várni, mire a második epizód a mozikba kerül. Kevesebb, mint egy hét van már csak a bemutatóig, s nyugodt szívvel állíthatjuk, az első rész hiányosságait egyetlen kardcsapással semmisíti meg a Kill Bill Vol. 2.

Az első rész 2003 októberi premierje előtt azt írtam, hogy a Kill Bill elsősorban a látványra helyezi a hangsúlyt, s a történet szinte másodlagossá válik, ugyanis a szűkszavú dialógusokkal és a precízen megkoreografált harci jelenetekkel operáló, 111 perces első felvonásból viszonylag keveset tudhattunk meg. Uma Thurman bosszúhadjáratát a film első perceiben beszerzett fejlövés indokolta, s bár jogosnak tűnt a Menyasszony haragja, mégis hiányoztak az előzmények, amelyek a vérfürdővé változó esküvőt megindokolták.

A Kill Bill Vol. 2 azonban tökéletes egésszé formálja az itt-ott lyukacsos történetet, s a két, összesen 248 perces film úgy passzol egymáshoz, mint a jin-jang szimbólum, s az ember szinte azonnal irigyelni kezdi az idei cannes-i filmfesztivál leendő résztvevőit, akik Tarantinónak hála összevágva, stáblista nélkül nézhetik végig a két részletet. A második epizódban a rendező a hangsúlyt inkább a dialógusokra helyezi, ám ügyesen egyensúlyoz a műfajokkal, s ezért azoknak sem kell aggódniuk, akik elsősorban arra kíváncsiak, miként számol le a Beatrix Kiddo névre hallgató Menyasszony három még életben maradt exkollégájával. A terítéken az első részben "kipipált" Vernita Green (Vivica A. Fox) és O'Ren Ishii (Lucy Liu) után ezúttal a lepusztult lakókocsijában élő, kidobóemberként dolgozó Budd (Michael Madsen), a méregkeverő Elle Driver (Daryl Hannah) és Beatrix egykori főnöke és szeretője Bill (David Carradine) szerepel - aki a fent említett Budd testvére.

A színészi játék folyamatosan magas színvonalú, a főbb szereplőktől kezdve a néhány másodpercre megjelenő karakterekig mindenki a helyén van. A második részben végre szerephez jut az első epizódban csak éppen hogy megjelenő Carradine, akinek többek között a film legerősebbre sikerült jelenete, a végső nagy leszámolás is köszönhető, illetve a mindig kiváló Michael Madsen, akinek sajnos a Kutyaszorítóban óta eltelt 12 évben nem sikerült betörnie Hollywood élvonalába, de remélhetőleg a Kill Bill után nem csak Tarantino filmjeiben láthatjuk majd. A félszemű Elle Drivert alakító Daryl Hannah is dícséretet érdemel, akárcsak Gordon Liu, aki Bill "angyalainak" harci kiképzését végző Pai Mei mestert kelti életre.

A két film által alkotott egészet nézve kiderül, Tarantino a hollywoodi filmekben bemutatott hősöket karikírozza a Menyasszony figuráján keresztül. Hiszen az egykori bérgyilkosnőt fejbe, majd mellbe lövik, élve eltemetik és így tovább, a bosszú kardforgató angyalát azonban mindez csak annyira viseli meg, mint egy átlagos Schwarzenegger- vagy Mel Gibson-akciófilm központi figuráját, aki ólomgolyókkal a testében is képes félholtra verni egy teljes tengerészgyalogos osztagot a tartalékos állománnyal együtt, és közben még szellemes megjegyzésekre is van ideje. Mindez a Kill Bill Vol. 2-ben azonban úgy van ábrázolva, hogy egyszerre frappáns és szatirikus is, a film szinte összes jelenete hordoz magában egy-egy a mozi világának szánt fricskát vagy éppen tisztelgést. Tarantino rendezésén keresztül érezni azt a határtalan szeretetet, amelyet ez az egykor videotékásként dolgozó fiatalember a filmek iránt érez.

A második rész is a rendező védjegyévé vált rövid belső epizódokkal dolgozik, melyek mindegyike saját hangulattal és képi világgal rendelkezik. Budd sivatagi lakókocsija, valamint az esküvőn történt események bemutatása a westernfilmek hangulatát idézik, ahol állandóan száll a por és az ember szinte érzi a perzselő napsütést. A temetői jelenet a gengszterfilmek és a horror műfajáról emlékezik meg, s nem nélkülözi a komikumot sem, amely helyenként ironikus és cinikus, de minden esetben frappáns és szellemes. Természetesen folytatódik a kung-fu filmek előtti tisztelgés is, ugyanis az egyik fejezetben megtekinthetjük, ahogyan az ambíciózus lányból halálos harcos válik a kíméletlen és kőkemény mester, Pai Mei keze alatt. Az öreg sensei külső megjelenése is a legklasszikusabb ábrázolásmódot követi, s a koreográfia is lélegzetelállító. A harci jelenetek tervezéséértt pedig éppen az idős harcművészt alakító Gordon Liu volt a felelős.

Forrás: Best Hollywood
Kill Bill Vol. 2 - Uma Thurman és Gordon Liu

A világ dolgairól való elmélkedés, amely szintén Tarantino egyik védjegye - elég a Kutyaszorítóban-ra gondolni, ahol Steve Buscemi hosszan fejtegeti véleményét a borravaló intézményéről, vagy a Ponyvaregény egyik emlékezetes jelenetére, amelyben John Travolta és Samuel L. Jackson a lábmasszázs rejtelmeiről értekezik - szintén helyet kap a filmben, a végső leszámolás előtt, amikor Bill a képregényekről és elsősorban Supermanről beszél Beatrixnek.

Az első résztől eltérően a második talán azért is érezhető jobban sikerült alkotásnak, mivel a Kill Bill Vol. 1-ben felvázolt szálak és az ott gerjesztett feszültség most oldódhat fel, s a befejezés hangsúlyosabb filmélményt garantál, mint az előző, ahol érezhető volt a Miramax vágóinak ollója, amely egyetlen nyisszantással osztotta két részre az egészet. Mindezzel együtt a második epizód befejezése, Bill és Beatrix végső összecsapása az elmúlt évek egyik legerősebbre sikerült jelenete. A döntő harc azonban korántsem olyan véres és látványos, mint például az első rész egyik grandiózus csatája, amikor a Menyasszony a Lucy Liu által alakított O'Ren Ishiivel és testőreinek egész seregével számol le. Bill és Beatrix harca egyszerre kegyetlen, fájdalmas, emelkedett és méltóságteljes.

Forrás: Best Hollywood
Kill Bill Vol. 2 - Thurman, Tarantino és Carradine a forgatáson

Összegezve az első és a második részt elmondhatjuk: Tarantino továbbra is kiemelkedik napjaink filmesei közül ábrázolásmódjával, egyéni, semmi mással össze nem téveszthető stílusával, dialógusaival, karaktereivel és történeteivel. Ami pedig igazán hitelessé teszi, az a már említett filmszeretet, amely az első képkockáktól az utolsóig áthatja alkotásait. Erről a bizonyos utolsó képkockáról szólva pedig egy jó tanács: érdemes megvárni, amíg lepereg a stáblista, ugyanis Tarantino egy vidám jelenetet rejtett el a feliratok végén, amelyben Uma Thurman tréfálkozik az egyik véres harc felvétele után.

Andersen Dávid

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK