Interjú a vámpírvadásszal

Vágólapra másolva!
Ezt a férfit nagyon szerethetik az Istenek. Mert vitalitása, nyugalma és könnyedsége azt sugallja, hogy gondtalan az élete és nincs semmilyen problémája. Elbűvölő, karizmatikus jelenség. Az X-Men, a Kardhal, a Kate és Leopold ausztrál sztárjával a vámpíros kalandfilm prágai forgatásán beszéltünk, miközben ő az ebédjét próbálta elfogyasztani, a sok mondanivaló miatt nem nagy sikerrel.
Vágólapra másolva!

- Nem aggódott amiatt, hogyan fog kinézni hosszú hajjal?

Hugh Jackman: A 80-as években a feleségem belezúgott a hosszú hajú akciófilm-sztárba, Lorenzo Lamas-ba. Most ő imádja a legjobban, hogy nem vágtam le a hajam. Elég sok déjá vu-je van manapság...

- Hollywood Ausztráliából importálta a romantikus kalandhőst, Errol Flynnt. Végigmérve Önt, nem nehéz megállapítani, hogy itt az ausztrál utánpótlás.

- Az X-Men-re nagyon fel kellett hoznom magam fizikailag. Nem csak esztétikai értelemben. A fittségemnek tökéletesen kellett passzolnia a szerep által megkövetelt fizikai feladatokhoz, mert sok mindent magam végeztem el. Abban és ebben a filmben sem mindig a kaszkadőrök ugranak be helyettem a rázósabb jelenetekbe. Itt például alig minden második nap akad a kaszkadőrnek dolga. Ma sokkal több párbaj van, mint bármelyik régi Errol Flynn-filmben. De az üres akció nem tölt meg egy filmet. Flynn Robin Hood-jában (1938) az volt az óriási, hogy a néző láthatta, ha a hős mérges, érezhette az érzelmet, ami a kardpárbajt vagy a csatát elindította, ugyanakkor nem veszett el a dolog bája, az a könnyedség, az a lovagi, fennhéjázó attitűd, ahogy miszlikre aprította ellenségeit. A legjobb kardozós mozik nagyon is hihetőek.

- Drakulát mindenki ismeri. Van Helsinget már nem annyira. Ez a vámpírvadász nem tartozik a Drakula-mítosz központi alakjai közé, eddig inkább mellékszereplőként használták. Mégis olyan színészek keltették életre, mint Peter Cushing, Anthony Hopkins vagy Laurence Olivier. Milyen ember az Ön Van Helsingje?

- A történet legtöbb szereplője számára Van Helsing nagyon titokzatos ember. Vannak a személyiségének olyan részei, amiket nem képes megérteni. Nem fedi az életét amnézia, de élnek bizonyos késztetések benne, amikkel nem tud mit kezdeni. Nem érti, mi hajtja valójában, és egész végig ennek megértésére törekszik. Azt hiszem, ezzel mindannyian így vagyunk (nevet).

Forrás: UIP Dunafilm
Van Helsing - David Wenham és Hugh Jackman

- Általában hogyan áll neki egy karakter kidolgozásának?

- Négy évig tanultam színészetet, akár a végtelenségig el tudnék szórakozni a részletekkel. Először is a körülményekkel kell kiegyezned, amik adottak. Elolvasom legalább tizenötször a forgatókönyvet, és végigjegyzetelem. Leírom milyen emberről van szó, honnan jött, mit akar, mik a céljai. Amikor egy idő után oda lyukadok ki, hogy mi a karakter életének az értelme, akkor már nagyon mélyen járok, talán elértem egy titkát. Olyan ez, mint a detektív-munka. Ezután jön be a képbe a kreativitás: ki kell találnom olyan dolgokat, amik nem szerepelnek a forgatókönyv oldalain, de tudom, hogy hasznosak lehetnek a figura jellemzésében. Kidolgozom a külsejét. Egy kicsit hasonlít ez a Sztanyiszlavszkij-féle módszerre: amikor különféle trükkös dolgokat alkalmazunk a gesztusokban, járásban, szempillantásban. öltözködésben, hajviseletben. Sok mindent kipróbálok, akár egy óra alatt a feje tetejére állhat a karakter, és teljesen új figurává változhat. Ezért van az, hogy minden színész egy kicsit ideges, amikor új szerepet kap, mert eljön a pillanat, amikor azt mondja: "Nem tudom, hogy meg tudom-e jól csinálni." Hiszen rengeteg meglepetés és változás vár rá. A forgatás kezdete előtt hat hónappal léptem be a filmbe, elegendő időm volt kitalálni a részleteket. Először tizenöt oldalas jegyzetet adtam a rendezőnek a szerepemről. Egy része persze hülyeség, de a jó ötleteket megfogadta. Kitaláltam például, hogy amikor Van Helsing a film elején Mr. Hyde-ot meggyilkolja, az nem okoz neki örömet. Bár megölte ellenségét, hibázott, mert elmulasztotta megmenteni a benne lakozó Mr. Jekyll lelkét, akit Mr. Hyde elnyomott. Megölte mindkettőt, holott csak az egyik a személyiség-rész küzdött ellene. Ezért üres a győzelem. Ilyesmiket szoktam belevinni egy filmbe.