Hullaszag a Fehér Házban

A Fahrenheit 911 hatásos film. Arról szól, hogy emberek halnak meg fölöslegesen. Sőt, tulajdonképpen megölik őket a politikusok. Bush a film logikája szerint saját népének is hentese. A Fahrenheit 911 morális kiáltvány arról, hogy az értékek között van hierarchia. Konzervatív világnézetével támadja a politikai konzervativizmust.

"Bűnös és hülye"

Egyszerű logikát követ a Fahrenheit 9/11, a józan paraszti ész megy neki a hatalomnak. A fő érvelése a következő: 

• Az Irak elleni háborúnak üzleti okai vannak, amivel Bush és környezete jól járt
• A háborúban sokan meghaltak
• Bush és bandája tehát pénzért öl meg nagyon sok embert. Minden más háborús érv a legnagyobb téthez, az emberi élet értékéhez képest falra hányt borsó

A nagyhatalmak persze folyton háborúznak. Moore-t egyáltalán nem érdekli, hogy a legerősebbnek rettegésben kell tartania a többieket. A kereskedő és katona párban jártak az idők kezdete óta oda, ahol sok kincs van. Moore moralizál, vallásos hévvel a keresztény gyilkosok között. Odamegy a képviselőkhöz egy kamerával, hogy küldjék el a gyerekeiket harcolni Irakba. Hagyja sírni sokáig az elesett katona anyját. Beszélteti a fronton harcolókat a hullák szagáról és a kedvenc zenéikről. Ezek a legerősebb képek.

Moore kampányol keményen. Nem nyomoz valamilyen titkos igazság után, hanem megbünteti a gyilkosokat. Aki olyan munkát ad, ami a halálról szól, az a legrosszabb a világon, mert az élet a legnagyobb érték - hirdeti. Erről szólt az előző filmje is. Most sokkal jobbak a módszerei, mint a Kóla, puska, sültkrumpli idején. Rengeteg archív felvételt használ, kevesebbet szerepel, és nem fűz annyi kommentárt. Fájdalmasabb ez a film. A politikusokról készített kulisszaképek gusztustalankodások bizonyos szempontból, hiszen sminkelés közben mindenki majdnem olyan védtelen, mintha szükségét végezné, még akkor is, ha visszatetsző élvezettel viseli is a pamacsok motozását nemzet elé készülő fején. Mégsem ízléstelen a film. Szépen elválik a kezdeti kellemetlenkedés, a pénzügyi stikli, az érdek-elmélet és a valóban életbevágó bűn bemutatása.

Fontosak az összefüggések, de a választási furcsaságról, Bush és bin Laden kapcsolatáról, Bush elnök tehetségéről, a szabadságjogokat korlátozó törvényről szóló rész csak körítés a feltéthez: a gyilkosság vádjához. A két témakör elég határozottan kettéválik a filmben, és ez nagyon szerencsés döntése Moore-nak. Elmondja, hogy egyébként is csak a legrosszabbakat gondolja az elnökről, de ez csak a felvezetés.

Amikor a halálról van szó, akkor már más a film hangulata, a gúny és az összevágott adatok helyébe sorsok és vallomástöredékek lépnek. Az igazán fontos második részhez nem is kell már a démonizált ellenség, Bush rendszeres feltűnése. A hosszú bevezetőben eleget hallunk róla, hogy itt már könnyen rá gondoljunk. Moore ezzel a ritmussal nagyon sokat segített saját filmjén.

A WTC elleni merényletet az elején nem látjuk, a vászon, a mozi, minden sötét, zajokat hallunk, a halál zajait. A film végén újra gyászolunk, ez a keret pedig igen hatásos.

Nincsen középút Moore filmjével kapcsolatban, és olyan kérdést tesz fel, melyet mindig fel szoktak tenni az idealisták. Elhiszed, hogy az emberéletnél nincs drágább? Hiszel abban, hogy nem szabad megölnöd másokat? Elfogadod, hogy önző érdekből nem bánthatsz mást? Erre mindenki bólogat elsőre. Moore arról beszél ismét, mint előző filmjében, hogy ez igazából nincs így, mert ártatlanok halnak meg minden nap, mások döntései miatt.

Moore nem engedi árnyalni a helyzetet. Dönteni kell, hogy hivatkozunk-e nemzetközi helyzetre, közösségi érdekekre, a történelmi tapasztalatokra, vagy nem engedünk kompromisszumot. Moore nem enged egy csöppet sem. Annyira sem, hogy megvizsgálja a másik oldal érvrendszerét. Moore mégsem csal és nem hazudik azzal, hogy fanatikus. Morális elkötelezettséget kér, amelyben az értékeknek szigorú hierarchiája van. Hiába tudjuk, hogy semmi sem fekete-fehér az életben igazából, Moore azt mondja, hogy igenis van olyan kérdés, ahol nem lehet lamentálni. Ezt erősíti azzal is, amikor stílust vált a film közepén, amikor megtörténik az említett törés: Bush kedélyes csúfolása és a halálipar közvetlen résztvevőinek bemutatása között. Nem mondja ki, de stílusával utal arra, hogy más hülyének és más bűnösnek lenni. Bush a film szerint hülye és bűnös is, de a két neheztelését okosan szétválasztotta. Az első rész Bushról, a második a bűnről szól.
 
Moore balos-liberális kellemetlenkedőnek tűnhet, vagy annak próbálják beállítani, de valójában ortodox és nagyon szigorú. Ki lehet nevetni, csak akkor az embernek vállalnia kell, hogy egy követ fúj azokkal, akik számára az élet nem mindenek felett való érték. Valójában Moore nagyon konzervatív, de politikai értelemben konzervatívokat támad.

A világ soha nem működött úgy, ahogy Moore elvárná, de attól még felhívhatja valaki a figyelmet a közösségi létbe eleve kódolt gazságokba. Moore nem csak elméleti leckét ad azonban, hanem aktívan politizál. Ettől tűnhet csalásnak az egész. Inkább receptet ad azonban arra, hogy ne csak gondolkodjunk, hanem keressünk kiutat is. Egyszerű, praktikus, de mégiscsak az életről szól.

dr. Igó