Velencei istennők: Monica Bellucci, Mária Magdolna, Gwyneth Paltrow és a menyasszony hullája

Félidejéhez érkezett a velencei filmszemle, de George Clooneynak még mindig nem akadt tisztességes konkurenciája a versenyszekcióban. Alaposan leszerepeltek viszont az európai filmek, a Távol-Keleten még mindig a bosszú a fő inspiráció, és azt is megtudhattuk, mitől tartottak a legjobban a velencei szervezők, hogy százával szerelték fel a mágneskapukat a Lidón. Gwyneth Paltrow gépét visszafordították New Yorkba, ám Anthony Hopkins a távollétében is kikiáltotta korunk legjobb színésznőjének, amit sejtésünk szerint a velencei zsűri is megerősít majd. Russell Crowe viselkedett, Susan Sarandon kicsit azért csak politizált, Kate Winslet pedig éles karrierfordulatot eszközölt - folytatódik helyszíni tudósításunk Európa legrégebbi és legpatinásabb filmfesztiváljáról.

Nézd meg nagyban!Proof: Gwyneth és Jake

Gwyneth jutalomjátéka

Az egyik legjobban várt vendég volt, de végül New Yorkban ragadt Gwyneth Paltrow bizonyos nem részletezett repülőgép-manőverek miatt. Pedig hosszú évek óta nem láthattuk jelentősebb filmben, mivel tökéletesen kielégítette az a szerepkör, hogy rocksztárfeleségként egy - Michelle Wildhoz hasonlóan - gyümölcsről elnevezett gyermek anyukája. A Proof című filmet, amelynek főszerepét már a West End deszkáin is óriási sikerrel alakította, még terhessége előtt és édesapja halála után forgatta, de a bemutató mostanra csúszott.

A magánéleti momentumok azért is fontosak - és a sajtótájékoztatóra való telefonos bejelentkezésekor is főleg ezt feszegették -, mert a történet egy apját gyászoló zsenipalántáról szól, akinek bőven jutott a szülő géniuszából és labilitásából is. A túlbuzgó, de érzéketlen idősebb lánytestvér szerepében Hope Davis brillírozik, a romantikus szálat biztosító Jake Gyllenhaal azonban inkább néz ki tesiszakosnak, mint matek-strébernek. A visszaemlékezésekben feltűnő professzor szerepében Anthony Hopkins kísért, ő kivételesen nem a bankszámláját dagasztja ezzel a hálás szereppel. Hopkins kerek-perec kijelentette a sajtótájékoztatón, hogy Paltrow miatt vállalta el a szerepet, akit Jodie Foster mellett a legjobb színésznőnek tart azok közül, akikkel eddig együtt dolgozott. A rendező John Madden, aki hat éve Oscarhoz is segítette a színésznőt (Szerelmes Shakespeare), hasonló szuperlatívuszokat használt a telefon túlvégén meghatódó színésznővel kapcsolatban. Az áradozás mindenesetre jogos: a Proof egy az egyben Gwyneth filmje, igazi jutalomjáték, ami minden díjkiosztón fel fog tűnni a következő hónapokban (valószínűleg már itt Velencében is). Különösen emlékezetesek és megindítóak - de teljesen giccsmentesek - azok a pillanatok, amikor a lány rájön, hogy apja elméje már tényleg visszafordíthatatlanul elborult és amikor a temetéskor nem hajlandó eljátszani az erős és büszke családtagot.

Amerikából jöttem, és nem szerettek ott

A Paltrow-Madden múzsa és rendezője pároshoz hasonlóan újra együtt az Egy csodálatos elme nyerő duója (Ron Howard és Russell Crowe) is, és díjakat szeretnének gyűjteni A remény bajnoká-val ismét, bár Velencében csak versenyen kívül mutatták be, megpróbálva elfeledtetni a nyár eleji katasztrofális amerikai bevételi adatokat. A bokszolós életrajzi film női főszereplője, Renée Zellweger is felvonult a film európai sikere érdekében, Russellt is kenyérre lehetett kenni, sőt a szervezők arról is gondoskodtak, hogy egyetlen indiszkrét újságíró se emlékeztesse Crowe-t pár hónappal ezelőtti telefondobálós túlkapására: röhejes módon előre kikötötték, hogy aki szóba hozza az incidenst, annak kikapcsolják a mikrofonját. Sok millió amerikai nézőhöz hasonlóan mi is csak majdnem néztük meg a filmet, ami mától a magyar mozikban is látható.

Szintén megelőzte a rossz híre Terry Gilliam kalandfilmjét, A Grimm testvérek-et, amely nem találta meg a célközönségét az USA-ban, és a kritikusok is fanyalogva fogadták. Gilliam legutóbb a sohanapján elkészülő Don Quijote-adaptációval hallatott magáról (a befuccsolt forgatás körülményeit a Lost in La Mancha című rendhagyó werkfilm dokumentálta), és feltett szándéka, hogy ezzel a kommerciális próbálkozással gyűjt pénzt hozzá. Ez nem csak a tengerentúli kudarc miatt lesz nehéz, hanem azért is, mert a nagy mesemondókról szóló zagyvalékot egyedül a sztárok jelenléte (Matt Damon, Heath Ledger, Monica Bellucci) emeli ki a B filmek poklából, és A Gyűrűk Ura korában a nézőközönség már nem hatódik meg Piroskától és a - számítógépes animációval létrehozott - farkastól. Bellucci szereplése pedig ismét megerősíti azt a tényt, hogy az európai színészistennőknek csak bugyuta díszlet-szerepek teremnek Hollywoodban.

További mesevilág

A Grimm testvérekhez hasonló képzeletvilág elevenedik meg Miike Takashi japán kultrendező új filmjében is, bár kevésbé ajánlanánk családi mozizásra. Takashi, akit Magyarországon a Titanic filmfesztivál nézői ismerhetik már az Audition című elborult horrorfilm kapcsán, ezúttal sem konvencionális túrára kalauzolja a nyitottabb nézőket, és a végkifejletben egy gigantikus teknősbéka támadja meg Tokió városát. A nyugati kultúrán civilizálódott nézők számára szinte felfoghatatlan, hogy mi késztet valakit ilyen film készítésére, de ha ezen túltesszük magunkat, egészen lenyűgöző a Hayao Miyazaki (aki a fesztivál életműdíjában részesül pénteken, neki köszönhetjük többek között a Chihiro szellemországban-t) rajzfilmjeire emlékeztető szárnyaló fantázia és látványvilág.

Egy felvétel a Corpse Bride készítéséről

Ami a szárnyaló fantáziát illeti, tömegfogyasztásra sokkal inkább alkalmas Tim Burton új bábfilmje, a Corpse Bride, amelyet a Charlie és a csokigyár-ral szimultán forgatott a rendező, és a fő karaktereknek Johnny Depp és Helena Bonham Carter kölcsönzik hangjukat. A csókos szájú halott menyasszony története lebilincselő mind a forgatókönyvet, mind a látványt illetően és a nem éppen Disney-kompatibilis témaválasztás is csak éppen annyira borús, hogy még nyugodtan el lehet vinni rá gyerekeket anélkül tartva, hogy gruftiek akarnak majd lenni utána.  

Európai égések, valamint Mária Magdolna kultusza tovább él

A kiegészítő szekciókat, valamint a nyitó- és zárófilmeket Ázsia, a sztárokat pedig Amerika biztosította, szeretett kontinensünk azonban ez idáig csak a helyet adta néhány kínosan színvonaltalan filmen kívül. Isabelle Huppert rutinosan előadott jégcsap-alakítása sem mentette meg a dögunalmas Gabrielle-t, az eddig sem sokat felmutató portugál filmipar képviselője, az O Fatalista pedig érthetetlen, hogy egyáltalán hogyan kerülhetett be a versenyprogramba. Az első olasz versenyfilmet, az I giorni dell'abbandono-t ráadásul egyenesen kifütyülte a közönség a vetítés végén.

Isabelle Huppert látványosan szenved a Gabrielle-ben

A vallással kapcsolatos radikalizmusa miatt jutott füttyszó Abel Ferrara Mary-jének is, de ne feledjük, hogy három éve a hasonlóan ellentmondásosan fogadott Magdolna nővérek végül elcsípte az Arany Oroszlánt. A Da Vinci-kód elsöprő könyvsikere (és készülő filmadaptációja) kapcsán újra reflektorfénybe került Mária Magdolna-kultuszról forgat filmet a Mary főhőse (Matthew Modine), színésznője pedig, akit Juliette Binoche alakít, a forgatás után megvilágosodik, és sity-sutty Jeruzsálembe költözik.

Juliette Binoche (középen) a Mary című film egyik jelenetében

Binoche azokban a filmekben a legjobb, ahol nem rendezik túl, hanem szabadjára engedik hipnotikus jelenlétét - ebből profitál Ferrara egyébként is igen erőteljes és lenyűgöző alkotása. Bár Velencében nem tüntetett senki a film bemutatása ellen, de a vásznon megelevenedő mozis bombariadó bizarr aktualitással bírt a jelenlegi világpolitikai helyzet árnyékában, és hirtelen egész más megvilágításba került a fesztiválon egyébként bosszantóan intenzív rendőri jelenlét és repülőtereket megszégyenítő átvizsgálási dömping.

Egyszemélyes bosszúhadjáratok és Kate Winslet mocskos szája

Az Oldboy-jal hírnevet szerzett Park Chan-wook követte a bevált koncepciót, és a Sympathy for Lady Vengeance történetének középpontjába is egy börtönből szabaduló (ezúttal női) karakter bosszúhadjáratát helyezte. Bár a a bosszú angyalának bemutatása ígéretesen indul, és a női börtön epizódjai kifejezetten szórakoztatóak, a történet később ízléstelen fordulatot vesz, és olyan témát karikíroz, amit valójában nem kellene.

Lady Vengeance ellenőrzi a sminkjét

Egy mindenki ellen a koncepciója a versenyen kívül bemutatott Edmond-nak is, amelynek írója, David Mamet korábban olyan forgatókönyvekhez szolgáltatta az alapot, mint a Glengarry Glen Ross vagy az Amikor a farok csóválja... A gogoli kisember szerepét mintha William H. Macy-re öntötték volna (noha színpadon már Kenneth Branagh is nagy sikerrel alakította), rövid mellékszerepekben pedig feltűnik Julia Stiles, Mena Suvari, illetve berlini kedves ismerősünk, Bai Ling is. A bizalom és bizalmatlanság koncepcióját alaposan körüljáró cselekmény következetesen halad egy meghökkentő, de bátor és zseniális befejezés felé. Nagy kár, hogy az Edmond-ot nem indították a versenyprogramban - könnyű dolga lett volna.

Edmond | William H. Macy és egy homályos Denise Richards

Indult viszont John Turturro és a haverok meglehetősen öncélú, de szórakoztató zenés komédiája, a Romance & Cigarettes. A Coen testvérek produceri tevékenysége mellett létrejött kattantság főszerepeiben James Gandolfini, Susan Sarandon és Kate Winslet bohóckodnak, de feltűnik Christopher Walken (az a Fatboy Slim-videoklip csak a kezdet volt...), Steve Buscemi, Mary-Louise Parker, Aida Turturro és Eddie Izzard is. Sarandon, aki a Rocky Horror Picture Show-t idézi saját szereplésével, és némelyest feledteti pár nappal ezelőtti kínos feltűnését az Elizabethtown-ban, kifejtette a sajtótájékoztatón, hogy bár kapott már halálos fenyegetéseket, de politikai szókimondása egyelőre nem befolyásolta színészi karrierjét, mert Hollywoodban szerinte csak az jelenti a halálos ítéletet, ha valaki meghízik vagy megöregszik.

John Turturro, Susan Sarandon, Aida Turturro és James Gandolfini a Romance & Cigarettes sajtótájékoztatója előtt

Nem jelent meg Velencében sajnos Kate Winslet, de Turturro biztosította a sajtó képviselőit arról, hogy az angol rózsaként beskatulyázott Kate nagyrészt improvizálta túlfűtött monológjait a mocskosszájú, nimfomán csábító szerepében. Bár karikatúraszerű játékába sokan belepirultak, végeredményben örvendetes karrierfordulatnak lehettünk tanúi, és a film is kellemes emlékeket hagy az első sokk leküzdése után.

Onozó Róbert
Velence, Olaszország