Szemüveg az AniFesthez

A SzimplaFilm által harmadik alkalommal szervezett AniFest animációs filmfesztivál világszínvonalú volt mind a program gazdagsága, mind a szervezés színvonala szempontjából. A nemzetközi zsűri és a közönség véleménye is összecsengett a legjobb munkát illetően. Aki kihagyta, jövőre gondolja meg, az indokokat pedig olvassa ki a cikkünkből.

Idén a Mikulást követő hétvégén került sor az AniFest 3. animációs filmfesztiválra, Budapesten. Egyértelműen látszik a fejlődés: a vetítésre kerülő filmek és a rendezvény külső elemei is egyre színvonalasabbak. A szervező a Szimplafilm, a mottó: "Az új európai animáció fesztiválja". Fő támogató: az Európai Bizottság Media Programja.

A nemzetközi zsűritagok is úgy ítélték meg, hogy Kelet-Európa ezzel a rendezvénnyel bekapcsolódhat az animációs filmfesztiválok nemzetközi vérkeringésébe - talán csak a pillanat izgalma feledtette el velük a komolyabb múltra tekintő Kecskeméti Animációs Filmfesztivált. Három éve még a Millenárison kezdték: egy nagy vásznon, ki-be lézengőkkel a hátérben, folyamatos beszélgetések mellett lehetett a filmeket nézni. Tavaly óta pedig az Uránia mozi patinás termei adnak helyet a szemlének, ami idén már négynaposra nyúlt. Sőt, a Szimpla mozijában is folytak rövidebb-hosszabb vetítések. A praktikus weboldaluk is már idejében elkészült, bár valószínűleg a fesztivál végére kimerültek a szervezők, mert sajnos a díjazottak listája már nem került ki a netre. A filmek többnyire pontosan kezdődtek, a kisebb csúszások az ilyen jellegű rendezvénynek elkerülhetetlen velejárói - nem voltak zavarók.

Akik nem voltak ott: azoknak felsorolok néhány érvet, amit a jövőben érdemes figyelembe venni, ha animációs filmekkel találkozol, pláne fesztiválokon (esetleg a TV2 éjszakai idejében) futókkal.

1. A csütörtöki, pénteki napokon elég kevesen voltak, jutott hely minden látogatónak. Jöttek a rövidebb filmeket bemutató válogatások, ez általában a megterhelőbb típus, mivel a különböző alkotóktól származó szemlélési módokba kell belehelyezkedni, egymás után. Persze, ettől izgalmas és változatos: többféle forma- és színvilág egymás után, és a történeket mondanivalójáról, az ábrázolt hangulatokról sem lehet megfeledkezni. Így elég gazdag az élmény, majd mikor felkapcsolják a lámpákat, az Uránia díszterme vagy folyosói fokozzák azt az élményt, ahogy kiszakad a néző a mindennapok médiavilágában hömpölygő egyhangú áradatból. Tehát a kis közönség azért is meglepő, mert észrevétlenül, sok animációt fogyasztunk, igazán művészit keveset: rengeteg szpot (pl.: reklám és főcímek) alkalmaz animációs trükköket, melyek kedveltségét a médiacégek mérésekkel ellenőriznek.

2. Az animációs filmekben a kompozíciónak és szimbólumoknak nagyobb szerepe van, mint a hagyományos filmekben. Elég költséges dolog (pláne kézzel, ceruzával, festékkel) animációs filmet készíteni, csak az kerül oda és csak az mozdul meg, aminek tényleg jelentősége van.

3. Az előbbihez kapcsolódik az, hogy itt mindent a film rendezője teremt meg/fogad el. A megjelenő helyszíneket megrajzolja, nincs véletlenül ott felejtett tárgy, a szereplőket felöltözteti, mind a ruhát, mind az arcberendezést illetően. Sőt, a zenén és zörejeken túl a beszélő figuráknak a hangját is meg kell választani. Tehát emiatt az egész megjelenés jobban köthető az egyedhez, kevesebb csorbítással közvetít egy elméből kipattanó víziót.

4. Állatok, tárgyak: egy hagyományos filmben esetleg hangjukkal válnak élővé. Viszont sok animációs filmek fontos szereplői, képviselve fajukat. A kívánt hatásnak megfelelően kezekkel és kifejező szemekkel gazdagodhatnak, öltözék-kiegészítőik lehetnek. Ezek megint csak olyan sajátosságok, amik élőbb voltát mutatják környezetünknek. Az "ember a világ ura" érzést más megközelítésbe helyezi, viszonylagossá téve szerepünket és tetteink súlyát.

A vetített filmek nagyon változatosak voltak. A közelmúltban készült alkotások versenyfilmekként jelentek meg (200 nevezés érkezett Európa 21 országából, végül 35 került bemutatásra): ezek friss, egyedi munkák (tehát nem valamelyik televíziós csatornán futó sorozat bemutató elemei).

Jó lehetőség volt rálátni néhány ország alkotásaira, egy csokorba szedve: visegrádi négyek, skandináv és balti, valamint Kanadai filmek két csokorban. Most ezek kerültek sorra, az AniFest más években más szelekciókat is bemutatott és remélhetőleg bemutat még.

Ezek mellett a képregényes és animációs hagyományokkal bíró belgák által legjobbnak ítélt filmekből is volt egy blokk. Retrospektív vetítések Gerrit van Dijk, Gil Alkabetz, Ryan Larkin munkáit mutatta be. Továbbá több egész estés film is látható volt, gyerekeknek illetve felnőtteknek szóló vegyesen. A kerekasztal-beszélgetések az igazán érdeklődőknek a szakmával való kommunikáció lehetőségét is megadták, de hasonló késztetéssel bírt néhány werkfilm levetítése.

A versenybe került filmek díjazottai közül hármat emelek ki, anélkül, hogy lelőném a poént:

Maestro: M. Tóth Géza filmje egy kakukk óránkénti előkészületeiről. Nagy jelentősége van a 3 dimenziós ábrázolásnak, ahogy a forgó számlapot visszaadja a film. A közönség is és a zsűri is ítélt díjat ennek az alkotásnak.

Egy kocka a Maestró-ból | Nézd meg nagyban a képet!

Seventeen / Tizenhét: Hisko Hulsing, holland fiú munkája bemutatja a korral járó és a környezetből fakadó férfiúi eldurvulás drámáját. Mikor az alkotó a díj átvételéhez felállt a nézőtéren, látható vált, hogy a főhőst önmagáról formázta, ezzel a munkája sokkal őszintébbé vált.

Seventeen | Nagyban	Játék három... | Nagyban

Ökomenikus díj: több film is az emberi lét és a társadalom kérdéseit vizsgálta, mégis szokatlan volt, hogy a fesztiválon különböző egyházak képviselőiből egy külön zsűri alakult. A kapcsolódó díjat Alexander Smigun ukrán alkotó kapta. Játék három szereplőre / Play for three actors című bábfilmjében a báb nem csak a megjelenítéshez használt eszköz, hanem kifejezi az irányítótól való függőséget, illetve a szabad akarat lehetőségeit is.

Kürtösi István