Látjátok beleim szümtükkel

A Taxidermia jó sok testnedvvel kalauzol végig a negyvenes évektől napjainkig hazánk történelmén, egy visszataszító család történetén keresztül. A film a korszakok lényegéről,  vágyairól szól, gúnyos gyomorforgatással.

Egy kocka a filmből

A Taxidermia (állat-preparáció) olyan film, ami valóban képi eszközökkel működik. Nem a párbeszédek fontosak, sőt, a szövegek teljesen lényegtelen hangulatfestők csupán. A képek, a trükkök mesélnek a szereplők helyett. Az alázás, a gigantománia és a tökéletességre törekvés korszakait mutatja be, családtörténet formájában. Míg A napfény íze ugyanígy három férfi sorsán keresztül magyarázni próbálja a történelmet, addig a Taxidermia látványosan az egyes korszakok hangulatait adja át. A Szakács, a tolvaj, a felesége és a szeretője vagy az Élet értelme című filmekre is hasonlít. A nagy történelmi tabló groteszk hányásokkal, belezésekkel és maszturbálásokkal elevenedik meg. A Taxidermia humoros, a szó mindkét értelmében. (A humor egyszerre jelent vicceset és testnedvet.) Rettenetesen nyomasztó képet fest az elmúlt hatvanöt évről, embertelen minden korszak, sőt, napjainkra maradt a legkevesebb romantika.

A trükkökkel izgalmasabbá tett film kiborítja a nézőt. Fujj-fujj-fujj, csupa gusztustalanság, de mindez közben találóan és néha kifejezetten kedélyesen. A Taxidermia azzal sem kedveskedik a nézőnek, hogy szájába rágná a dolgokat, inkább félig emésztetten kiokádja a jeleneteket. A sok trutyi azonban nem tűnik öncélúnak még ilyen komoly mennyiségben sem. A lelkek rezdülései helyett itt a testek beszélnek. Néha elnyújtottan, már fárasztóan részletezve a zsigeri érzéseket, de olyan erővel, hogy ilyen csöndesen távozó, ennyire megszeppent közönséget ritkán látni kivánszorogni a sorok közül. A Taxidermia után finoman szólva meghökkenten távoztak az emberek.

Trócsányi Gergely	Máté Gábor

A szürreális képek közé a korszakok nagy gonddal kiválasztott tárgyai keverednek. Az izgalmas katyvasz így egyszerre válik dokumentarista idézéssé és látomás-sorozattá. Nagyon pontosan sikerült az alkotóknak eltalálniuk az egyes világképek hangulatát. A Horthy-korszak latrinaszagú vidéki idilljét, ahol hógolyózó lányok sivalkodása és húgycsorgás keveredik. A kommunizmus elmebeteg megalomániáját, a brutális versenyszellem és a giccses igénytelenség keveredését. Végül következik az óriásközért kartonhegye, és a szépség és sikeresség mesterkélt kényszere.

A Taxidermia aljas viccei nem szórakoztatnak, hanem hányingert keltenek. De nagyon pontosan kiderül, hogy miért kell ezt végignézni.

dr. Igó