Lüktető művirág

Magány, némaság, kamaszkor, vécékefe és megváltás Kocsis Ágnes akváriumában. Lassú, de jó.

Szeretem az ilyen filmeket: az alaphelyzet hat perc után letisztul. Egy vonzó, magányos asszony egyedül neveli a kamasz lányát. Az anya, Viola (Nyakó Juli) vécésnéni, a lány, Angéla (Hegyi Izabella) divattervező akar lenni. Nem beszélnek egymással. Amikor Viola hazaér, Angéla rohan és kitárja a panellakás ablakait. Kiszellőzteti az anyját.

Az ikonfestmény-arcú Viola alig szólal meg, a lánya pedig egyenesen elnémul mellette. A két nőt a polipos Cattani felügyelő köti össze. Minden este megnéznek egy részt videón, a pamlagon ülve, szótlanul. Cattani képe ott lóg Angéla szobája falán, és persze Viola munkahelyén, a vécésnéni-fülkében is. Viola fülkéje bordó selyemmel van kibélelve, pirosan lüktető, szirmait mozgató művirág áll az asztalán. Szeret itt lenni, imádja a munkáját. Viola megszállottan keresi az ideális vécéillatosítót, mixeli őket, telifújja velük az életét.

A Friss levegő Violával indul, aztán Kocsis Ágnes rendező úgy dönt, nincs ebben ennyi, lágyan elengedi az apróhirdetésekkel randizó anya történetét és inkább a lányra koncentrál. Szerencséje van Hegyi Izabellával, mert ez az őzszemű amatőrszínész megcsinálja neki a filmet (Hegyi valóban divattervező akar lenni, Kocsisék egy ruhaipari szakközépben akadtak rá). Angéla csendes nyűglődése, a szégyen, amit az anyja miatt érez, a magány és a félelem világít Hegyi mandulaszemeiből és megpiszkálja a nézőt. Érdekel, mi történik vele a követlező pillanatban.

Friss levegő | Hegyi Izabella

Enélkül nem működne a dolog, mert ez egy lassú film. A két néma nő és a körülöttük elhelyezett beszédes tárgyak komótos tempóban mesélik el a történetet. Néha sok is az ismétlődés, ennyi talán nem kell, hogy megértsük, igen, monoton az életük. A képeket viszont minden pillanatban jó érzékkel, pontosan állították össze: a Friss levegő komolyan átgondolt, alaposan összerakott mozi.

Friss levegő | Nyakó Juli és Hegyi Izabella

A sztori nyomasztó, mégsem nehezedik elviselhetetlenül az ember mellkasára, mert megszórták rövid kis makacs poénokkal, amitől aztán az egész lebegni kezd és erőre kap - Kocsisból hálistennek hiányzik a halálosan-komolyan-veszem-magam önpusztító vonala. Történetet mesél, de nem rendel mindent a melodráma alá. Angéla és Viola szótlanul és kitartóan menetelnek egymás mellett, amíg aztán megszületik a változás. Elindulhatnak egy új irányba.

A hosszúra nyúlt, belassult képeket mesterien fogja össze az utolsó hat perc, ha valaki el is aludt közben, itt felébred és megbocsát. Ügyes film.

Mesterházy Lili