Török Ferenc: Nem egy közhelyes brókerfilm lesz

Vágólapra másolva!
A rendszerváltás idején érettségiző fiatalok (Moszkva tér) és a Balatonon lazázó karcagi pincérek (Szezon) után a brókerek titokzatos és agresszív világát dolgozza fel Török Ferenc. Overnight című most készülő filmjéről a berlini filmfesztiválon beszélgettünk az egyik legtehetségesebb fiatal magyar rendezővel.
Vágólapra másolva!

- Hogyan született meg az elképzelés, hogy brókerekről csinálj filmet?

- Beszélgettem egy sráccal, aki bróker volt, és egyáltalán nem tudtam megérteni, hogy mivel foglalkozik. Elkezdett érdekelni ez a virtuális világ. Most nem feltétlenül a számítógépes játékok virtuális tereire gondolok, hanem arra, ahogy a virtuális számok jönnek-mennek, és ezen nagyon sok pénzt lehet keresni, és iszonyúakat lehet veszíteni. Azt éreztem ezeken a srácokon, hogy nekik például ez az üveg víz, amit a kezemben fogok, sokkal virtuálisabb, mint az az adatrendszer meg az a világ, amiben élnek.

Jó példa erre, amikor az egyik árutőzsdés bróker elfelejtett lezárni egy kontraktust. Egyszer csak leszállítottak neki a csepeli szabadkikötőbe húsz tonna búzát, pedig ő eddig csak telefonon ismerte a búzát 06.04-ként. Mondta, hogy ARA paritásra leszállítva, és Amszterdam, Rotterdam vagy Antwerpen valamelyikében hajóra bepakolva. Addig a pillanatig egyszerűen nem fogta fel, hogy a búza egy létező dolog. Pedig kenyeret eszik minden nap. És van még egy csomó ilyen történet.

Megpróbálom elkerülni, hogy egy irodai filmet csináljak, hogy öltönyös srácokat lássunk ülni egy irodában, számítógép előtt kattintgatva. Van egy erős sztorim, ami tulajdonképpen egy tranzakció története, de a mellékszálak fontosabbak. A lényeg pedig az, hogy a brókerek milyen emberek, hogyan élnek, milyen a szerelmük, milyen taxissal utaznak. Ez egy nemzetközi film, mint ahogy az egész tőzsde és az egész gazdaság egy hihetetlen nemzetközi történet. Egy német befektető pénze forog kockán egy magyar bróker kezében, akinek egy haverja a Távol-Keleten segíti ki, amikor nem elég a 12 órás munkaidő. Ugyanis a pesti tőzsde zárása után még van hatórányi lehetőség, Szingapúrban annyival később nyitnak. A film 24 óra története. 12 óra meló, utána pedig az éjszaka. A hősünk nem fekszik le, csak a legvégén, de akkor egy búzamezőn.

- Tehát több helyszínen játszódik párhuzamosan? Ő nem utazik sehova?

- Ő nem utazik sehova, több szálon fut a történet, és azért vagyok itt, Berlinben, mert hármas koprodukcióban forgatjuk a németekkel és a szingapúriakkal. Most zárultak le a fél éve tartó koprodukciós tárgyalások. Németországban nem forgatunk, de van egy német szereplőm, egy befektető, és most találkoztam először az őt alakító a színésszel.

- Ki ő?

- Joachim Król, egy nagyon komoly, 55 év körüli német filmszínész. A lé meg a Lolá-ban ő volt a hajléktalan, de abban teljesen el volt maszkírozva. (Viszont a Szomorú vasárnapban főszerepet játszott Marozsán Erika mellett, és számtalan német sorozatban és tévéfilmben láthattuk - a szerk.) Egy szürke eminenciás, aki megérkezik egy repülőtérre. Jelentéktelen figurának látszik, de egy teljes német nyugdíjalap pénzét kezeli. Tízezrek függnek a döntéseitől. Król eszméletlen jó színész, és jól beszél angolul, amit most kellett lecsekkolni. Emellett a koproducerrel és a forgalmazóval is most állapodtunk meg. Fél éve nyüstöljük egymást e-mailen, személyesen, mindenhogy.

Fotó és utómunka: Garas Dániel
Szingapúr | Garas Dániel operatőr látványterve a filmhez


A szingapúriak pedig múlt héten jöttek Budapestre, és azt lehet mondani, hogy végre összeállt a projekt. A magyar rész már hónapokkal ezelőtt összeállt, a büdzsé kétharmada otthonról jön. A nyelvét tekintve körülbelül 60 százalékban magyarul fognak benne beszélni, a többi részben pedig angolul. A nemzetközi szereplőink logikusan azon a nyelven beszélnek, ahogy egy másik országból jövő emberrel kell kommunikálni.

- Sok rémtörténetet lehet hallani a koprodukciókkal kapcsolatban. Nagy a nyomás, a partnerek mindenféle feltételeket szabnak...

- Most jutottunk el odáig, hogy fölállt a csapat, nyilván ezután jönnek majd az icipici kis kompromisszumok. Az az érdekes, hogy mind a szingapúri, mind a német producerünk velünk egykorú, és - miután ők kisebbségi koproducerek (20-20 százalékkal vannak bent, a Katapult Film és a Filmpartners pedig hatvannal) - így nem diktálni akarnak, hanem csak részt venni a projektben. Mindig az diktál, aki nagyobb százalékkal vesz részt a büdzsében. Most hála istennek olyan helyzetben vagyunk, hogy ha az egyik koproducer kiszáll, de a másik bent marad, akkor megszorításokkal ugyan, de még meg tudjuk csinálni a filmet. Nehéz ügyek ezek.

Fotó és utómunka: Garas Dániel
Budapest | Garas Dániel operatőr látványterve a filmhez


Én pedig folytatom azt a típusú filmet, amit szeretek csinálni. Aminek története van, ami megfogható, és ami a Budapesten (vagy Magyarországon) a '90-es években felcseperedett nemzedék ügyeivel foglalkozik. Most, hogy a kommunizmus végétől eljutottam a globális világig, nagyon szeretnék egy olyan filmet csinálni, amelyik nemzetközi piacon is megállja a helyét. Ha már van egy koproducered, akkor abban az országban már forgalmazni fogják a filmet, ez elemi érdeke a koproducernek. Az a terület az övé. A Szezon-nak elég jó fesztiválfutása volt: 30 fesztiválon mutattuk meg, díjat is nyert, Locarnótól Rotterdamig pörgött, de igazából nagy forgalmazásba nem tudott bekerülni. Nagyon szeretném, ha a következőnek sikerülne.

Forrás: Budapest Film
Garas Dániel operatőr és Török Ferenc a Szezon forgatásán


- A közönség azért szerette külföldön is a Szezon-t? Csak a forgalmazók nem láttak benne fantáziát?

- Azt hiszem, hogy összesen három országban adták el moziba, tévébe több helyen. De egy nagyon lokál-sztori volt, nem hasított bele abba a nemzetközi áramba, amibe, mondjuk, a Kontroll beletalált. Nekem is baromi nagy kihívás, hogy készítsek egy olyan filmet, amelyet nemcsak a Moszkva téri haverjaim néznek meg, meg a kibővített pesti értelmiség, hanem megállja a helyét külföldön is. Majd meglátjuk.