A terror tisztaszívű apostola

A V for Vendetta filmadaptációjában pont az veszik el, ami a képregényben hitelessé és érthetővé teszi az orwelli machinációkkal szembeszálló hős lázadását. A képregény vezéridege, hogy diktatúra idején a kurvák, és a homoszexuálisak az igazi autentikus figurák, megvilágosodni pedig legjobban betépve lehet.

A kötet borítója

A képregény-irodalom Paul Austerének számító Alan Moore egyik legátgondoltabb írása a hét év alatt megalkotott V for Vendetta, amelyek központi szála az a gondolat, hogy a diktatúra megdöntésének eszközeként elfogadható-e a terrorizmus. A nyomasztó hangulatot árasztó képregényében Moore egyértelműen legitimálja a terrorizmust, az anarchista író világszemlélete különösen annak fényében egyértelmű, hogy a kötet megírása idején hatalmon lévő konzervatív Thatcher-kormányzatról úgy vélekedett, hogy az a homoszexuálisok, és más kisebbségek elleni fellépésre készül.

Az amerikai comicsot a korábbiaktól eltérően jóval több irodalmi érzékenységgel megtöltő, az angliai Northamptonban remeteként tevékenykedő Moore az elmúlt évtizedekben minden jelentősebb képregényes díjat bezsebelt. Művei mára kivétel nélkül a legnagyobb képregény-klasszikusok közé tartoznak. A Swamp Thing (Mocsárlény) történeti jelentősége abban áll, hogy a tóparti moszat formájában reinkarnálódó lény kalandjait elbeszélő füzetek szakítottak először a Comics Code Authorityval, a képregény-cenzúrával, amely éveken keresztül meghatározta, hogy mi engedélyezett az amerikai képregények oldalain.

A The League of Extraordinary Gentlemen (Különleges urak szövetsége) a viktoriánus szuperhősöket helyezi sajátos kontextusba, a Killing Joke kötet pedig az egyik legkomorabb Batman-történet, amit valaha is írtak. Fő művének azonban a szuperhős-képregényeket újraértelmező Watchmen (Őrszemek) számít, amely Frank Miller Dark Knight Returnsével (Sötét Lovag visszatér) és Art Spiegelman Mausával együtt képviseli azt az intellektuális többletet, ami az underground hatása nyomán a '70-es években a képregényekben is megjelent.

Legpolitikusabb képregénye viszont tagadhatatlanul Zorro figurájának és a totalitárius orwelli világnak az összegyúrásával megalkotott V for Vendetta. Moore ebben a 300 oldalra rúgó képregényében annak a Guy Fawkesnak állít emléket, aki 1605. november 5-én megpróbálta felrobbantani az angol parlamentet. Moore, valamint a kötetet rajzolóként jegyző David Lloyd a főhős, V karakterét úgy alkották meg, hogy még kinézetében is hasonlítson az anarchista elődre.

Alan Moore, a képregény-pápa

A V for Vendetta egy olyan a náci Németországra hajazó világot vázol fel, ahol a titkos rendőrség tartja rettegésben a lakosságot, a média a kormányzat ellenőrzése alatt áll, a politikai ellenzéket és a szexuális kisebbséget pedig koncentrációs táborokba terelik. Ebben a szabadságnélküliség által uralt társadalmi berendezkedésben kezdi meg a fennállóval szembeni harcát a koncentrációs tábort megjárt V. Egyenként gyilkolja meg a diktatúra emblematikus alakjait, majd pedig felrobbantja a hatalmat szimbolizáló komplexumokat, köztük angol parlamentet, a legfelsőbb bíróság épületét, végül pedig a kormányfői rezidenciát, a Downing Street 10-et.

Moore a diktatúra elleni harc eszközeit olyan marginális elemekben találja meg, mint a V iránt ödipuszi-szerelmet tápláló prostituált Evey, vagy a V karakterét életre hívó, szexuális mássága miatt halálra ítélt Valerie. Vagyis azokban, akiket a rendszer eltaszított magától, akik egy forradalomban nem veszíthetnek semmit. Tiltakozásuk kívülről sújt le a rendszerre, ezért nem is vezethető le a rendszeren belül. A diktatúra kiszolgálói pedig csak olyan bűnös módon szabadulhatnak meg, mint a V után nyomozó Finch, aki LSD-hallucinációkon keresztül jut el a megvilágosodásig.

A Mátrix alkotói által készített filmből pedig pont azokat az outsider-jelleget erősítő elemeket, az LSD-mámort, a prostitúciót irtották ki, amelyek elfogadhatóvá és érthetővé teszik a lázadást. Mindezek hiányában a film a képregény azon hiányosságait erősíti fel, amelyek a diktatúra hétköznapjainak leírására vonatkoznak. Hiába léteznek koncentrációs táborok, mindent behálózó megfigyelőrendszerek, a köznapi élet mégis inkább egy jóléti társadalom tespedtségét tükrözi, ahol a gondolkodás autonómiája ugyan megszűnt, de a félelem nem hatja át a mindennapokat. Mindezek után pedig nem csoda, hogy a korábbi lebutított Moore-adaptációk után az író a teljesen elhatárolódott a V for Vendetta filmváltozatától.

Szabó András