Kurta szabadság, fájdalmas szerelem

2006.10.23. 0:36

A fekete-fehér helyett színesben nézhetjük a forradalmat. Szomorú film, de frissek a poénok. A ritmus feszes, a szemünk jól kiszámolt ütemben siklik a felszínen, a szélesvásznú történelmi tablón.

Egy elszánt műegyetemistalány (Viki - Dobó Kata) és egy nagyképű vízipólós (Karcsi - Fenyő Iván) tekintete összeakad: találkoznak, éppen az ötvenhatos forradalom kirobbanása előtti pillanatokban. A lány teljes erővel veti magát a veszedelmes sodrásba, a fiú csajozni akar, meg olimpiát nyerni. Sportfilm, történelmi film, szerelmesfilm. Nem egyszerű ennyi mindent egybegyúrni - Goda Krisztina második nagyjátékfilmje sokat markol, de szerencsére sokat is fog marokra a három filmre való alapanyagból.

A film kerek egész, a sztori szálait biztos kézzel fonta össze Goda és az írócsapat (Joe Eszterhas, Bereményi Géza, Divinyi Réka, Gárdos Éva). A sztárpólósok párbeszédei, poénjai frissek, jólesően lehet rajtuk vigyorogni. Csányi Sándor, aki Karcsi legjobb barátját játssza, kiváló, könnyedén csusszan bele az oldalról pislogó, nagytestű, nagyszívű barát szerepébe, Fenyővel jó ritmusban passzolgatják egymásnak a szöveget, jól áll mind a kettőnek. A szerelmesek mozivásznas évődése is ebben a hangulatban indul: a lány csípőseket mondogat, a fiú egyre lelkesebb, klasszikus ez a romantikus adok-kapok, a pimasz harapdálás. Aztán egy-két pillanat, és megindul a lövöldözés.

Goda filmje becsülettel végigjárja a budapesti forradalom ikonhelyszíneit, fekete-fehér archív szalagok helyett most színesben nézzük a tömeget, a táblákat, a teherautót a Bem téren. Ha a néző nem járt ott, ott járt az apja, vagy hallott róla a nagyanyja testvérétől, vagy tanulta a gimnáziumban (először ezt, aztán azt), most pedig megnézheti moziban. Viki alakját teszik majdnem mindegyik forradalmi kép közepére: Viki hozza lázba az egyetemi DISZ-gyűlést, Viki osztja a röplapot, Viki áll a szónok mellett a tüntetésen, természetesen ő vágja ki a címert a magyar zászló közepéről, ott van a Rádiónál, a feje mellett süvítenek a golyók, később, a vérbe fagyott Kossuth téren is.

Kicsit sok ez, túl erős a fókusz, különösen, hogy a karakter szinte végig biztonságos távolban marad: Dobó Kata ritkán rázza le saját gépies merevségét, nehezen oldódik természetessé, inkább a film vége felé nyílik ki. A közös jeleneteket Fenyő menti meg, pontosan játszik, következetes Karcsi változásaiban is. A nagyarcból férfi lesz, a férfiből forradalmár, a forradalmárból bajnok, a bajnokból a másikért reszkető szerelmes és Fenyőnek sikerül egyetlen ember mozdulatain, mimikáján végigjátszani az összes figurát - van egy mosoly például, amit finoman végigvisz a filmen, ez Karcsi mosolya. De Fenyőnek könnyebb dolga volt: Karcsi izgalmas, jól megírt, árnyalt szerep, Dobó nehezen birkózik a sablonosabb, kiszámíthatóbb Vikivel.

A Szabadság, szerelem emlékezni akar, mindenkire. Az egyetemisták, a sportolók, az ávósok, a kihallgatótisztek mellett itt vannak a megilletődött "taták", az aggódó anyák, a békepárti pap, és a kovbojost játszó kissrácok, akik lopott pisztollyal mennek neki a tankoknak. Akit csak lehet, megmutat. Néhol erőltetetten széles ez a színes, történelmi tabló, és főleg - hiszen tabló - felszínes; alakokat látunk, lövéseket, sikolyokat hallunk, szétlőtt, kapkodó pillanatokat kapunk, iszonnyal döfő tekinteteket, visszafojtott levegőjű arcokat szinte soha. De a szétlőtt, távolban robbanó Budapest képe szívszorító, a mellékszereplők pedig remekek. Huszár Zsolt, az egyetemisták vezére különösen erős, jó ez a filmes, tépett arc, többet kéne forgatnia. Szávai Viktória Esztere pátosz nélkül, higgadtan csinál forradalmat, Gesztesi Károly Telki edzőbe kicsit lustán átmenti az egzaltált színházi rendezőt a Csak szex és más semmi-ből, de/éppen ezért itt is szerethető. És Haumann Péter, Bánsági Ildikó, Jordán Tamás.

Forrás: InterCom
Fenyő Iván és Csányi Sándor | Nézz még több képet a filmből!


A film egy vízilabdameccsel indít, pattogó, szovjet mozgalmi dal harsan, a fiúk egymást gyilkolják a medencében, nagyszerű a ritmus, a vágás, a statiszta arcok, a játék. Csodálatos felütés, habzik a víz az indulattól, kapkodjuk a levegőt. Ezt az energiát a Szabadság, szerelem később nem tudja visszahozni többé, a fájdalom, a borongós levertség - a forradalmi hevület és a jól megírt poénok ellenére - áthatja a filmet. Emlékezni akar, ünnepelni, de gyászol is. Megénekli a holtakat, siratja a túlélőket.

Mesterházy Lili

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK