Szóra sem érdemes

2006.12.01. 9:49

Woody Allen legújabb filmje nem lesz különösebb hatással az életünkre, de legalább nem bűnrossz és lehet rajta visszafogottan mosolyogni. Scarlett Johansson ezúttal meglepően rossz, de ettől se lesz nézhetetlen a Füles: Allen negyvenéves poénjai ma is jók.

Az éppen ma hetvenegy éves Woody Allen nem adja fel. Hihetetlen energiával évente kinyom egy filmet, olyat, amihez éppen kedve van - az utóbbi időben ez leginkább könnyed szórakozás, rosszabb esetben erőltetett, silány mutatvány. Ezzel kezdetben sokkolt jó pár embert, akik szívesebben emlékeznek a veretes, manhattani múltra, de azt hiszem, teljesen felesleges elmerülni a szemforgató nosztalgiában. Most éppen ezt szereti csinálni, most a Woody Allen Lite-széria idejét éljük, amiből azért kitör egy Match Point erejéig, de valójában többnyire élvezhető, ártalmatlan darabokat készít. A  Füles is ilyen.

Egy enyhén csodabogár, lendületes amerikai lány, Sondra (Scarlett Johansson), aki egyébként újságírónak tanul, Londonban nyaralva földöntúli fülest kap: egy frissen elhalálozott riporter szelleme elárulja neki, hogy a várost izgalomban tartó sorozatgyilkos nem más, mint a dúsgazdag, jóképű Peter Lyman (Hugh Jackman). Sondra nyomozni kezd, oldalán egy korosodó, okoskodó, neurotikus bűvésszel, Splendinivel (Woody Allen). Egész véletlenül éppen Splendini varázsdobozában bukkan fel a közlékeny szellem, így együtt erednek Lyman nyomába. Sondra a nyomozás hevében megismerkedik a gyilkos Lymannel és beleszeret, Splendini pedig igazi apafiguraként (Lyman előtt Sondra apjának adja ki magát) aggodalmaskodva sertepertél körülöttük.

A szerelem persze nem túl komoly, az egész nem komoly. A szerelem itt inkább vonzalom, a gyilkosságok súlytalanok, a veszélyek bohózati veszélyek; Hugh Jackman ártalmatlan mosolya még akkor sem válik fenyegetővé, amikor esetleg, egy-egy percre, elvárható lenne. Scarlett Johansson meglepően rossz, egyszerre merev és irritálóan harsány, túljátszik minden pillanatot. Allen szerencsére ezúttal nem magára osztja a hősszerelmes szerepét, és megelégszik a folyton alkalmatlankodó, szerethető vicces öreg pojácával, akit készséggel és rutinból eljátszik. A poénokat ezerszer hallottuk, de a legtöbb poén jó és szívesen hallgatjuk őket újra meg újra - Woody Allen jól jön ki ebből a filmből: megnevetteti a nézőt.

Forrás: Fórum
Scarlett Johansson és Woody Allen a Füles c. filmben

Nevetünk, és ez is valami. A Füles-től ne várjon senki hiteles, emlékezetes pillanatokat, az egész egy könnyed és gyakran bárgyú mese, másfél óra szájszöglet-környéki mosoly. Nincs min tűnődni, nincs mit átélni, nincs mitől félni, ez csak egy leheletnyi szórakozás. Woody Allen Lite, talán a jobb fajtából.

Mesterházy Lili

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK