Az új Bond bejött a magyaroknak

Vágólapra másolva!
Daniel Craigben sokan nem bíztak; három héttel a világpremier után azonban elmondhatjuk, hogy a Bond-franchise élén ugyanolyan zökkenőmentesen zajlott a színészcsere, mint Tilda leváltása anno a Barátok közt című szappanoperában.
Vágólapra másolva!

Daniel Craig neve eleddig nem bizonyult húzónévnek a magyar filmrajongók körében. Felbukkant ugyan számos kasszasikerben, a Sorstalanság-tól kezdve a München-en át egészen a Lara Croft: Tomb Raider-ig, de az ő főszereplésével eladott filmek mindeddig elbuktak. Tavaly például az Anya és a szerelem merő 106 nézőt vonzott a premier első négy napján. A Bond-franchise persze teljesen más, gyémánt kategóriájú dobbantó bármely színész számára. Pierce Brosnan például 007-es ügynöki státusának oldalvizén egy sor épületes rettenetet bírt a világra szabadítani. Daniel Craignek azonban van egy nem figyelmen kívül hagyható helyzeti előnye is: mesés torzóján túl még színészi képességeknek sincs híján. A Bond-széria legújabb darabja elegánsan szakított 26 977 nézőt egyetlen hétvége alatt, csak egy árnyalattal kevesebbet, mint Brosnan utolsó küldetése, a Halj meg máskor (33 784) négy évvel ezelőtt. A Casino Royale az esztendő hetedik legerősebb rajtját dobta, és a fővárosi jegypénztárakban hagyott milliók 36%-át zsebelte be. Daniel Craig alkalmasságát a további missziókra az is fényesen igazolja, hogy Brosnan első bevetésén 11 évvel ezelőtt, az Aranyszem-ben csupán 19 327 nézőt tudott meghódítani.

Normál esetben A kategóriás török filmek nem kerülnek hazánkban bemutatásra (az év egyik kiemelkedő török alkotását, az Éghajlatok-at éppen a héten lehetett egyszer megtekinteni az Európa Filmhét rendezésében), de hogy egy politikailag inkorrekt, Nyugat-Európában szalonképtelen türkmén B movie-t egy hazai forgalmazó szélesen indítson multiplexszerte, arra eddig még nemigen volt példa. A bátor forgalmazó a hazánkban élő török minoritással nemigen számolhatott, mert azok nagy része jó 400 éve hazament, így célcsoportja titkos al-Kaida-sejtekre, illetve egy maroknyi notórius dzsihád-kutatóra szűkült. A Farkasok völgye: Irak című háborús film 1936 nézőt vonzott, alig több, mint negyedét a World Trade Center-nek (7492), illetve kevesebb, mint felét a United 93 (4055) című dolgozatnak, pedig mindkettő művet a csalódások között emlegettük az idén.

A hét legnagyobb bukását mégis a Terhelt Terkel című dán rajzfilm szállította. A Gangszta Zoli vezérletével szinkronizált sulikomédia nyolc kópián várta a beszélő állatoktól megcsömörlött felső tagozatosokat, de azok vagy az új titkos ügynökre voltak kíváncsiak, vagy az év végi dolgozatra készültek inkább. A Terhelt Terkel elkeserítő átlag mellett 1090 jegyet adott csak el.

John Cassavetes után Robert Altman is itt hagyott minket. A független amerikai film megkerülhetetlen apostolának utolsó műve került a hét végén a fővárosiak elé. Az utolsó adás (1266) egyben a mester hattyúdala is; sztárok egész sora bolondozik most még néhány hétig az ő tiszteletére. A M.A.S.H., a Nashville, A játékos (1635), a Rövidre vágva (650) és a Gosford Park (4990) alkotója annyi remekművet hagyott hátra, hogy nem lehet őt egyhamar elfelejteni, illetve hivatkozásokból kihagyni, amíg a mozgóképről egy szó is esik.

Boogieman
Odeon